Századok – 1967

Történeti irodalom - Löbl Árpád három tanulmányáról (Ism. Kővágó László) 718

TÖRTÉNETI IRODALOM 721 természetesen elkobozták a nép ellenségeinek, a fasisztáknak a földjét, vagyonát, s használatra rendszerint nincstelen szegényparasztoknak adták át. Mindezek a gazdátlanul maradt ós elkobozott földek a háború utáni agráralap tartalókföldjei lettek. A falvakban a körülményekhez — a fenti irányelvek szerint — alkalmazkodó intézkedéseket két alapvető politikai szempont határozta meg. Az egyik: „Mindent a frontnak, mindent a győzelemért !" jelszó. A másik: Az intézkedésekkel előkészíteni a háború után végrehajtandó agrárreformot. (Sok helyen a gazdátlan földek kollektív megművelésével már nemcsak az agrárreformot, hanem a kollektív szövetkezeti termelésre való áttérést is előkészítették.) E politikai szempontok alkalmazása a hallatlanul nehéz, óriási áldozatokat követelő erőfeszítések közepette komoly nevelőhatást váltott ki. A népbizottságok kezelésébe került sok elhagyott vagyontárgy, jószág, mezőgazdasági gépek — mint köztulajdon — számbavétele, megőrzése, gyarapítása, a föld megművelése, s mindezek a tevékenységek egy cél: a győzelem kivívása érdekében koncentrálva, a szocialista közös tulajdon megbecsülésére, kollektív felhasználására készítette elő az egyéni tulajdon imádatában nevelt embereket. * Agrarna politika okupatora и Baőkoj, Baranji i Medjumurju 1941—1944. (Zbornik za drustvene nauke, 1903/35. sz. 193 — 213. 1. klny.) A megszállók agrárpolitikája a Bácskában, Baranyában és Muraközben 1941 — 1944. Löblnek ez a rövid tanulmánya tulajdonképpen előtanulmány egy készülő munkájához. Témája, amennyire jugoszláv, legalább annyira magyarországi is, hiszen a második világháború alatt magyar közigazgatáshoz tartozó területekről, ezen a területen a magyar hatóságok által folytatott agrárpolitikáról szól. Szervesen illeszkedik tehát Magyarország történetébe, s adaléknak tekinthető a Horthy-rendszer agrárpolitikájához. Löbl a magyar hatóságoknak a második világháború alatt megszállt jugoszláv területeken folytatott agrárpolitikáját annak az engedmények politikájának keretébe illeszti, amelyet jugoszláv és magyar uralkodó osztályok folytattak ezen a területen, amikor az első világháború után, majd a második világháború alatt úgy igyekeztek a szegényparasztság földéhségét csillapítani, hogy a kialakult polgári-nagybirtokosi földbirtoklási rendszert ne érintsék. Mindkét intézkedésnek jellemző vonása volt, hogy lényegében csak saját nemzetéhez tartozóknak juttatott földet, valamint hogy jórészt nem a helybeli érdekelteknek, szegényparasztoknak, hanem telepítetteknek adott a földalapból. 1918 után az ún. kolonistáknak, a szerb hadsereg önkénteseinek, 1941-ben Bukovinából telepített székelyeknek. Szó sem volt tehát egyik esetben sem a földkérdésnek valamenynyire is kielégítő megoldásáról. 1941-ben már a Bácska, Baranya, Muraköz megszállásának napjaiban földalap jött létre olymódon, hogy a Miniszterelnökség 5280/1941 sz. rendelete értelmében 1941. április 15-én minden volt jugoszláv agrár föld a magyar állam tulajdonába ment át. Ez a földalap a későbbiek folyamán különböző rendelkezések következtében (pl. zsidó birtokok földalapjának megteremtése) nagyobbodott. 1944-ig összesen 278.000 holdra növekedett az agrár földalap. Szétosztásának előkészületei azonban olymértékben elhúzódtak, hogy abból mindössze 71 ezer holdat osztottak ki, illetve adtak el az érdekelteknek, míg a földalapba került földeknek mintegy háromnegyed része az állam, egyes nagybirtokok, az Országos Földhitelintézet, valamint a Vitézi Szék kezelésében volt. Az elhúzódó előkészületi munkálatok keretében sokoldalú felméréseket végeztek, amelyek a mai kutató számára hasznos adatokat nyújtanak a tárgyalt területek birtokstruktúrájáról. Ezek az adatok nagyrészt Szremszki Karlovcin, a Vajdasági Történelmi Levéltárban találhatók meg, de részben megvannak Budapesten a Földművelésügyi Minisztérium Levéltárában is. Löbl kutatásai alapján olyan következtetést von le, hogy a megszállt területeken a földalap szétosztásának elhúzódásában az is szerepet játszott, hogy földek hasznosítása kérdésében kétféle koncepció harcolt egymással. Az egyik koncepció a rendszer megmentését tartva elsődlegesen szem előtt, az elégedetlenkedők száját igyekezett volna apróbb engedményekkel — földjuttatással — betömni. A másik irányzat hívei azok voltak, akik a földalapból birtokosok igényeit akarták volna kielégíteni, pl. azoknak a nagybirtokosoknak földet visszaadni, akiktől az első világháború utáni jugoszláv földreform földet vett el. Löblnek ez a rövid tanulmánya, vázlatossága ellenére is, adatgazdagságával hasznos hozzájárulás a Horthy-rendszer agrárpolitikájáról kialakuló történeti kép megalkotásához KŐVÁGÓ LÁSZLÓ