Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
568 BERLÄSZ JENŐ A nagyobbértékű termékeket előállító iparágak közül legkomolyabb haszonra dolgoztak a szűcsök, nyergesek és szíjgyártók, utánuk a csizmadiák, vargák, bőröndösök, köpönyegszabók, takarókészítők, részben a kádárok, a fazekasok (főleg mint mázas kályhakészítők) és a bádogosok; a többiek kisebb értékű cikkeik miatt az ún. szegény iparágak közé tartoztak.8 6 Valamennyi készletre dolgozó iparág között — mint ismeretes —- legszélesebben a vargák és csizmadiák fejtettek ki kereskedelmi tevékenységet. Műhelyeiknek feltűnően nagy száma (Pesten 189, illetőleg 100, Budán 14Í, illetőleg 69), csakúgy mint a német szabók esetében, a céhrendszer egyik alapelvének, a kisüzemiségnek áttörését jelenti. A 700—800 legénnyel termelő, hatalmas arányú katonai kincstári szállításokat is lebonyolító szakmák (pontosan: a céheknek, mint a céhmesterek egyetemének vállalkozásai) érdekes kísérletet mutattak a céhes ipari nagyárutermelés megvalósítására.8 7 Ezt a példát azonban más iparágak nem követték. Legfeljebb addig jutottak, hogy a hetipiaci és a vásári áruláson túl nyilt boltot tartottak; a kisebb értékű tömegárú-készítő iparok (pl. a fésűsök) pedig távoli piacra és törökországi kivitelre is dolgoztak,8 8 csakúgy mint a manufaktúrával versenyző fentebb említett kézműveságak. Végső fokon tehát a még egyeduralkodó szerepet játszó kézműipari szakmák gazdasági viszonyai alapján is megerősítve láthatjuk az imént már kifejtett nézetünket, hogy ti. a pest-budai ipar a XIX. század első felében — főleg kereskedelmi oldalának fejlesztésével —- tett bizonyos erőfeszítéseket annak érdekében, hogy termelésében lépést tudjon tartani egyrészt a városi belső fogyasztás, másrészt a vidéki felvevő piac növekedésével. Törekvése, mint láttuk, a sikernek több jelét mutatta. Mindez persze nem változtat azon a tényen, hogy a kézművesipar főleg Pesten —- műhelyeinek csekély száma és a műhelyek kapacitásának kicsinysége miatt —- a maga egészében mégis csak mélyen az alatt a színvonal alatt állt, amelyen az ország gazdasági központjában állnia kellett volna, s ennélfogva nyilván számos tekintetben csak tökéletlenül felelhetett meg a vele szemben felmerült igényeknek. Ennek az elmaradottságnak döntő oka kétségtelenül a kézművesség korszerűtlenné vált munkaszervezetében rejlett: a technikai munkamegosztás alkalmazására való képtelenségben. Ezt azonban, mint általában a mesterségbeli és üzemi keretek kitágítását is, a céhszervezet tette lehetetlenné. A céhintézmény bénító hatásának korszakunkbeli jelenségéről vázlatosan a következőkben adunk tájékoztatást. IV. Az 1805—1813. évi céhszabályozás és a pest-budai céhek A városgazdasági szervezet előrehaladó természetes bomlásához a városi jogrendszer hosszú ideig nem alkalmazkodott. Csupán II. József kormányzata kísérelte meg határozottan levonni a következtetéseket a középkori elszigeteltségükből kibontakozó helyi gazdasági körzeteknek országos egységbe olvadásából, amikor megszüntette a szabad királyi városok autonóm jogállását, s a nagy egész, az állam testébe kebelezte be a civitasokat. Am tudjuk, ez csak kísérlet maradt: 1790-ben bekövetkezett a régi jogrend restitúciója.89 86 Uo. 87 Mérei: i. h. 81 — 99. 1. — OL., Капо, lt., Patente etc. 1210. raksz. Idézett 1 imitáció. 88 Főv. lt., Pesti lt., Intimata a. m. 8004. es Gsizmadia Andor: A magyar városi jog. Kolozsvár. 1941. 96 —104. 1.
