Századok – 1967

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Októberi Forradalom és Magyarország útja a szocializmushoz 827

Ö46 NEMES DEZSŐ a nagytőke hatalmának megtöréséért, a politikai hatalomból való kiszorításáért s egyben gazdasgi hatalmának felszámolásáért. Nem térek most ki e küzdelem ismertetésére, bármennyire is érdekes lenne, hanem csupán jellemvonásaira és eredményeire. A demokratikus átalakulás fő forradalmi feladatai 1945 tavaszára megoldást nyertek. Nem sokkal utána kiéleződött a harc a demokratikus vívmányok megvédéséért, ami egyben előtérbe tólja a szocialista átalakulásért folyó küzdelem feladatait. Előtérbe kerül tehát a demokratikus forradalom átfejlődése a szocialista forradalomba. Olyan körülmények között megy ez végbe, amikor a munkásosztály részese a politikai hatalomnak és a nemzet vezető osztályává vált. Államhatalmi pozíciói útján is, s a szakszervezetek által irányított üzemi bizottságok útján is megvalósítja a munkásellenőrzést az ipari termelés felett, s megszilárdítva a szövetségét a nép széles rétegeivel — kiszorítja a burzsoáziát a hatalomból. A kormánykoalícióból kiszorulnak előbb a régi fegyveres erők átállt tábornokai, majd a kisgazdapárti jobboldal képviselői. Eközben államosítják 1946-ban a szénbányákat, állami kezelésbe veszik az ország öt legfontosabb kohászati és gépgyárát, 1947 novemberében államosítják az összes bankokat és 1948 márciusában valamennyi iparvállalatot, amely legalább 100 embert foglalkoztat, s a kisebbek közül a fontosabbakat. Ennek a fejlődésnek igen fontos sajátossága volt, hogy a munkásosztály, a Kommunista Párt politikáját követve, a nagytőke hatalmának megsemmisítéséért folyó akcióban a középparasztságot nemcsak semlegesíteni tudta, de nagyrészt aktív közreműködését is megszerezte; s méginkább ez volt a helyzet az értelmiséggel, amely igen tevőleges résztvevője a kommunisták által hirdetett és vezetett újjáépítési munkának. E fejlődés eredményeként, békés átmenet útján győzedelmeskedett hazánkban másodszor a szocialista forradalom. Ennek politikai betetőzéseként egyesült 1948 júniusában a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt. Létrejött a magyar munkásosztály egységes forradalmi szocialista pártja, amelynek megteremtését már a két párt 1944 októberében született megállapodása célként megjelölt. Felteszik néha a kérdést: hol a határvonal fejlődésünk demokratikus és szocialista szakasza között? Melyik az az x-nap, amely a demokratikus forradalom szakaszát elválasztja a szocialista forradalom szakaszától ? Vannak is kísérletek ennek az „x-napnak" a meghatározására. így például történészeink között találkozunk olyan véleménnyel, mely szerint a Kommunista Párt 1946 szeptemberében tartott harmadik kongresszusa a határvonal. E kongresszus határozata hangsúlyozza, hogy „nem a nagytőkének, a népnek építjük az országot", s megállapítja: a népi demokrácia lehetővé teszi, hogy „országunk a társadalmi fejlődés útján, polgárháború nélkül haladjon a szocializmushoz !" Az ország szocialista átalakítása közvetlen céllá vált. A pártkongresszus állásfoglalása természetesen nagy jelentőségű az ország továbbfejlődéséért folyó harcban. Az átmenet a szocializmushoz azonban ekkor már egy meglevő folyamat volt. A kongresszusi határozat erre a tényleges folyamatra támaszkodik, annak erőteljes fejlesztéséért száll síkra. Magyarországon a demokratikus forradalom átfejlődése ment végbe szocialista forradalomba. Az átmenet nem köthető valamely „X-naphoz", mert nem egyetlen kiemelkedő változás, hanem többéves folyamat eredménye.