Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
478 KRISTÓ GYULA hangulatú.11 5 Mintha saját lelkiismeretét is meg akarná nyugtatni, a Záhcsalád kiirtásáról hirtelen fordulattal visszasiklik Felicián merényletének értékelésére. Szerzőnknek a Záh-család teljes kiirtása felett mondott ítéletét a 208. fejezet tartalmazza.11 6 E fejezet nagyon különbözik a fentebb idézett idillikus képtől. Éppen ebben, a Záh-merényletre következő megtorlás igazi summázását képező fejezetben van kimondatlanul is kimondva a változás oka: a király kegyetlensége. A szerző véleményére és bátor szókimondására jellemző, hogy „nem menti fel a kegyetlenség alól Károly Róbertot sem".117 A király igàzi bűnhődése a Bazaráb elleni hadjárat csúfos kudarca, s hiába az a konklúziója e fejezetnek, hogy a gőgös magyarokat maga Isten fenyíti meg, az „erkölcsi paradigma ellenére is nem valami általános bűn egyetemes megjavításáról van szó, hanem Károly Róbert egyéni szenvedélyes kegyetlenségének és gőgj ének súlyos büntetéséről..."118 Mindenesetre, ha szerzőnk Károly Róbert híve is (amit sok kis részlet bizonyít), e részben pártosságát alá tudta rendelni egyéni ítélőképességének, a királyt pedig saját erkölcsnormái követelményének. Szerzőnk, bár az Anjou-király híve, ezen interpolációjával ellentétbe került Károly Róberttel, a hivatalos udvari állásponttal. S ez a tény Domanovszlcyt igazolja: feltétlenül nagy tekintélyű, az országban felelősségteljes beosztást viselő embernek kellett lennie a szerzőnek, aki kevéssel a leírt események időpontja, 1330 után állást mert foglalni Károly Róbert jellemének két visszataszító tényezője, kegyetlensége és dölyfössége ellen, s ugyanakkor puritán realizmussal merte ábrázolni a teljes sikertelenségbe fulladt hadi vállalkozást. Ilyenformán szerzőnket tekinthetjük a Budai Minorita Krónika legkésőbb keletkezett bejegyzése létrehozójának, a differenciálatlan krónikatörzs lezárójának. * A döntően tartalmi mozzanatok figyelembe vételével eszközölt szerző- és szövegelkülönítési vizsgálódásaink eredményeit kontrollálhatjuk a formai elemzésből adódó megállapításokkal is.11 9 Az 1272-től 1333-ig terjedő Budai Minorita Krónika egységesen szép ritmikus prózában írtnak minősül, ami megfelel a XIV. század első fele általános stílusgyakorlatának, s ebből mindössze az a — magától értetődő — következtetés vonható le, hogy a krónika 115 Uo. — Már csak irodalomtörténeti szempontból sem érdektelen felvillantanunk Arany János sorait: „S felkerül az eset, a Feliciáné, S a lófarkon hurcolt ártatlan leányé." (Toldi szerelme, XII. ének, 36. versszak. Válogatott művei, I. köt. Szépirodalmi Kiadó. 1962.) 116 Érdemes e rövidke fejezetet mind tartalmi mondanivalója, mind formai szépségei miatt idéznünk: Károly király eddig kedvező szelekkel hajózott, és szerencséjének sajkája tetszésére hasogatta a tenger tarajos hullámait. De már a forgandó szerencse elfordította tőle arcát, hátat fordított neki, mindenfelől háborúság támadt, seregét legyőzték; kezét-lábát is hagy fájdalmak hasogatták (SRH I. köt. 496. 1.). 117 Kardos Tibor: Bevezetés, 16. 1. 118 Uo. 17. 1. 119 Vö. fentebb a 34. jegyzettel. — A stíluselemzéssel kapcsolatos — általunk is elfogadott s alkalmazott — elvi és gyakorlati rendszer, ill. módszer kifejtését ld. Tóth Sarolta: Magyar és lengyel Imre-legendák. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Historica, tomus XI. Szeged. 1962. 17 — 29. 1. \
