Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
42 GONDA IMRE amennyiben utóbbi hívei, képviselői nem törekedtek új területek szerzésére, így történt, hogy a Kettős Szövetség rendszerében már a háború első szakaszában is hármas ellentét feszegette belülről e hatalmak viszonyát, amely éppen a háborús célok kialakítására is kihatott: a) a tárgyalt osztrák—magyar ellentét, b) a speciális osztrák—német ellentét, c) a Monarchiának és Németországnak az ellentéte. Az alábbiakban azokat a problémákat kell elemeznünk, amelyek a központi hatalmak háborús-cél politikájának második és harmadik kérdésköréből adódnak.6 A háborús cél-problémák a kettősszövetség államaiban — mint említettük — a politikai élet legfontosabb megnyilatkozásaivá lettek az első világháború éveiben. Aktuális előtérbekerülésük rendszerint valamely katonai,' kül- vagy belpolitikai folyamat következménye volt. Az 1916-os év katonai stagnálása — stagnáló abban az értelemben, hogy döntést hozó hadicselekmény továbbra sem következett be — a kettős szövetség kormányait ún. békeakció indítására késztette, mivel arra, ha nagyon vontatottan is, kénytelenek voltak rájönni, hogy elsöprő gyors győzelemre nincs kilátásuk. Ahhoz viszont valóban túlságosan is jó volt ekkor a katonai helyzetük, hogy jelentős elvi engedményekkel mozdítsák el holtpontjáról a béke ügyét. Ezért veti fel Burián, a Monarchia külügyminisztere 1916 őszén béketárgyalások megindításának szükségességét, természetesen a meglevő birtokállományt biztosító status-quo alapján. Hogy e békeakció sürgőssége miért éppen a Monarchia részéről mérült fel, az éppoly kevéssé elemezhető ebben az összefüggésben, mint — e manővernél semmiesetre sem mélyebb szándékú — diplomáciai hadművelet lefolyása.7 Csupán egy szempontnak van a jelen vizsgálat szempontjából nagyobb fontossága: annak, hogy a békeajánlat előkészítéséhez a kettős szövetség hatalmai kénytelenek voltak saját — egyéni és közös — hadicéljaik és — nem utolsó sorban — békefeltételeik tisztázásához hozzálátni. E belső „tisztázás" lefolyásának pedig a háború diplomáciatörténeti szempontjából szinte ugyanakkora jelentősége van, mint az egész akciónak. Burián emlékiratában megállapítja, hogy 1915 közepétől kezdve a központi hatalmak olyan helyzetbe kerültek, hogy a legsúlyosabb életveszélyből megmenekülve, békére nyújthatták volna jobbjukat, ha az Entente a legkisebb jelét mutatta volna annak, hogy hajlandó hadicselekményeit végső következtetései levonása nélkül abbahagyni. „A Monarchia ekkor minden 6 Az osztrák—magyar ellentét a hadicélok kérdésében 1916 januárja után is felmerült, ilyen részletekbe menő nyílt vitára azonban később nem került sor. Amikor ugyanis a hadicélvita szélesebb területre terjedt ki, az osztrák—magyar vita háttérbe szorult. Egyes vonatkozásaira még e tanulmányban visszatérünk. 7 Az akció részletes leírása W. Steglich: Bündnissicherung ímd Verständigimgsfrieden с. munkájában található meg (Göttinger Bausteine zur Geschichtwissenshaft. 28. sz. 1958). Bár e mű több elvi szempontot homályban hagy, tény, hogy ezidőszerint a legszélesebb forrásanyagra támaszkodó tanulmány, amely a problémára vonatkozik.
