Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
A PEST-BUDAI CÉHES IPAR VÁT.SÁGA 555 Ilyen adottságok mellett a városgazdaság rendszere Budán nem mutatta a bomlásnak azokat a jeleit, amelyeket Pesten megfigyelhettünk. Itt a XVIII. század végén szinte megállt az élet s konzerválódtak a hagyományos gazdasági keretek.43 II. Pest és Buda mint iparos városok A városfejlődés körültekintő vizsgálatára a fentebbiekben azért volt szükség, hogy megismerjük azokat az adottságokat, feltételeket, amelyek közé a kézművesipar be volt ágyazva. Ezeknek figyelembevétele nélkül az ipari tevékenység sajátos helyzetéről, az ipari élet különös problémáiról igen nehéz lett volna helyes képet alkotni. A két város gazdasági jellegének ismerete alapján sokkal biztosabban nyomon követhetjük és mérlegelhetjük a céhes ipari árutermelés válságának egyes mozzanatait, vagyis: a feudális ipari szervezet és tevékenység hanyatlását a tőkés társadalmi-gazdasági rendszerbe való átmenet időszakában. Programunk első pontjaként a céhes kézműipar XIX. századeleji fejlettségi fokának és jellegének felmérését kell elvégeznünk. Mind pesti, mind budai viszonylatban meg kell határoznunk az ipari lakosság számát, az ipari foglalkozások ágait, valamint az egyes szakmák dolgozóinak kontingensét ós megoszlását városrészenként, illetőleg iparáganként. E számszerű vonatkozások tisztázása nem könnyű feladat. A rendelkezésünkre álló „statisztikai" forrásanyag ugyanis nem túlságosan megbízható. Hitelesnek tekinthető összeírásunk csak kettő van, amelyre támaszkodhatunk: egy a korszak elejéről (sőt tulajdonképpen az előző kor végéről), 1787-ből,4 4 egy pedig a korszak közepéről, 1828-ból.4 5 Időszakunk végére nézve csupán Palugyaynak bizonytalan értékű, alkalmasint városi kútfőkre támaszkodó közlései állnak rendelkezésünkre, kevés haszonnal.4 6 De az 1787. ós 1828. évi főforrások sem alkalmasak arra, hogy belőlük valamennyi felmerülő kérdésünkre választ nyerjünk; ezért egyéb olyan, különböző esztendőkből származó alkalmi kimutatásokat is figyelembe kell vennünk, amelyek szintén csak fenntartással használhatók. Ez utóbbiakra támaszkodó meghatározásaiiík tehát csupán korlátolt pontosságú, vagy inkább hozzávetőleges számadatokat fognak nyújtani. A pesti iparoslétszám fejlődésére kizárólag az említett két főforrásból nyerhetünk tájékoztatást. Ezek szerint Pesten 1787-ben 975, 1828-ban pedig 2833 kézművesmester dolgozott.4 7 A további fejlődésről hiteles adataink nin' csenek. Fényes Elek 1840. évi 2602-es iparoslétszáma alacsonynak tűnik;48 s nem igen lehet teljes Palugyaynak 1850/51. évi adójegyzékében szereplő 2993-as adata sem.49 A pesti önálló iparosság számbeli növekedésének mértéke tehát a francia háborús konjunktúra időszakában 290,5% volt, jóval nagyobb mint a kézművesség országos gyarapodása (180,5%), de kisebb mint a város összlakosságának ehben az időszakban bekövetkezett növekedése (301,7%). 43 Uo. 536—542. 1. 44 Thirring : i. m. 45 Az 1828-iki országos összeírás végleges eredményei. Magy. Gazd.-tört. Szle., III (1896) 206 — 213. 1. 46 Palugyay: i. m. 171 — 175., 344—350. 1. 47 Thirring: i. m. 132. 1. — Magy. Gazd.-tört. Szle., III. 210. és Oszetzky : i. m. 54. 1. 48 Fényes: i. m. 346 — 347. 1. 49 Palugyay : i. m. 535. 1.
