Századok – 1967

Tanulmányok - Fedoszejev; P. N.: A Nagy Október történelmi tapasztalatainak nemzetközi jelentősége 851

858 P. N. FEDOSZEJEV dos elmaradottságból; gyakorlati bizonyítást nyert, hogy van lehetőség a korábban elmaradott népek fejlődésének nem-kapitalista útjára. Az első időszakban, midőn a Szovjetuniónak a világfejlődésre gyakorolt befolyása anyagi szempontból viszonylag kicsiny volt, az imperializmus pedig még erősen tartotta karmai között a gyarmati peremvidéket, annak lehetőségei, hogy egy szocialista ország munkásosztálya szövetséget kössön más országok parasztságával nemzetközi méretekben, meglehetősen korlátozottak voltak és gyakorlatilag csak Mongóliában váltak valósággá, amely szilárdan a szocializmus útjára lépett. A mai feltételek közepette, midőn a szocialista országok erkölcsi és anyagi befolyása hatalmasan megnövekedett, az effajta lehetőség általánossá vált. A fejlődés nemkapitalista útja napjainkban győzedelmeskedhetik még a legelmaradottabb országokban is, azzal a feltétellel, hogy szövetségeket köt a nemzetközi munkásosztállyal és mindenekelőtt a győztes szocialista országokkal. A jelenkori nemzetközi felszabadító mozgalmak jellegzetes vonása, hogy társadalmi bázisuk még inkább kiszélesedett. E folyamat fejlődésének egyik legfőbb tényezője az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek forradalmi mozgalmának nagy lendülete volt, amelynek nyomására a kapitalista gyarmatbirodalmak összeomlottak. Ez az imperializmus ellen irányuló, a nemzeti felszabadulásért folyó, jellegét tekintve általános demokratikus harc szorosan összefonódik, beletorkollik a munkásosztály szocializmusért és kommunizmusért folyó küzdelmének áradatába. Beigazolódik az a lenini jóslat, hogy ,,a világforradalom elkövetkező döntő csatáiban a földkerekség lakossága többségének kezdetben a nemzeti felszabadulásra irányuló mozgalma a kapitalizmus és az imperializmus ellen fordul." Az Októberi Forradalom egyik legégetőbb kérdése a békének, a béke jelszavának a forradalmi folyamat fejlődésére gyakorolt hatása volt. A tomboló világháború bonyolult feltételei között pártunknak sikerült a békéért folyó harcot összekapcsolnia a szocializmuséit folyó küzdelemmel, s ezen az alapon sikerült a maga oldalára állítania a dolgozók jelentékeny tömegeit s a tízmilliós hadsereg jelentős részét, ami megkönnyítette a forradalom győzelmét. A Nagy Október előestéjén Lenin ezt írta: „No és a béke kérdése, napjaink e legfontosabb kérdése ... . A proletariátus ebben a kérdésben igazán az egész nemzetnek, valamennyi osztály minden egészséges gondolkozású és becsületes emberének, a kispolgárság óriási többségének képviselőjeként lép fel, hiszen csak a hatalom birtokába jutott proletariátus fog azonnal igazságos békét felajánlani valamennyi hadviselő népnek, csak a proletariátus nyúl majd igazán forradalmi rendszabályokhoz (a titkos szerződések nyilvánosságra hozatala stb.) annak érdekében, hogy minél hamarabb, minél igazságosabb békét érjen el."4 A Nagy Október a béke jelszavával győzedelmeskedett. A szovjetállam elvetette a nemzetközi küzdőtéren a rablás és az erőszak politikáját. A békedekrétum, mint ismeretes Október első dekrétuma volt és a szocialista állam külpolitikájának alapelvét demonstrálta. Október után két irányvonal alakult ki a világpolitikában: a népek biztonságának és szabadságának irányvonala, amelyet a szocializmus képviselt, s az agresszió és a háború irányvonala, amelyet az imperializmus követett. Napjainkban is fontos helyet tölt be a békeharc és óriási szerepet játszik az imperialista reakció ellen a demokráciáért folyó 'V. I. Lenin Művei. 26. köt. 85. 1.