Századok – 1967

Közlemények - Rév Erika: A védelem szerepe a népbiztosperben 583

598 RÉV ERIKA A Gy. В. P. a korábbi perrendi szabályokat a kommunista-ellenes perekben oly nagy mértékben fellazította, hogy a szó szoros értelmében vett eljárási törvénysértés megvalósítására alig hagyott lehetőséget. Úgyszólván egyedül a védelmre vonatkozó perrendi szabályokat hagyta érintetlenül a Gy. B. P. A védelemmel kapcsolatos kérdések­kel ezért is foglalkoztunk részletesen,hogy kimutassuk: a bíróság mennyire semmibe vette a burzsoá törvényességnek ezt a csekély maradékát is. * A védelem taktikai irányvonalát természetesen a vádlottak magukévá tették. A per során elhatárolni igyekeztek magukat a bolsevizmustól, anélkül, hogy a Tanácsköz­társaságot megtagadták volna, egyéni felelősségüket ők is csökkenteni igyekeztek, a poli­tikai túlsúlyt az emigrációban levő volt népbiztosokra hárították, anélkül, hogy őket rágalmazták volna. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy a vádlottak bármelyike egymásra a vád szempontjából „terhelő" nyilatkozatot tett volna, mint ahogy a védők egyike sem igyekezett védencének felelősségét akként csökkenteni, hogy ezzel valamelyik vádlott-társ helyzetét nehezítse. Politikailag ilyen fontos perben és tíz vádlott esetében mindezt feltétlenül a védelem javára kell írni. A tíz volt népbiztos perbeli magatartásának egy közös jellemző vonása van: senki sem ismerte el közülük a bűnösségét, a proletárdiktatúra létrejöttét politikailag valamennyien szükségesnek és helyesnek tartották. Teljesen egyöntetű az előadásuk arra nézve is, hogy 1919. március 21-én a polgárság önként adta át a hatalmat a proletariátusnak. A hatalom megszerzése tehát békésen, min­den erőszak alkalmazása nélkül történt. E fejezetben nincs helye annak, hogy mind a tíz vádlott részletes védekezését ismertessük. Vallomásaik részletei, védekezésük, egyéniségük, politikai szilárdságuk — erkölcsi bátorságuk különbözőségének megfelelően — eltérő sajátosságokat mutat. Befejezésképpen meg kell azonban emlékeznünk Kelen József és Szabados Sándor perbeli védekezéséről, mert mindkettőjük előadása ragyogó példaképe a bíróság előtti kommunista magatartásnak, ennek ellenére ez a helytállásuk mindmáig ismeretlen. Kelen József határozottan és bátran viselkedett a bíróság előtt. Az elnök kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, következőképpen válaszolt: „Egyáltalán nem követtem el semmi olyant, amit bűncselekménynek tudnék tokinteni. Igyekezni fogok a vádirat­hoz tartani magam, abban amit mondok, előrebocsátom azonban, hogy igyekezni fogok arra is, hogy olyanformán mondjam el mondanivalóimat, mintha nem a bíróság előtt állanék, amelynek feladata az, hogy emberi cselekedeteket ítéljen meg, hanem mintha olyanok előtt beszélnék, akik történelmi eseményeket kell, hogy megállapítsanak, törté­nelmi folyamatokat kell, hogy tisztázzanak, miután azt hiszem sokkal fontosabb ebben a perben a történelmi igazság megállapítása, mint annak az ítéletnek meghozatala, amely néhány hónapi nagy munka után, mint kis egér fóg megszületni a hegyek vajúdása után." Elnök figyelmeztette, hogy „ügyeljen a nyelvére és vigyázzon magára, mert nincs arra hivatva, hogy lebecsülje a bíróság munkáját, sem annak elbírálására, hogy ez történelem-e vagy igazságszolgáltatás". Erre Kelen József a következőket mondta: „Ezt mind azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy indokoljam, hogy mindazzal, amit mondani fogok nem védekezni akarok, mert én nem akarok semmilyen tényt tendenciózusan beállítani, még a magam hasznára sem, hanem mindent az igazságnak megfelelően akarok elmondani." A vádirat felségsértési pontjával kapcsolatban védekezésül elmondta, hogy a gyűjtőfogházban letartóztatott kommunisták és egyes szociáldemokrata pártvezérek közötti tárgyalásokról nem volt előzetes tudomása, tett ugyan magántermészetű látoga­tásokat öccsónél, Korvin Ottónál a gyűjtőfogházban. Egyébként — véleménye szerint — máskor is megtörtént,hogy egy párt, amely azt hitte, hogy az ország többségét képviseli, átvette a kormányt.. A platform jelentősége éppen abban állott, hogy a két párt, amely addig ellenségesen állott egymással szemben, békét kötött, a platform voltaképpen egy békeokmány volt. A két párt kibékülésének tudta be, hogy március 21-e vér nélkül folyt le. Kifejtette Kelen, hogy mindaz, amiket a vádirat, mint büntetendő cselekményeket felhoz, nem tartoztak az ő reszortjához, az ipar műszaki irányításához, ő egyedül ebben a körben ténykedett. A vád pedig olyan politikai faktumokat tekint bűncselekménynek, amelyekhez ő, mint mérnök nem szólt hozzá és amelyekre bármilyen befolyást is gyakorol­hatott volna. Ennek következtében mindaz, amit a perben a „polgári osztály megsemmisí­téséről", a proletárdiktatúra kikiáltásáról, a Bogár—Kun levélváltásról megemlítettek, az ő konkrét tevékenysége nélkül történt, úgyhogy emiatt el kell, hogy hárítsa magáról a felelősséget. Mindazért viszont, amit tett, fenntartás nélkül vállalja a felelősséget. Az Г.

Next

/
Oldalképek
Tartalom