Századok – 1967

Tanulmányok - Arató Endre: A külpolitika hatása a balkáni népek nemzeti-felszabadító mozgalmára a XIX. században 505

532 ARATÓ ENDRE forradalmi körök alakultak, amelyek kapcsolatot teremtettek egymással és a hazai tömegekkel. A súlyos elnyomás és a belső erők gyengesége magyarázza, hogy 1878 — 1895 között jórészt kívülről, mindenekelőtt Bulgáriából szervezett macedón mozgalmakkal találkozhatunk. Lassanként azonban a belső macedón erők is magukra találtak. A bulgáriai köröknél nagyobb jelentőségre tett szert az 1893-ban Macedóniában megalakult Belső Macedón Forradalmi Szervezet, amely szerte a tartományban egymással szoros kapcsolatban álló csoportok széles hálózatát szervezte meg. À résztvevőket katonai elvek alapján organizálták. A tagok eskü alatt kinyilvánították, hogy alávetik magukat a szervezet követelményeinek. Bevezették a forradalmi ítélkezést azok felett, akik nem tartották be esküjüket. A szervezet lapja, a Pravo, Szalonikiban jelent meg. A macedón mozgalomnak volt titkos nyomdája, fegyverraktára, pénztára. A szervezetre nagy hatással volt a szomszédos két délszláv állam, amely már létével is ösztönözte a macedón nemzeti-felszabadító törekvéseket. Ezek a nemzeti célkitűzések Macedónia felszabadítására irányultak, és a nagyhatalmak védelme alatt mindenekelőtt teljes autonomiát követeltek. A szervezetek először a városokban alakultak meg, s ennek megfelelően kispolgárok, értelmiségiek, munkások voltak a tagjaik. Ugyanígy kezdetben a szervezkedés csak a macedónok körében indult meg. Később kísérlet történt Macedónia valamennyi népének bevonására és a parasztság körében végzett propagandamunka megszervezésére. A mozgalom vezetői felismerték a parasztság súlyos helyzetét, s valóban forradalmi módon kezdtek hozzá a parasztság megszervezéséhez és a parasztkérdés megoldásához. A falusi szervezetek megszabták a szolgáltatások mennyiségét, szabotázs-akciókat hajtottak végre, meggátolták a parasztság kegyetlen kizsákmányolását. Ezek a lépések biztosították a paraszti tömegek támogatását. A mozgalom legkiválóbb alakja és vezetője Goce Delcsev volt, aki igen nehéz körülmények között egy évtizeden keresztül, tragikus haláláig, járta Macedónia helységeit és szervezete a fegyveres osztagokat. Goce Delcsev helyesen mutatott rá az imperialista nagyhatalmak, valamint a balkáni monarchiák beavatkozásának igazi arculatára: mindez Macedónia újabb elnyomását eredményezheti. A század utolsó éveiben a titkos szervezet hatására egész Macedónia fegyverben állott. 1895—1903 között a fegyveres osztagok 132 alkalommal ütköztek össze a törökökkel. E harcok kegyetlen török megtorlásokat vontak maguk után, de Macedónia népe bátran folytatta tovább igazságos fegyveres felszabadító küzdelmét. Közben 1894-ben a bulgáriai macedón emigránsok is létrehozták Szófiában a Forradalmi Főbizottságot, amelynek az volt a célja, hogy Macedóniát felszabadítsa a török uralom alól, és e területet Bulgáriához csatolja. Ez a csoport, melyet a bolgár kormány látott el pénzzel és fegyverrel, több sikertelen betörést szervezett Bulgária területéről Macedóniába. A szófiai főbizottság egyébként szembenállott a macedóniai szervezettel, s a közöttük kibontakozó ellentétek csak a portának kedveztek. Az állandó fegyveres küzdelem Macedóniában nem volt kedvére a nagyhatalmaknak, amelyek a balkáni status quo fenntartására törekedtek és lépten-nyomon be is avatkoztak a macedón kérdésbe. Erről a beavatkozásról írta Lenin a balkáni háborúk időszakában, hogy „a balkáni népek elmondhat-