Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 71 kizárólag politikai célszerűség szempontjából sem tartottam szerencsésnek 1917 tavaszán. Hogy Elzász-Lotharingia központi kérdése volt minden olyen békének, amelyet nem mi diktálunk, az világos volt. . . Országa végső veszélyében egy osztrák államférfi tehát indíttatva érezhette magát, hogy az elzászlotharingiai kérdést éppoly kevéssé tekintse érinthetetlennek, mint mi a Trento kérdését. Éppen ezért nem voltam meglepve, hogy Czernin gróf beszélgetésekben ismételten felvetette nekem a gondolatot, hogy Elzász-Lotharingia francia határkerületére vonatkozó megközelíthetőséggel növeljem a megegyezéses béke kilátásait."6 5 Arra a kérdésre, hogy mennyiben nem tartotta Bethmann szerencsésnek Czernin kérdésfelvetését, s mi lett volna ennek szerencsésebb formája — a volt kancellár nem adott felvilágosítást. Az kétségtelen, hogy 1917 tavaszán, az ellene irányuló jobboldali és katonai részről egyre inkább fokozódó támadások idején, már aligha volt lehetősége, hogy e tekintetben engedékenységet tanúsítson. Ez volt — többek között —• az oka annak, hogy az 1917. április 3-i homburgi császártalálkozó sem zajlott le nagyobb eredménnyel, mint Czernin március-végi berlini látogatása. Habsburg Károly gyorsított ütemben akarta valóra váltani — nemcsak a Birodalom érdekei által megszabott, de a Sixtuslevélben is rögzített — ígéretét arra vonatkozólag, hogy közbelép a szövetségeseinél a megegyezéses béke alapfeltételének, az elzászi kérdés és Belgium helyreállításának rendezésére. Kideríthetetlen, hogy elképzeléseinek megvalósíthatóságával kapcsolatban tényekre támaszkodott-e, vagy puszta illúziókra. Erre vonatkozólag csak egy — bár igen érdekes — közlés áll rendelkezésünkre: Egy még 1916 decemberéből származó szófiai jelentés az ottani osztrák-magyar nagykövettől, a német katonai megbízottal folytatott beszélgetéséről. Ebben v. Massou alezredes elmondotta: Franciaország nyilván hajlandó lenne a békére, ha Németország lemondana Lotharingia egy részéről, amiért cserébe gazdag kárpótlást kaphatna (esetleg gyarmatokat is). A német katonai megbízott azon személyes véleményét is közölte, hogy néhány lotharingiai fészek átadása, amelynek lakói úgyis átmentek volna az ellenséghez a háború elején, végeredményben nem tekinthető lehetetlenségnek.6 6 A nagy pompával megrendezett homburgi császártalálkozó „Zita királynő bemutatására", amelyre az uralkodópárt Czernin külügyminiszter és Árz, az új vezérkari főnök — Conrad utóda — is elkísérte, teljes sikertelenséggel végződött. Czernin szokás szerint ismét felvázolta a Monarchia súlyos helyzetét. Arz pedig a szláv seregek növekvő megbízhatatlanságáról szólt. Német részről meglehetős ellenszenvvel hallgatták e beszámolókat, Ludendorff pedig egy megbeszélésen a Monarchia népeinek erélyesebb összefogását javasolta Czerninnek.67 Az a javaslat pedig, amely a Habsburg-uralkodó látogatásának valódi célja volt, hogy a Lotharingiáról való lemondás esetén a Galíciával kiegészített osztrák-lengyel területeket átadják a német kormánynak — utóbbi számára még tárgyalási alapként sem jöhetett számításba6 8 ; a kérdés első részét, ti. a francia területek visszaadását Károly meg sem említette Vil-115 Th. v. Bethmann Hollweg: Betrachtungen zum Weltkriege. 2. Teil — Während des Krieges. 201 — 202. 1. Berlin. 1921. 116 Tel. B. Mittag. Sofia, 11. Dez. 191G. No 931. OL Filmtár W 406. H. H. St. A. P. A. Geheim XLVII./13. Karton rot. 67 Fester: Die Politik Kaiser Karls. 84. 1. 68 Bethmann Hollweg: i. m. 202. 1.
