Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
548 BERLÄSZ JENŐ Ilyen páratlanul hatékony földrajzi energiákkal Pest-Budán kívül egyetlen más hazai város sem rendelkezett. Az ikerváros valósággal predesztinálva volt arra, hogy Magyarország gazdasági középpontja legyen. Csak idő kérdése volt, mikor alakulhat ki a falvak közé zárt két kicsiny településből igazi nagy-' város. Ez az idő a XVIII. század második felében jelentkezett, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a török veszély végleg elmúlt az országra nézve, s a várvédelmi szempont többé nem akadályozhatja a szabad városi terjeszkedést,® — illetőleg amikor az árutermelés és áruforgalom a fentebb vázolt fejlődési fokot elérte. A nagyvárossá alakulás magától értetődően nem Budán, hanem Pesten indult meg. A budai Dunapartnak hegyektől szétdarabolt öbölszerű kicsiny sík területei nem voltak alkalmasak egységes nagyváros kibontakozására. Nagyvárosok csakis síkságon keletkezhetnek; a nagyvárosi kerekedelemnek elengedhetetlen feltétele a síkság.7 Valóban a passzarovici békét követő időben előbb óvatosan, majd mind merészebben megkezdődött Pest városának a falakon kívüli épülése. 1730 körül a Kerepesi út két oldalán egyszerre két külváros bontakozott ki: a felső külváros, amelyet később (1777-ben) Terézvárosnak neveztek el, és az alsó külváros, amely ugyanazon idő óta Józsefvárosként ismeretes. A század vége felé, az 1780-as évektől kezdve új abb két előváros indult fejlődésnek: a Váci úttól nyugatra a Dunáig terjedő Lipótváros és az Üllői úttól délre a Ferencváros.8 A XIX. század első évtizedeiben Pest már nem volt többé az a kicsiny „egysejtű" város, mint a XVIII. század kezdetén, hanem több településből összenőtt városkomplexum, amely 13-szor akkora területen (2068 holdon) feküdt, mint a középkori Belváros.9 Ennek az új modern Pestnek természetesen lakossága is hatalmas mértékben felszaporodott. Amíg 1720-ban a városban mindössze 2600 lelket számláltak, a II. József-kori 1787. évi népösszeírás már 20 704 főt mutatott ki.10 A XIX. század első felében meg egyenesen lenyűgöző volt a népességgyarapodás : 1819-ben 47 188,11 1835-ben 66 788,1 2 a szabadságharc ideje táján pedig 83 828 fő volt a lakosság száma.1 3 A ,,sedes regia et metropolis" büszke címével felruházott Buda a mondott okokból nem tudott lépést tartani Pest fejlődésével. Már a török időkben is meglevő két erődített városrészéhéz, a Vár hoz és a Vízivároshoz ugyan a XVIII. század első felében három új kerítetlen külváros is csatlakozott: a Rácváros vagy Tabán, az Országút és Újlak, sőt 1760 után kifejlődött egy negyedik városrész is, a nyaralószerű kertes Krisztinaváros,14 — mindez a terjeszkedés azonban meg sem közelítette Pest növekedését. Akkor sem, ha a Budáról északra fekvő, erőteljesen népesedő Óbuda mezővárost is Budához tartozónak tekintenénk. 6 Uo. 71 — 72. 1. 'Uo. 73 — 78. 1. 8 Schmall Lajos : Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez. II. köt. Bpest. 1899. 8 — 11. 1. 9 Fényes Elek: Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 2. kiad. II. köt. Pest. 1843. 332. 1. 10 Thirring Gusztáv : Magyarország népessége II. József korában. Bpest. 1938. 96. 1. 11 Fényes: i. m. 335. 1. 12 Uo. 13 Palugyay Imre: Buda-Pest szabad királyi városok leírása. Pest. 1852. 345. 1. 14 Schmall Lajos: Buda-Pest utczái és terei. Bpest. (1906). 108—109. 1.
