Századok – 1967
Történeti irodalom - T. Mérey Klára: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba (Ism. Gyimesi Sándor) 709
TÖRTÉNETI IRODALOM 709 T. MÉREY KLÁRA: A SOMOGYI PARASZTSÁG ŰTJA A FEUDALIZMUSBÓL-A KAPITALIZMUSBA (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1965. 276 1.) A török hódoltságot s a XVII—XVIII. század fordulójának háborús pusztításait követő általános gazdasági újjáéledéstől a jobbágyfelszabadítást követő nagy társadalmi-gazdasági átrendeződésig terjedő jó másfél évszázad bővelkedik nagy horderejű változásokban. A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása s az úrbérrendezés, majd — az előbbiektől bizonyos mértékben determinálva —• a jobbágyföld egy részének paraszti tulajdonba adása a főbb tényezői annak az átalakulásnak, amely a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének alapvető feltételeit teremtette meg s messzemenően I kihatott a parasztság későbbi sorsára. Erről a bonyolult folyamatról alkotott történeti képünk ma még korántsem mondható teljesnek. Tökéletesebbé tételéhez az olyan elmélyült részletmunkák sora — a részt most inkább földrajzi értelemben véve — vihet közelebb, mint T. Mérey Klára legújabb műve. A dunántúli parasztság történetének szorgalmas kutatója öt, egymást kronológiailag követő fejezetben — a XVIII. század, a francia háborúk időszaka, a reformkor, az 1848/ 49-es forradalom ós szabadságharc s az ezt követő úrbéri birtokrendezés — veszi vizsgálat alá „Somogyország" jobbágynépónek történetét. A bevezetőben hangsúlyozza, hogy nem a somogyi parasztság életének egészét, csupán a földesúri ós állami kizsákmányolás által számukra teremtett gazdasági viszonyokat szándékozik bemutatni. A téma ilyen szűkítésének jogosultságát aligha lehet kétségbe vonni. Annál kevésbé, mivel a szerző számos, , szóbanforgó művében csak érintett problémát más tanulmányaiban már részletesen feldolgozott. Mégis azokat a részeket tartjuk sikerültebbeknek — s szerencsére ezek vannak többségben —, ahol nem tartotta be szigorúan a magaszabta korlátokat. így vázlatosnak érezzük a XVIII. század rajzát, hiányolván például a megye nemesi birtokviszonyainak rövid bemutatását — annál inkább, mivel hatásukról esik szó —, vagy a robotnövelós és földelvótelek másik oldalán a majorságok kiépülósi folyamatának összefoglalását, mint az a francia háborúk időszakára vonatkozóan a következő fejezetben meg is történik. Nem éreztük feleslegesnek ebben a részben a mezőgazdasági termelés átalakulásának rövid tárgyalását sem, noha szerző e kérdéssel már önálló tanulmányban is foglalkozott, i Ugyancsak szerencsésnek tartjuk, hogy a reformkorban részletesen ismertette a megyének a jobbágykérdésben elfoglalt álláspontját, noha — szigorúan véve — a bevezetésben körvonalazott feladaton ez is túllépést jelentett. A XVIII. századi viszonyok rajzát három fő kérdés — a szerződéses jobbágyság, a terhek és az úrbérrendezés — köré csoportosítja a szerző. Ismerteti s számos példán keresztül mutatja be a betelepítési szerződések különböző típusait. Megállapítja, hogy a jelentékeny réteget alkotó szerződéses jobbágyság — a megye 297 helységéből 105 volt contractualis, így a 35. lapon olvasható kitétel, mely szerint a megye kétharmada szerződéses hely lett volna, elírás lehet — sorsa fokozatosan romlott, s az úrbérrendezés idejére alig különbözött a többi jobbágyokétól. Ez azonban szerintünk még nem indokolja feltétlenül azt a megállapítást, hogy Somogyban kisebb lett volna a különbség az úrbéri ós szerződéses jobbágyok között, mint az ország más részén (29. 1.). Az eltérés ugyanis másutt is inkább a XVIII. század első felére esett — s hogy ez Somogyban is fennállott, mutatja a jobbágyok törekvése szerződéses állapot elnyerésére —, míg 1767-ig nagyjából mindenütt megtörtént a kiegyenlítődós. A terhek alakulását vizsgálva a század első harmadában Somogyban is az állami terheket, elsősorban a katonai jellegűeket találja legsúlyosabbnak a szerző. Ehhez járult az egyházi dézsma kíméletlen módszerekkel történő s gyakran mértéken felüli beszedése. A földesúri kizsákmányolás túlsúlya csak az 1730 — 40-es évektől, a robotszolgáltatás előtérbe kerülésével kezdődött. Igazán nagy teherré a robotszolgáltatás azonban csak az úrbérrendezés során vált. A megye helységeinek ugyanis közel felében meghatározatlan számú napok ledolgozására voltak kötelezve a jobbágyok, de ez Somogyban általában kevesebbet jelentett az évi 52 napi igásrobotnál. Ez volt egyik tényezője annak, hogy az úrbérrendezés — például Baranyával ellentétben — a somogyi jobbágyságra a korábbiaknál kedvezőtlenebb feltételeket szabott. A másik tényező a jobbágyok kezén levő földek és regálejogok jelentékeny csökkentése volt. Ezeket a megállapításokat szerző bő példaanyaggal illusztrálja, a problémák statisztikai úton történő teljes bizonyítása azonban nem állt módjában. így e kérdések még további, differenciáltabb vizsgálatra szorulnak. (Eltérő lehetett például a Festetics-uradalmak jobbágyságának és a középbirtokosok falvainak helyzete.) 17 Századok 1967/3—4
