Századok – 1967

Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37

A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 45 csoportban elfoglalt álláspontban igen jellemzően összegeződött a Kettős Szövetség államainak háborús politikája ebben az időszakban. a) A hadicél-lista összeállításának egyik alapszempontja az volt, hogy a két szövetséges hatalom semmiesetre se vállaljon olyan hadicél-pontokat, amelyek az ellenséges hatalmakkal való tárgyalásaikban túlzottan megterhelnék őket, vagy korlátoznák akciószabadságukat. Ezen alapelvet — bár csak a bolgárokra és a törökökre korlátozott érvénnyel — Burián és a német kormány 1916. november 15—16-i tárgyalásain a következőképpen fogalmazták meg: „Mindenképpen fenn kell tartanunk magunknak azt, hogy túlzottan messzemenő török és bolgár követelésekkel, amennyiben ilyenek felmerülnének, ne terheljük magunkat."1

4 Ezt a cinikus szemléletet, amely az idézett szavakban a bolgárokra és a törökökre vonatkozott, a németek természetesen a Monarchiával szemben is érvényesítették. Erre a központi hatalmak szövetségi rendszerének belső hierarchiája meg is adta a lehetőséget. Soron következő berlini tárgyalásain Burián rövid ellenállás után lazítja régebbi merev állásfoglalását azzal kapcsolatban, hogy a hadicélokért vállalják kölcsönösen kötelezettségeiket. Ennek ellenére mégis azt kellett tapasztalnia, hogy ezen elv feladása semmivel sem könnyítette helyzetét szövetségeseivel szemben, amikor a Monarchia érdekeit kellett megvédenie a novemberi tárgyalásokon a német diplomácia három támadási kísérletével szemben. Először akkor, amikor Bethmann kancellár Montenegro bekebelezését a Monarchiába túlságosan messzemenő követelésnek nyilvánította,15

s felvetette a gondolatot, hogy e területet a Lovöen és a tengerpart nélkül egyesítsék Szerbiával. Amidőn Burián a leghatározottabban tiltakozott e terv ellen — arra való hivatkozással, hogy ez csupán Szerbia nagyzási hóbortjának feléledését eredményezné, s a Monarchia különben is be akarja vonni e területeket saját gazdasági rendszerébe —, a német államférfiakat ez az érvelés láthatóan nem tudta egészen meggyőzni. Zimmermann államtitkár nem titkolta, hogy miről van szó: arról, hogy szerinte az Ententehatalmakat nagyon felbőszítené Montenegro bekebelezésének terve. Burián szellemes válaszában szembeállíthatta ugyan, hogy az ellenséget a németeknek francia terület bekebelezésére irányuló törekvése valószínűleg sokkal jobban feldühítené, — mindez azonban nem téríthette el a németeket azon szándékuk -14 Aufzeichnung über die Verhandlungen in Berlin am 16. u. 16. Nov. 1916. Wien, am 18. Nov. 1916. OL. Filmtár W. 406. doboz H.H. St. A. P. A. Geheim XLVII/13. Karton rot. 524. 15

Meg kell állapítani, hogy e követelés nem szerepel Burián fent közölt listáján, hogy azonban e követelés is szerepelt a Monarchia hadicéljai között, azt két fontos irat bizonyít ja: Az egyik Burián kísérőlevele Conrad vezéikari főnökhöz (Wien, 1916. nov. 6.), amelyben a bírálatra mellékelten megküldött 16 pontból álló (fenti) hadicéllistát kommentálva külön kiemeli, hogy Montenegróról nem történt említés. Katonai és politikai szempontból azonban mégis kívánatos, hogy e „katonai kormányzóság" (Militärgouvernement), az Albániához csatolandó partvidék és az albánlakta belső részek kivételével, a Monarchia fennhatósága alá kerüljön. Ez különben olyan követelés, amely orosz nyomásra, alku, ill. csere tárgyát képezheti. A másik irat, amelyben Montenegro bekebelezése szerepel, Pallavicini kontantinápolyi és V. Mittag szófiai követhez intézett, csakis személyi tájékoztatásra szolgáló, szigorúan titkos utasítás (Wien, 1916. nov. 20.), emelyben e hadicél Ausztria-Magyarország listáján az 5. helyen szerepel. Hogy e követelés milyen meggondolás alapján maradt ki a fent idézett lajstromból, az tisztázatlan (OL. Filmár W. 405. doboz. H.H.St. A. P. A. Geheim, XLVII./13. Karton rot. 524). A Montenegro-problémának a tárgyalt szövegben főleg a német—osztrák-magyar viszony jellemzése szempontjából van jelentősége.