Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
A PEST-BUDAI CÉHES IPAR VÁT.SÁGA 553 voltak szánva: a Lánchíd az ország hídja volt, az Akadémia az ország tudós társasága stb.3 3 A pesti városgazdaság kereskedelmi szervezete már a XVIII. század végén működési zavarokkal küszködött. A XIX. század első évtizedeiben pedig egyre inkább megbénult. A feudális kisváros kereskedelmének társadalmi funkciója — mint ismeretes — abban állt, hogy közvetítette a helyi fogyasztás számára a gyarmatárukat s azokat az általánosan használt magasabbrendű iparcikkeket, amelyeket a helyi kézművesipar nem tudott előállítani: a finom gyapjú-, selyem-, gyapotárukat és vásznakat, norinbergi árukat, különlegesen kikészített bőröket, papirost, különféle vas- és fémárukat, a XVIII. század második felétől kezdve divatcikkeket s más efféléket. Mint kizálólag a helyi piacra orientált tevékenység, ez a kereskedelem csupán kisüzjetre korlátozódott s üzletköréi; monopolizálta. Céhszerű szervezete, a grémium csak korlátolt számmal vettrfbí~tagokat, nehogy a szűk piac nyújtotta megélhetés veszélybe kerüljön. Nyílt üzletet, boltot tartani, csak gremiális kereskedőknek volt szabad; a grémiumba pedig csak az kerülhetett, aki maga is polgár volt. Azokat a kereskedelmi tevékenységeket, amelyek a boltos kisüzlet kiváltságolt ágait nem érintették, vagy kívül estek a város legszűkebb kereskedelmi körzetén, sőt akárcsak a város falain is, ez a „polgári" kereskedelem teljesen szabad területnek hagyta meg. Nem gördített akadályokat sem a nagykereskedelmi, sem a nem-privilegizált árukkal folytatott házaló vagy vásári sátoros, ún. kalmár-kereskedelem útjába.34 így állhatott elő az a helyzet, amelyet a fentebbiekben vázoltunk, hogy ti. a városban megtelepült nem-polgári elemek (a rendi kategóriákon kívül szorult görögök, majd II. József korától kezdve a zsidók) hatalmukba keríthették a pesti piacon összefutó, mind nagyobb jelentőségre jutó kiviteli és behozatali nagykereskedelmet, s a feudális városgazdaság keretein belül akadálytalanul létrehozták a független tőkés kereskedelmi rendszert. A századfordulón felépülő Lipótváros többszáz kétemeletes palotájával, raktárházával impozáns külső kifejeződése volt ennek a fordulatnak.35 A városgazdaság a XIX. század első évtizedeiben már csak illúzió volt. Pestnek egykori 3 mérföldes (25 km-es) belső gazdasági körzete, amely hajdan feltétlen biztosítéka volt a városi piac zavartalan működésének, ekkoriban — amikor gyorskocsival 5 óra alatt 50 km távolságból biztosan be lehetett jutni a városba36 — már több mint kétszeresére tágult; külső vonzási övezete pedig, amely száz év előtt a szomszédos megyék határain semmiesetre sem terjedt túl, hovatovább — különösen a gőzhajózás megindulásával — az egész országot átfogta.3 7 A polgári kereskedelem nem is gondolhatott arra, hogy ebben a hatalmasan kitágult piacban kínálkozó lehetőségekből részt kérjen magának. Helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint az a körülmény, hogy funkciójának a kitágult helyi övezetben, a megnövekedett városban való gyakorlására sem vállalkozott. Monopóliumát az egymásután felépült régi típusú külvárosokra nem kívánta kiterjeszteni: a Teréz-, a József- és a Ferencvárosban, 33 Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében. Bpest. 1941. Klny. Tanulmányok Budapest múltjából IX. J 6. skk. 1. 34 Pólya Jakab : A pesti polgári kereskedelmi testület és a budapesti nagykereskedők és nagyiparosok társulata története. Bpest. 1896. 32., 91 —100., 117. 1. 3b Gyömrei: A kereskedelmi tőke 226. 1. 36 Prinz: i. m. 90 — 91. 1. 37 Uo. 80. 1. к
