Századok – 1967

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Októberi Forradalom és Magyarország útja a szocializmushoz 827

AZ 0KTÓBE1U FORRADALOM ÉS MAGYARORSZÁG ŰTJA A SZOCIALIZMUSHOZ 835 alakította a Tanácsköztársaság forradalmi kormányát. A tanácsok az egész országban átvették a hatalmat. Azt hisszük, nem érdektelen, lia e nagyjelentőségű forradalmi esemény kapcsán idézzük a Magyar Forradalmi Munkásmozgalom Története című munka következő megállapítását az 1919-es pártegyesülésről: ,,A március 21-iki forradalom győzelme és békés jellege elválaszthatatlan a proletariátus politikai egységének helyreállításától. A reformizmus vereséget szenvedett, s ezt a Szociáldemokrata Párt a kommunista program elfogadásá­val nyilvánosan elismerte. A proletárdiktatúra megteremtése a Kommunista Párt nagy erkölcsi és politikai győzelme volt. A két párt egyesülésével azonban még nem jöhetett létre az eszmei egység. Meggyorsult a baloldali szocialisták, s részben a centrista befolyás alatt állók politikai fejlődése,közeledteka kommunista eszmékhez. Ugyanakkor fennállt annak a lehetősége, hogy a centristák, a forradalmi harcokban bizony­talanokká válva, eszmei és politikai zavart keltenek a párt, a tanácsok, a szakszervezetek tevékenységében. Bent maradtak a pártban a jobboldaliak is, akik elszigeteltségük miatt elhallgattak, alkalmazkodtak a számukra kény­szerű helyzethez és várták az események alakulását. A reformisták és centris­ták veszélyeztették az egyesült párt politikai egységét, gátolták eszmei össze­fogását." A Tanácsköztársaság vezető szerveiben a korábbi KMP tagok kisebbség­ben voltak, de az SzDP azon képviselőivel együtt, akik szívvel-lélekkel a Tanácsköztársaság híveivé váltak, — szilárd forradalmi többséget alkottak. Nem az volt már a fő ismérve a politikusoknak, hogy ki tartozott korábban a KMP-hez, s ki az SzDP-hez, hanem az, hogy kik vallják érzelmileg is, meggyő­ződésből is a proletárdiktatúra eszméit, szilárdan küzdve a Tanácsköztársasá­gért, s kik azok, akik hajlamosak kapitulálni az antant előtt. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napig állt fenn. Itt nem ismertethe­tem sem a proletárhatalom alkotó kezdeményezésekben és tettekben gazdag társadalomátalakító munkáját, eredményeit és fogyatékosságait, sem pedig a forradalmi honvédő háborúját, amelyet a hamarosan reátört antantseregek katonai túlereje ellen kellett folytatnia. Minél nehezebbé vált a proletárhatalom helyzete, annál inkább élénkültek a kapituláns mozgolódások, amit az antant megbizottai különböző ígéretekkel messzemenően támogattak. Segítették a fehérgárdisták szervezkedését is, és a proletárdiktatúra ellen „demokratikus" jelszavakkal fellépő centrista-reformista blokk akcióit is. Ez a belső aknamunka nagy szolgálatot tett a túlerővel támadó antant­nak a proletárhatalom leverésében. Ezt a magyar proletariátus soliasem felej­tette el. De azt sem, hogy a kommunista-szociáldemokrata összefogásnak döntő szerepe volt a szocialista forradalom győzelemre vitelében; az egykori szociál­demokraták nagy része a proletárhatalom leverése után is a szocialista forra­dalom híve maradt. S akik a vereség hatására az ellenforradalom körülményei között visszatértek a szociáldemokrata álláspontra, azok közül sem mindenki állt be a , bűnbánók", a Tanácsköztársaságot és a kommunistákat szidalmazók táborába. A kommunistákkal együtt tisztelettel őrizték a nagy forradalmi harcok emlékét és a kommunistákkal vállvetve küzdöttek az ellenforradalom sötét erői, a fasizmus ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom