Századok – 1967
Közlemények - Rév Erika: A védelem szerepe a népbiztosperben 583
KÖZLEMÉNYEK Rév Erika: A védelem szerepe a népbiztosperben* Az 1920. július 6-től december 28-ig lefolytatott népbiztosper anyaga1 igen fontos történelmi dokumentum. Ebben a perben kísérelte meg először a Horthy-rendszer, hogy nemcsak a volt népbiztosokat, hanem magát a Tanácsköztársaságot is a vádlottak padjára ültesse. Ennek ellenére korábbi irodalmunk érdemben egyáltalán nem foglalkozott ezzel a perrel, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a levéltári forrásanyag nehezen volt hozzáférhető. Az utóbbi években is csak néhány rövid megemlékezés jelent meg a perről.2 A népbizospert a Tanácsköztársaság tíz népbiztosa ellen indították: Vantus Károly, Haubrich József, Bokányi Dezső, Bajáki Ferenc, Dovcsák Antal, Nyisztor György, Ágoston Péter, Kalmár Henrik, Kelen József ós Szabados Sándor ellen. Az ügyészségen eredetileg az ügy, mint a Kun Béla és társai elleni bűnügy szerepelt, mert a horthysta igazságügyminisztérium Kun Bélának és a többi Bécsbe emigrált népbiztosnak a kiadását kérte az osztrák kormánytól. Ez a próbálkozás azonban teljesen eredménytelen maradt, és így a bűnügy hivatalosan mint a Vántus Károly ós társai pllen indított bűnper került be a Budapesti Büntető Törvényszék iktatókönyvébe. A tíz népbiztos elleni vád előkészítését már 1919 augusztus—szeptemberében megkezdték. Valamennyi népbiztos előzetes letartóztatásbán volt; a vádindítványt már 1920. április 21-ón aláírta Váry Albert, a Budapesti Kir. Ügyészség vezetője. A teljesen elkészített és a már le is sokszorosított vádindítványt azonban csak a trianoni békeszerződés aláírását követő második napon, június 6-án adták be a Budapesti Törvényszékhez. A népbiztosok ellen emelt vád lényege a következőkben foglalható össze: 1) Felségsértés és lázadás bűntette a proletárdiktatúra előkészítése és népbiztosi tevékenységük miatt. 2) Többrendbeli gyilkosságra való felbujtás azoknak a kormányzótanácsi rendeleteknek meghozatalában való közreműködésük miatt, amelyek elrendelték a Forradalmi Törvényszékek felállítását és lehetővé tették a Tanácsköztársaság ellen fegyveresen fellépő ellenforradalmárok halálra ítélését. 3) Pénzhamisítás bűntette, az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintózeténél lévő klisék felhasználásával készült bankjegyek kibocsátása miatt. A vádindítványt a második Friedrich-kormány által 1919. augusztus 19-én kiadott 4.039/1919. M. E. számú rendelet, az ún. gyorsított bűnvádi perrendtartás (a továbbiakban Gy. B. P.) alapján készítették el ós eme' ellenforradalmi jogszabály alapján folyt le a vádlottak elleni nyomozás és a főtárgyalás is. Ez a rendelet a régi liberális korszakban készült bűnvádi perrendtartás, az 1896 : XXXIII. t. c. (a továbbiakban Bp.) garanciális rendelkezéseit teljesen félretette, a nyomozati eljárásban a védelem közreműködése lehetetlenné vált, a vádirat pontosan megszabott alaki és tartalmi rendelkezéseit mellőzte, s az eljárásból a fellebbezést teljes egészében kirekesztette. Erre vezethető vissza, hegy a népbiztosperben készített vádindítvány semmiféle pontos tényállást, eseményleírást nem tartalmazott. A vádlottakat kollektive kívánta " felelősségre vonni, az anyagi büntetőjog alapvető szabályaival teljesen szakított, és ezt azzal akarta pótolni, hogy a Tanácsköztársaságot a maga teljes egészében „bűnszövet* A tanulmány egyik fejezete „Az ellenforradalom büntetőjogának és bírói gyakorlatának kialakulása az 1921 : III. törvénycikk meghozataláig" című jogtörténeti kandidátusi értekezésnek. 1 P. I. Arch. Budapesti Büntetőtörvényszék 1920—627 4. г ЯггЬб Âines: A nénbiztosper 40. évfordulójára. Párttörténeti Közlemények 1960. 4. sz. 183.1. A munkásmozgalom az ellenforradalom felülkerekedését követő években. A kommunisták magyarországi pártjának újjászervezése 1919—1923. Párttörténeti Közlemények. 1966. 3. XXIII. 1. 9*
