Századok – 1967

Közlemények - Rév Erika: A védelem szerepe a népbiztosperben 583

588 RÉV ERIKA nak előírva, a bíróság jelen alakításában és az előírt rendelet szerinti eljárásban nincsenek biztosítva. Az 1912: LXIII. t. c. líépezi kiindulási pontunkat ebben a kérdésben. A kivételes eljárási szabályok életbeléptetését az 1912: LXIII. t. с. a háború tartamára engedélyezte. A törvényjavaslat miniszteri indokolása, valamint az akkori néhai miniszterelnök úrnak interpretációja szerint a végső terminus, ameddig kivételes intézkedések és a bűnvádi eljárásban kivételes jogszabályok érvényesülhetnek, a leszerelésnek ideje. Nem szenvedhet kétséget, hogy ez az időpont bekövetkezett. Vannak törvényes intézkedések, amelyek kizárják azt, hogy ezek a perek továbbra is aszerint az eljárás szerint folytattassanak le, amit az úgynevezett gyorsított eljárás fogalma alatt ismerünk. Tekintetes, kir. Törvényszék ! Szabadjon hivatkoznom az 1920. I. t. c. 10. §-ára. Ez a törvény egészen világosan megmondja, hogy azok a kormányrendeletek, amelyek időközben keletkeztek, ha csak kifejezetten hatályon kívül nem helyeztetnek, érvényben vannak. Az 1920. I. t. c. 10. §-a alapján érvényben lévő rendelet a magyar minisztériumnak 4.038/1919. sz. rendelete, amely 12. §-ának utolsó bekezdése félre nem érthető módon mutatja, hogy mindazokban az ügyekben az esküdtbíróságnak kellene határoznia, a főtárgyalást a törvényszék előtt az 1896. XXXIII. t. c. 18. §-ában szabályozott eljárás szerint kell megtartani. E félre nem ismert törvény által fenntartott rendelet világosan megmondja tehát, hogy a törvényben szabályozott eljárást, nem pedig a rendeletileg szabályozott eljárást kell ezekre az ügykre, amelyek esküdbíróság elé tartoztak volna, a jelen időben alkalmazni. A védelemnek igénytelen nézete, tekintetes kir. Törvényszék az, hogy egy olyan eljárás, amelyben perorvoslati rendszer nincs, amelyben a védelemnek esetleges indítványai ellenére való határozat meg nem támadható, amelynél a bíróság megfellebbezhetetlen ítéletet mond, amelynél a határozatokba a jogegységet őrző és hagyományos nagy tisztelettel övezett kir. Kúriának érdemi beleszólása nincs, nem egyezik meg a törvény által fenntartott és a törvény által előírt bűnvádi perrendtartásnak 18. fejezetében szabályozott eljárás követelményeivel. Ha pedig így van, akkor a bíróság összeállítása, amely rendelet alapján történt, beleütközik abba a semmisségi okba, amit a Bp. 384. § 1. pontja biztosít. De szabadjon még tovább is menni, tekintetes kir. Törvényszék, és még egy forrásra hivatkozni, amelynek alapján kötelességünk a Magyarország szuverén nemzetgyűlését megkérdezni elsősorban a tekintetben, hogy az időközben létrejött állapot folytán mi az ő szuverén álláspontja ebben a kérdésben. Azóta t. i., amióta az a bírói rendelet kiadatott, amely a gyorsított eljárást kiterjesztette és fenntartotta, Magyarország a szó teljes értelmében a béke állapotába került. Az 1912. LXIII. t. c.-nek tehát legvégső terminusa is bekövetkezett, a belső konszolidáció ós belső rend helyreállítása szempontjából. Amikor tehát egyrészt hivatkozhatunk arra, hogy a magyar békeszerződés kényszerű aláírása mellett tiltakozunk a békefeltótelek elfogadhatatlansága és nem kötelező volta miatt, — amit minden magyar ember szívéből lelkéből élő tiltakozásként hirdet, a területi integritás és megmentésünk érdekében — azonképpen féltékenyen őrködni kell afelett, ami a békedelegáció elnökének álláspontja, s amelyet jegyzékekben írottan és szóval is állandóan hangoztatott, hogy a belső konszolidáció és a rendnek törvényes eljárásnak minden attributuma felett őrködünk és megmutatjuk, hogy itt nem rendelet, de törvény uralma alatt levő eljárások folynak és minden megtorlás is a törvény alapján történik meg. Ezek a békefeltételek egész Európának kritikája előtt nyomulnak bele abba a jogkérdésbe, amit itt kell dönteni. Ezeknek a feltételeknek egy pontja kftnondja, hogy a jelenlegi szerződés életbeléptével a hadiállapot megszűnik és ettől a pillanattól kezdve a békének minden belső vonatkozását alkalmazni kell. E bókefeltételek 76. §-a azt mondja, hogy politikai magatartás miatt senkit sem lehet üldözni, zaklatni, vagy zavarni. Elismerjük és kiemeljük, hogy magát a bűnvádi eljárást nem tartjuk zaklatásnak, nem tartjuk zavarásnak. Törvényesnek ismerjük el, nehogy azonban a másik oldalról ellenségeink azt mondhassák, hogy mi látszólag megóvjuk a jogot, látszólag törvényes keretekben dolgozunk, de a törvényt magát nem alkalmazzuk, ezért kérve kérjük a mélyen tisztelt bíróságot, hogy felülemelkedve minden látszaton, tisztán a törvényesség jegyében működve, helyezkedjünk erre az álláspontra, hiszen az igazság kiderítése mindnyájunknak közös feladata." Első pillanatban nem tűnik fel talán ennek az előterjesztésnek rendkívüli Ъátorsága, mert a lényeget eltakarja a védő által választott forma: állandóan hangoztatja, hogy a bíróság iránt rendkívüli tiszteletet érez, ugyanakkor rámutat a politikai életben dúló szenvedélyekre. Leplezi az előterjesztés tartalmát a jognak, az ítélkezés szerepének szinte vallásos régiókba történő emelése is. Ugyanakkor nagyon jól csoportosította Gál Jenő a jogászi érveket és mellőzött azok közül egyeseket. A lényeg azonban nem kevesebb a következőknél: a már aláírt békeszerződés rendelkezései folytán a kivételes hatalomról szóló 1912. évi LXIII. t. c. már nem lehet hatályban. A csupán két hónappal