Századok – 1967
Történeti irodalom - Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abteilung 1533–1559 (Ism. Mályusz Elemér) 733
734 TÖRTÉNETI IRODALOM magyarázat így túlságosan sematikusan hangzanék. Bár kétségtelen, hogy a nyugatnémetség körében a politikai-hatalmi viszonyok konzervatív irányba terelik a fejlődést, a konzervativizmus pedig az egyház tekintélyének gyarapodásával jár együtt, s így a történettudomány hajlama megnövekszik, hogy az egyház életét feltáró jelenségeket megismex'tesse, meggyőződésünk szerint nagy súllyal esnek latba a tervek meghatározásánál a szűkebb szakmai érdekek. A tudományos élet — könyvkiadói és könyvtári vonatkozásaiban — azt az állapotot tekinti ideálisnak, ha a sorozatok befejezettek, s esonkaságukkal nem keltik a látszatot, mintha az eredeti elgondolások túlméretezettek lettek volna, vagy pénzügyi okokból, esetleg szakemberek hiányában bizonyultak volna megvalósíthatatlanoknak. Történettudományunk életéből is hozhatunk fel erre példát. Amidőn a Magyar Tudományos Akadémia a két világháború között Vigyázó Ferenc hagyatékából nagy vagyonhoz jutott, a tervek összeállításánál, hogy a birtok jövedelmét mire is kellene fordítani, a II. osztály a félben maradt XIX. századi vállalkozások folytatását, ill. befejezését találta szükségesnek. így lett terv a következő sorozatok folytatása: Hazai Okmánytár, Anjou-kori Okmánytár, Magyar Történelmi Tár, Monumenta Hungáriáé Historica: Seriptores, Országgyűlési Emlékek, Archívum Rákóczianum, Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. A munkálatok akkor valamennyi területen megindultak, több sorozatból napvilágot is látott egy-egy kötet, s főleg a nehézkes szervezésen múlott, hogy valamennyi tervbe vett munka megjelentetésére nem került sor. A nyugat-német történettudomány ma hasonló helyzetben van, mint a magyar volt negyedszázad előtt. Oly régi jellegű ós régen abbamaradt sorozatok folytatásáról adnak hírt a bibliográfiák, mint a Jahrbücher der deutschen Geschichte vagy a Deutsche Reiehstagsakten. Látszik, hogy a pénz nem játszik szerepet, a gazdasági prosperitás a történészek munkáinak megjelenése elől elhárítja az akadályokat. Mint a Nuntiaturberichte-sorozat kötetei tanúsítják, szakemberekben sincs hiány. A 16. kötet, amelyről szólni kívánunk, gondos, lelkiismeretes, szakszerű munka tekintetében méltóan csatlakozik az előzőkhöz. A jelentésekben szereplő hely- és személynevekre, a bennük említett eseményekre vonatkozó felvilágosításokat, amelyek hozzá segítenek a szöveg értékének megállapításához, megbízhatóságának tisztázásához, pontosan megadja a kiadó. A futó átolvasásra fel sem tűnő hírek nem egyszer jelentőseknek bizonyulnak magyarázatai tükrében. A kutató mindent készen kap, ném kell vesződnie a részletek felderítésével, a mozaikszemeket akadálytalanul olvaszthatja össze más kútfőkből vett adataival ós a tévedés kockázatát a minimálisra redukálva építheti fel előadását. A kötet igen sok magyar vonatkozásával jelentős gazdagodása egyébként szegényesnek már nem mondható XVI. század közepi forrásanyagunknak. Martinengo Ferdinánd mellett volt nuncius, azokban az években pedig, amelyeket Bécsben a király környezetében töltött, oly nagy jelentőségű események zajlottak le, mint Fráter György halála, Temesvár elveszítése, Eger hősi védelme. A jelentések ugyan csak azt tartalmazzák, ami megírásukkor a nuncius előtt ismeretes volt, ő azonban helyzeténél, az uralkodóval és környezetével való szoros kapcsolatánál fogva hitelt érdemlő értesülések birtokába juthatott, Erdélybe küldött megbízottjától (211., 332. 1.) pedig közvetlen híreket is kapott. Szerepének jelentősségét tanúsítja, hogy pápai megbízásból ő folytatta le a Fráter György meggyilkolásának körülményeit feltárni hivatott vizsgálatot. A török elleni háború sok részletének tisztázásához, az események időrendi egymásutánjának megállapításához a közölt szövegek biztos támaszt nyújtanak. A korra vonatkozólag történetirodalmunkban közölt sok, különböző értékű forrásszöveg mellett az azonos tollból folyó híradások alkalmas vezérfonalat adnak a kutató kezébe. A nunciusi jelentéseket egyébként a kiadó bőségesen kiegészítette kiadatlan velencei követjelentésekből vett részletekkel. Ezeket túlnyomórészt a lábjegyzetekben találja meg az olvasó, néhány igen jellemző darabot pedig, más fontos iratokkal együtt, a függelékben. Éppen mert a kiegészítő szövegek többsége szintén magyar vonatkozású, a kiadvány jelentőssége nagyobb, mint valamely másik, egyébként talán szintén sok magyar vonatkozást tartalmazó külföldi oklevóltáró. A kiadó a magyar harctérről, általában a Magyarországról szóló híreket kihagyás nélkül egész terjedelmükben hozza. Megtehette volna, hogy mint tárgyára, a birodalom és a pápaság viszonyára szorosan nem vonatkozókat elhagyja azokat, ettől a lépéstől azonban visszatartotta — saját szavai szerint — az a meggyőződése, hogy az európai államok egyetlen közösség részei. Indokolása: Az európai államok akkor szorosan összetartoztak, sorsuk közös volt, éppen ezért a történetírónak sem az elválasztó, hanem az egybe fűző elemeket kell előtérbe helyeznie. Az a kutató, Helmut Goetz, aki a XVI. századi magyar történetet így nem Európa perifériáján lezajló események sorozatának tekinti, megértését a szülői házból hozhatta
