Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
578 BERLÄSZ JENŐ állókat is. Pest-Buda népességének nagyarányú szaporodása valósággal kikényszerítette ezt. 1818-ban Pesten a pseudomagistereknek már négy különböző jogcímen működő rétegét tartották nyilván: a József császár által kreáltak mellett azokat, akiknek remeklésük folyamatban volt, s a próbatétel befejezéséig tanácsi engedély alapján űzték iparukat, — azokat, akik 10 évnél hosszabb idő óta más okból, de ugyancsak helyhatósági engedéllyel dolgoztak és munkájuk után adóztak, — végül olyan legényeket, akik 10 évnél rövidebb idő óta voltak adózó, tűrt iparosok.123 Bármennyire elkeseredetten küzdöttek ellenük a céhek, kiküszöbölni őket nem lehetett. A városi tanács inkább csak a titkos kontárok ellen volt hajlandó fellépni (mert a külvárosokban ilyenek is bőven akadtak), s legfeljebb a nőtlenek ellen; a nyilvános, adót fizető, családos störerek működését elnézte.324 A kontár-front a különböző szakmákban különböző mértékben volt kifejlődve. Voltak iparágak, amelyekben csak szórványosan tünt fel egy-egy störer. Viszont akadtak olyan iparok is, ahol tucatjával, sőt százszámra „fuseráltak" a mesterjog elnyerésére nem számító tanult iparoselemek. A kontároktól elözönlött iparágak közé tartoztak a német szabók, német vargák, csizmadiák és asztalosok, csupa olyan szakma, amelyek főként a nagyvárosok külterületein élő dolgozó osztályok személyi és házi szükségleteit voltak hivatva fedezni. Egy 1825. évi kimutatás szerint Pesten a német szabóiparban 235 kontár működött, mégpedig 126 a Terézvárosban (ez volt a legnépesebb külváros), 33 a Józsefvárosban, 10 a Ferencvárosban, s — ami meglepő — az újgazdag Lipótvárosban 15, sőt a céh legféltettebb, legkizárólagosabb jogterületén, a Belvárosban is nem kevesebb mint 51.125 Valóban válságos helyzet tükröződik e statisztikában: az elnyomott, örökös bérmunkára kárhoztatott mesterlegények lázadása az életkörülmények változását tudomásul venni nem akaró céh ellen. Kisebb arányokban, de ugyanilyen erővel jelentkezett a „kontárveszély" a budai német szabók körében is. A szóban forgó évben itt 72 störert írtak össze; közülük 34 esett a Vízivárosra, 14 Újlakra, 9 Országútra, 7 a Krisztinavárosra, 5 a Tabánra és 3 a Várra.12 0 A belvárosba, a céhi erődbe való betörés tehát itt is sikerült. Némiképpen fokozta a kontárprobléma nehézségeit mindezen felül a zsidóiparosság megjelenése is Pest-Buda ipari életében. Amióta II. József császár 1782. évi tolerancia-pátense lehetővé tette a zsidóság számára a szabad királyi városokban való letelepedést és — polgárjog, illetőleg mesterjog híján is — megengedte a korlátolt (auf freie Hand) iparűzést,127 — sem Pest, sem Buda nem zárkózhatott el az ilyen irányú zsidó kérelmek elől. A commorans és tolerált zsidóság körében, ha nem is nagy számban, de nyilván egyre több (1825-ben Budán pl. 16 Kleidertandler) zsidó kézműves akadt.12 8 —• Hiábavaló volt tehát a céheknek minden erőfeszítése abban a tekintetben, hogy a legényutánpótlást szigorúan korlátozott inastartással a legszükségesebb mértékre szorítsák, — a munkásság bevándorlás útján mégis felszaporodott. A szabó-kontárság felszaporodását pl. olyan széleskörű immigráció okozta, amely nemcsak Ausztriából, Cseh- és Morvaországból, Sziléziából, hanem 123 OL., Htt. lt., Dep. civ. 1818 : 8. 124 OL., Htt. lt., Dep. civ. 1825 : 36/195. 125 Uo. 126 OL., Htt. lt., Dep. civ. 1825 : 36/196. 127 OL., Kane, lt., Patente, Verordnungen und Instructionen. 1207. raksz. 128 OL., Htt. lt., Dep. civ. 1825 : 36/195.
