Századok – 1967
Közlemények - Sipos Péter–Stier Miklós–Vida István: Változások a kormánypárt parlamenti képviseletének összetételében 1931–1939 602 - Stier Miklós ld. Sipos Péter 602 - Vida István ld. Sipos Péter 602
VÁLTOZÁSOK A KORMÁNYPÁRT PARLAMENTI KÉPVISELETÉNEK ÖSSZETÉTELÉBEN 603 arra törekedtek, hogy a párt társadalmi-politikai összetétele mindig kövesse az uralkodó osztályok belső erőviszonyainak eltolódását. Ez egyben együttjárt a kormánypárt parlamenti súlyának számszerű növelésével is. A kormánypárt képviselőinek aránya a parlamentben 1931—1939 Választások összes mandátum Kormánypárt mandátumai Választások összes mandátum összesen % 1931 június 245 158 64,5 1935 március—április 245 171 69,8 1939 május 245 183 74,3 Vizsgálódásaink kiinduló pontjául az 193l-es választások eredményeit vesszük, nem utolsósorban azért, mert ez a kormánypárti képviselőgárda még tulajdonképpen a bethleni konszolidációnak megfelelő összetételű, s lényegesebb eltolódásokat majd hozzá képest tapasztalhatunk a 30-as évek folyamán a kormánypárt parlamenti frakciójában.3 A választások nyomán kialakult kormánypárti képviselőcsoport összetételét a következő oldalon lévő táblázat szemlélteti.4 A túloldali táblázatból látható, hogy a kormánypárt összetétele nem tükrözi az uralkodó osztályok valóságos erőviszonyait. A nagyburzsoázia elenyésző képviselete — hasonlóan a dualizmus időszakához5 — korántsem felel meg a rendszeren belüli tényleges befolyásának és szerepének. Az 1920-as évek gazdasági fejlődésének eredményeképpen jelentősen megerősödött finánctőkés csoportok exponensei az Egységes Pártban Biró Pál ós Fellner Pál voltak, mindketten a Kereskedelmi Bank vezetői'közé tartoztak. Biró, a Rimamurányi— Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója, á fináncoligarchia egyik legismertebb személyisége. Hosszú időn keresztül a GyOSz alelnöke, aki a gazdasági élet majd minden területén komoly befolyással rendelkezett.- Tagja a Budapesti Kereskedelmi-és Iparkamarának, a Vámpolitikai Központ elnöki tanácsának, a Magyar Bánya- ós Kohóvállalatok Egyesülete igazgatóválasztmányának stb. A parlamentben a pénzügyi bizottság tevékeny résztvevője. 1922 óta képviselő. Fellner Pál 1931-ben első ízben képviselő. Családja tartotta kézben a legnagyobb magyar cukor- és szeszipari érdekeltségek irányítását. Ő maga élénk tevékenységet fejtett ki a GyOSz-ban, emellett megtalálhatjuk mintegy nyolc jelentős vállalat igazgatóságában, egyebek között alelnöke a Hazai Papírgyárnak s igazgatósági tagja a Leipziger Vilmos Szesz- ős Cukorgyár Rt.-nek. A tőkés érdekeltségek vezető tisztviselői többnyire nem a legnagyobb finánctőkós csoportokhoz kapcsolódtak. Mind ezek, mind a kereskedő és iparos kategóriába soroltak politikai hovatartozásukat illetően a bethleni politika híveinek tekinthetők, sőt В edő •Ш 3 Munkánk során a következő forrásokra támaszkodhattunk: mindenekelőtt átnéztük az érintett három ciklusra vonatkozó Országgyűlési Almanachokat — miután parlamenti időszakonként két kiadásban is megjelentek, mindkét kiadást, mert tényközléseikben jól kiegészítették egymást. Emellett felhasználtuk a Nagy Magyar C.'ompass 1929—1930, 1935—1936. és 193S—1939-es köteteit, valamint a Leonhardt-féle Compass személynévtárait. A képviselők birtokviszonyaira vonatkozó adatainkat az 1935-ös Gazdacímtárból nyertük. Ugyanakkor igénybe vettük az 1940-ben kiadott Keresztény Magyar Közéleti Almanachot s a korszak sajtóanyagát. 4 Táblázatunk szerkezetének kialakításánál elsősorban arra törekedtünk, hogy minél konkrétabb képet nyújtsunk a képviselők társadalmi tagozódásáról. Ezért az alapvető osztályok mellett, ill. azokon belül számos réteget különböztetünk meg. Miután a parlament kormánypárti tagjai, néhány birtokos parasztot s az 1939-ben bekerült egyetlen munkást kivéve, zömmel az ún. középrétegekből és kisebb részben a hagyományos uralkodó osztályokból kerültek ki, s ez a harmincas években mindvégig érvényben maradt, a különböző társadalmi rétegeket és osztályokat a következő nagy kategóriákba csoportosítottuk: A „Városi burzsoázia", valamint a „Földbirtokosok és agrárburzsoázia" kategóriák mellett külön felvettük az állami bürokráciáét, lévén mindvégig fontos politikai szerepe, s az értelmiséghez a szűkebb értelemben vett szellemi foglalkozásokat tettük. Nem kis nehézséget okozott a képviselők besorolása, hisz jónéhány képviselőt több kategóriában is elhelyezhettünk volna. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy jelezzük, hogy egyes kérdéses esetben milyen szempontok alapján döntöttünk. A „Tőkés érdekeltségek vezető tisztviselője" csoportba a bank- ill. ipari vállalatok igazgatói, tőkés érdekképviseleti szervek pl. a GyOSz funkcionáriusai kerültek. A földbirtokosok közé azokat osztottuk, akik bizonyíthatóan rendelkeztek földdel és gazdálkodtak. Államhivatalnoknak azt tekintettük, aki élete során főként köztisztviselőként tevékenykedett. Ide soroltunk néhány kormánypárti fizetett funkcionáriust is. Katonatisztnek csak azokat minősítettük, akik nyugdíjazásuk után semmilyen más tevékenységet nem folytattak, s elsősorban nyugdíjukból éltek. Néhány olyan katonatisztet, aki nyugalomba vonulása után visszament birtokára gazdálkodni, a földbirtokosokhoz soroltunk. Az ügyvédek közé csak a praktizálókat vettük fel.' A táblázat elkészítésénél nem a mandátumok számát, hanem a ciklus elején összegyűlt képviselők számát vettük alapul. s Lakatos Ernő: A magyar politikai vezetőréteg 1848—1918. Bpest. 1942. 85. 1.
