Századok – 1967

Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37

64 G0NDA IMRE Ezen érvek lényegi részét Mérey nagykövet próbálta megcáfolni, kijelentvén, hogy a Monarchia előnyomulását az Alduna felé hasznosnak tartja, mert az itteni lakosság szerinte könnyebben asszimilálható, mint pl. a szerbek. Ugyanakkor veszélyesnek látja az oroszok előnyomulását Konstantinápoly irányában a Monarchiában élő szlávok szempontjából. Ha azonban mégis sor kerülne a Monarchia részéről román területek annexiójára, akkor az irredenta üzelmek elkerülése céljából hasznosabbnak tartaná nagyobb területek elcsatolását. Ami pedig azt a rossz benyomást illeti, amelyet a Monarchia annexiói kelthetnek Németországban, utal Bulgáriára, amelynek — teljesítményével arányban nem álló — szerzeményei ott bizonyára szintén megütközést keltenének. Czernin külügyminiszter a vita eredményét két — a Monarchia szempontjából igen jelentős — pontban foglalta össze, amelyhez Bethmann Hollweg kancellár legalább is elvi beleegyezését adta. 1. Amíg nem bizonyos, hogy a Monarchia nem kapta vissza ellenséges megszállás alatt levő területeit, addig a Központi Hatalmak által megszállt orosz és balkáni területek visszaszolgáltatása sem történhetik meg. 2. Németország és Ausztria-Magyarország új szerzeményei területi és gazdasági szempontból bizonyos méltányos arányba hozandók. Ha a békét oly módon kötnék meg, hogy Németországnak a status quoval kellene megelégednie, akkor a Monarchia is megelégszik a teljes integritással. Ha azonban Németország mégis újabb területeket kebelezne be, akkor a Monarchia is kénytelen lesz Havaselve hozzácsatolásához ragaszkodni. E megállapodás tartalmi értéke azonban — mint kiderült — már az elkövetkező hetekben is lényegesen alászállott. A tanácskozás záró részében felmerült két kérdésben: Törökország elszakadásának megakadályozásában és az amerikai leszerelési javaslat ügyében, nem volt vita a német és az osztrákmagyar államférfiak között. Törökországot csábító Ígéretekkel kívánták magukhoz láncolni.'A második kérdésben viszont azt határozták, hogy nem fognak durván elutasító álláspontot elfoglalni. Az 1917. március 16-iki tárgyalások, a német és az osztrák-magyar kormány képviselői között, három igen jellemző, szövetségesek között némileg szokatlan problémát vetettek fel. Ezek közül kettő a Monarchia képviselője • részéről hangzott el. Az egyik volt Czernin azon kijelentése, hogy az osztrák és a magyar nép nagy része a világháborúban az érdekei ellen harcol. E miniszteri megállapítás radikalizmusában valóban nem sok kívánnivalót hagy, legfeljebb azt, hogy e sokatjelentő tényből semmiféle következtetés levonására nem került sor : a Monarchia részéről éppen a németekhez való kötöttség miatt nem volt erre lehetőség. Czernin másik meglepő megnyilatkozása a győzelem eredményeinek arányosításával kapcsolatos javaslata volt. Nehezen tagadható, hogy e mögött elsősorban a Monarchia viszonylagos gyengesége keresendő a németekkel szemben, mert természetes körülmények, azaz egyenlő katonai erőt képviselő harcostársak között a harctéri eredmények önmaguk, is biztosítékai a győzelem után rendelkezésre álló területi és anyagi előnyök arányos elosztásának. Kétségtelen, hogy diplomáciai tárgyalások módosíthatták volna némiképpen ezeket az arányokat, de semmiesetre sem helyettesíthették a katonai győzelmeket. Ez volt az oka annak, hogy Czernin javaslata alapjában véve illuzórikus volt, s a németek részéről rövidesen — \igei\ kínos — kiigazításra adott okot. A harmadik, a németek részéről megnyilatkozó gesztus a Monarchia Havaselvére vonatkozó igényének visszautasítása. Az indokolásról még azt