Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
52 GONDA IMRE azon kijelentésüket, hogy nem hódító, hanem védelmi háborút folytatnak népük létéért és szabad fejlődésének biztosításáért.3 2 Burián és Conrad különböző változatokban megismételt érve a békefeltételek közlése mellett az volt, hogy mind a semleges, mind pedig az ellenséges államok közvéleményére igen kedvezőtlen hatást gyakorolna az, ha bármilyen oknál fogva eltekintenének é feltételek nyilvánosságra hozatalától. A feltételek nélküli békeajánlatot a központi hatalmak kényszerhelyzetéből következő visszavonulásának foghatnák fel, ami barátnál, ellenségnél és semlegesnél egyaránt igen megalázó lenne a Monarchia szempontjából. Ami viszont a német közvéleményt illeti, erről Conradnak az volt a meggyőződése, hogy az adott katonai helyzetben a német nép többségének aspirációi aligha lehetnek olyan nagyvonalúak, hogy a kancellár ne merhetne mérsékelt békefeltételekkel a nyilvánosság elé lépni.33 Meg kell azonban állapítani, hogy ugyanakkor éppen Conrad volt, a békeajánlat elutasításának esetére, a fenyegetésig menő erély híve s az, aki nyíltan a tengeralattjáró háborút akarta kilátásba helyezni. így már csak Bethmann Hollweg kancellár és v. Jagow külügyi államtitkár kijelentéseit kell megemlítenünk annak aláfestésére, mennyire meddő volt Burián vitája a német kormánnyal a békefeltételek nyilvánosságra hozataláról. Mindkettő éppen Burián november 15 — 16-i tárgyalásain hangzott el. Bethmann kancellár itt egészen kereken kimondotta, hogy miután az a célja, hogy a lehető legtöbbet elérje, már gondolatban is elutasítja azt, hogy békefeltételeit pontosan megfogalmazza az ellenség számára. A német kormány álláspontja azonban — ahogy arra már több ízben utaltunk — nemcsak az ellenséges hatalmakkal szemben akarta hadicéljait eltitkolni. Szövetségeseivel szemben sem volt nyíltabb, s ezzel kapcsolatos álláspontját a kancellár azzal indokolta, hogy kész békeprogram előterjesztése a török és a bolgár kormánynak azért sem volna célszerű, mert egyrészt feszélyezné őket, másrészt az ilyen közös program az összes érdekeltek bizonyos kölcsönös kezességét foglalná magában, igen messzemenő török és bolgár követelések tekintetében is. Még az is meggondolandó volna, hogy az ellenségnek egyetlen békeprogramot nyújtsanak-e át, vagy nem volna-e helyesebb, ha a szövetséges hatalmak külön-külön terjesztenék elő kívánságaikat a tárgyalásokon. Burián szembeszállt ezzel az állásponttal, mert szerinte a szövetséges hatalmak bizonyos, s egymást kölcsönösen érintő feltételeinek szétválasztása épp úgy lehetetlen, mint ahogy bizonyos kölcsönös kezességvállalás is elengedhetetlen. Burián elérte, hogy az ellenséges államokkal való tárgyalások céljaira összeállítottak ugyan közös programot, de olyan hadicél-listát, amelyben a bolgár és török követelések is benne lettek volna, nem küldtek el a kormányoknak. Ehelyett csupán egy jegyzékfogalmazványt juttattak el nekik, amelyet a nem ellenséges államokhoz kívántak intézni és felhívták e két szövetséges kormányt, közöljék mielőbb feltételeiket a közös lista előkészítéséhez, anélkül azonban, hogy ezek szolidáris képviseletét biztosan megígérnék nekik.3 4 Ezt a formulát azután Burián is elfogadta. 32 II. Vilmos Ferenc Józsefhez. Berlin, 191G. nov. 1. Közli: Ursachen und Folgen. . . I. köt. 38. sz. 63 — 66. 1. 33 Buriánra vonatkozólag Id. a 29. sz. jegyzetet. Conradra a már idézett 1916. nov. 9-i átirat adatait. 34 Ld. a 44. oldalt.
