Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
74 G0NDA IMRE kötni. Mindez pedig egyben azt is jelentette, hogy a kancellár — éppen azáltal, hogy elfogadta a vezérkar beavatkozását a békecélok megállapításába — „az általános politikai és gazdasági szempontokat a katonaiak mögé helyezte, s ezzel félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy a katonai hatóságoknak a hadicélok kérdésében elsőbbségi joguk van a polgári birodalmi vezetéssel szemben".7® így történt, hogy amidőn 1917. április 23-án a kreuznachi konferencián a Német Birodalom polgári és katonai vezetése megegyezett a háborús célok újabb listájában, akkor itt már eltűnt a különbség a polgári és katonai álláspont között. Az Osztrák-Magyar Monarchia szempontjából e kreuznachi listának két lényeges pontja volt. Egyrészt az, hogy a Monarchia átengedi Kelet-Galíciát Oroszországnak, a németek által megszállandó Kurlandért és Litvániáért, míg maga Szerbiában, Montenegróban és Albániában jut kárpótláshoz. Ezenkívül Havaselve keleti részét is megkaphatja, de Románia olajterületei német érdekeltségek maradnak. Másrészt azonban Németoszág hajlandó Elzász -Lotharingia kis határsávjait a franciáknak feláldozni, de csakis azért, „hogy a béke ügye ezen ne bukhasson meg".7 7 Legfőbb jellegzetessége a hadicéllistának a Monarchia szempontjából mégis az volt, hogy pontjain keresztül nyilvánvalóvá lett „a status quo alapján kötendő béke követelésének leküzdése", illetőleg az, hogy Ausztria-Magyaroszág akarata ellenére volt kénytelen a háborúban maradni.78 Ilyen közvetlen előzmények után került sor Czernin április 12-i rílemorandumának megválaszolására Bethmann Hollweg kancellár részéről, amelyben eléggé mesterségesen felfokozott optimista hangulatban igyekezett cáfolni az osztrák-magyar külügyminiszter megállapításait.79 76 Fritz Fischer: Griff nach der Weltmacht. 449. 1. 77 Uo. 451. 1. és Volkmann i. m. Anlage 14. Aufzeichnung über die Kreuznacher Besprechungen. 78 Uo. 452. 1. 79 A Czernin memoranduma és a német kancellár 1917. máj. 14-i válasza között lezajlott — s vázolt — események benyomásai igen jól tükröződnek abban az optimizmusban, amelyet Bethmann hivatalos állásfoglalásából kiolvashatunk. A Bethmann hivatalos válaszára vonatkozó utalás itt azért indokolt, mert Emlékirataiban ugyanezt a problémakört és időszakot sokkal lehangoltabbnak mutatja be. Az 1917-es tavaszi angol—francia támadás megakadása, valamint a februári orosz forradalom ebben a helyzetben ugyan — látszat szerint — valóban a német katonai helyzet javulását mutatták. A kancellár hivatalos válaszában szereplő megállapítás azonban, hogy ti. ,,a nyersanyag és a hadianyagtermelés mindkét szövetséges Monarchiában elegendő mennyiségű" — mégis túlzottnak tűnik. A tengeralattjáró-háborúval kapcsolatos sikerek kiértékelése a hivatalos emlékiratban szinte fenntartás nélkül csak az eredményeket tünteti fel, s az ellenséges államok helyzetének kilátástalanságát ábrázolja. A visszaemlékezésekben viszont lényegesen más kép tárul elénk. Utóbbi szerint a tengeralattjáró-háború nem vezethet belátható időn belül az ellenség katasztrófájához, az ember- és az anyagtartalékok pedig minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt csökkennek. Bethmann hivatalos irata szerint az Enten te-hatalmak Amerikából kapott segítsége későn fog érkezni, a nem hivatalos beállítás viszont úgy szól, hogy „az orosz forradalom számunkra kedvező hatásai Amerika ellenünk bekövetkezett hadbalépése után nem voltak olyan nagyok, hogy általunk diktált béke ábrándját kergettük volna". Czerninnek adott válaszában Bethmann Franciaország óriási megterheléséről s összeomlásának kilátásairól ír. könyvében viszont azt állítja, hogy Franciaország minden megegyezési kísérlete mellett követelni fogja Elzász-Lotharingia egyes részeit, már pedig „az általános helyzet nem jogosított bennünket ebben a kérdésben teljes intranzigenciára". A hivatalos irat végén, az egy oldallal előbb vázolt helyzettel ellentétben, arról van szó, hogy támadásuk döntő eredményének várakozásában s az új orosz támadás reményében az általános béke csakis a teljes alárendelés eredményeképpen volna elérhető. Éppen ezért nyugalom, határozottság és kifelé mutatott bizakodás az idő parancsa, annál is inkább, mivel „az oroszorzági események eddig kedvezően alakultak a
