Századok – 1967

Történeti irodalom - Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 699

700 I TÖRTÉNETI IRODALOM f Az összefoglaló gyengéjét, erősen vitatható pontját abban látom, hogy kerete ós előadása beszűkül a hazai belpolitika nem teljes és nem vitathatatlan tárgyalására, tulajdonképpen csak az intervenció kapcsán tágul egy kissé a horizont; a hazai események elvesztik kapcsolatukat azokkal a határokon túli tényezőkkel, amelyek nélkül igazában nem érthetők, jelentőségük le nem mérhető. A győztes nagyhatalmak ós szövetségeseik politikája, az oroszországi forradalom s az általa inspirált, különösen Közép- és Kelet-Európában erős forradalmi mozgalmak, a győztesek elfogult mohósága, a nemzeti törekvések, a nacionalizmus ereje s az ezzel szembeszálló osztályharcos internacionalizmus, mely minden fajtájú elnyomás (a nemzeti) ellen is síkraszállt, ezek a nagy erők s ezeknek harca nemcsak az ország külpolitikai helyzetét érintették, de ott éltek a belpolitikai küzdelmekben is. A korszak e nagy kérdései és ellentétei az egykori Monarchia népeire különösen nagy súllyal nehezedtek. Az olvasó természetesen nem ezeknek az eseményeknek, összefüggéseknek, ellentmondásoknak, kölcsönhatásoknak részletes, tárgyi kifejtését keresi, hanem a problémáknak olyan erejű érzékeltetését, néhány mondatos jelzését, amely a magyarországi helyzetet, történéseket egyetemes történeti keretbe illeszti, a nézőpontot kitágítja s a tekintetet nem szögezi csupán a magyar földre. Csak úgy válhatna világossá, hogy a Tanácsköztársaság nem csupán Magyarország belső történetének volt rendkívül nagy jelentőségű állomása, hanem egyben a Duna-medencei népek útkeresésében, a nemzetközi munkásmozgalom egészében is jelentős szerepet játszott, hogy szorosan kapcsolódott ahhoz a világméretű politikai harchoz, mely a két világrendszer között ez idő tájt megindult. Ezzel függ össze, hogy a korszakra oly jellemző internacionalizmus, amely természetesen nemcsak a magyarországi munkásságot, de kisebb-nagyobb mértékben a más nemzetiségűeket is áthatotta, s mely a helyenként rendkívül erőteljes ellenhatásokkal megbirkózva, éreztette létét, nem kapja meg az őt megillető helyet. Lenin és Kun Béla távirat váltásai, Szamuely útja, néhány rövid utalás az intervenció visszhangjára, csaknem ez minden, amit e tárgykörből ad a szerző. Ügy tűnik, Liptai arra törekedett, hogy a fenti problémákkal ne „terhelje" a kötetet, hanem az ilyen és hasonló kérdéseket mellőzve vagy szűkreszabva, a belső történet eseményeit, fő vonalait ismertesse. A magam részéről viszont a népszerű kiadványok legfontosabb feladatát a történelmi összefüggések, erőviszonyok világos és érthető bemutatásában, így az olvasó gondolkodásra nevelesében, világképének formálásában látom. De a szerző módszere ellen szól néhány további megfontolás is. A kutatómunka a két forradalom történetéről ma már szép eredményeket ért el, s az utolsó mintegy tíz óv tudományos termésének java éppen azt tűzte ki célul, hogy a hazai eseményeket sokoldalúan tárja fel, s ezzel együtt szélesebb, nemzetközi összefüggéseiket is bemutassa. De igényesebb lett az olvasóközönség is. A történelem nagy problémái nem idegenek tőle, a szakma vitáit, melyek olvasott, népszerű folyóiratok hasábjain zajlottak, érdeklődéssel követte nyomon. Számontartja és tudja, mint Irtunk a forradalmak történetéről 1945 óta, s így az első nagy terjedelmű, önálló munkát fokozott érdeklődéssel veszi kézbe. S egyáltalában nem maximaiizmus, ha e fontolgatások körébe a külföldet, közvetlen szomszédainkat is bevonom. A csehszlovák, lengyel, román, jugoszláv stb. történészek és részben olvasók, éber figyelemmel követik nyomon a korszak magyar irodalmát, hiszen a Tanácsköztársaság története szorosan összefügg saját történelmükkel. Cikkek, könyvek sora jelenik meg (legutóbb pl. önálló kötet Lengyelországban) a magyarországi forradalmakról, a Tanácsköztársaságról, e korszak közérdekű problémáiról. A hazai és külföldi olvasó azonban sok kérdésre hiába keresi a választ Liptai munkájában. A hiányok már a bevezető fejezetben érződnek, többek között a polgári demokra -tikus forradalom létrejöttének tárgyalásánál. Míg bizonyos társadalmi előzményekért 1848-hoz nyúl vissza a szerző, másokat kevésbé fontosaknak tart, s így mellőzi őket (a győztesek és a Monarchia, a bécsi események stb.). Ennek következtében az, ami Magyarországon történik, szinte egyedülálló jelenséggé válik, keret ós távlat hiján a kép elveszti valóságos arányait. Nem történik említés a Lenin, Szverdlov, Kamenyev által aláírt táviratról, amely az egykori Monarchia népei előtt álló nagy problémákat, a továbbhaladás dilemmáját és perspektíváját foglalta össze, s így természetesen az egész kérdés-komplexum kívül reked a köteten. Jól és érdekesen mutatja be a KMP megalakulását és ennek következményeit a a hazai munkásmozgalomra, köztörténetre. Arra azonban nem utal, hogy hasonló folyamat indult meg ekkor Európa-szerte és így a szomszédos országokban is, hogy a munkásmozgalmon belüli harc nem csupán Magyarországon éleződött ki, hanem egy világméretű folyamat része volt.