Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
476 KRISTÓ GYULA A 203. fejezet egy szubjektív megjegyzése (ut superius memini) a 198. fejezetre utal vissza.106 Ebből az a következtetés vonható le, hogy e két, egymástól nem túlságosan távol eső fejezet azonos író műve. Van azonban egy másik — közvetett —-mód is a kérdés megoldására: feltűnő, hogy az adatok az annalista bejegyzéseknek éppen a legelső éveinél (1320 körül) tévesek.10 7 Ebből — szerintünk — az a következtetés adódik, hogy az író az 1317 utáni eseményeket hosszabb időtávlatból visszaemlékezve írja le. Ez a visszaemlékezés valamikor a 20-as években történhetett, mert innen kedve kronológiai tévedéseket már nem követ el. Feltétlenül közel szinkronisztikusan rögzíti az 1333-as bejegyzést, amely a legbővebb: itt még olyanok nevét is említi, akik nem a királyi család tagjai. A scriptor ezzel az 1333-as bejegyzéssel bevégezte folytatását, lezáratlanul is lezárta, s megalkotta — úgy tűnik — a Budai Minorita Krónika utolsó, egyben legértéktelenebb, legszürkébb mozaiklapját. . 5) Az udvari krónika előkészítője Teljesen nyitott kérdés, hogy kitől származtathatók a krónikák 206—-209. fejezetei, melyek igen bő fogalmazásban tartalmazzák Záh Felicián királyellenes merényletét, illetve a Bazaráb vajda elleni sikertelen kimenetelű hadjáratot. E rész legfontosabb jellemzője a terjedelmes, részletekre is kiterjedő előadás, ami élesen elválasztja a megelőző és követő annalista bejegyzésektől.10 8 Problematikus, hogy miképp keletkezhetett e krónikabetét, hogyan ékelődött az annalista bejegyzései közé. E kérdés még csak hozzávetőleges megoldásánál is — adatok híján —• találgatásokra, feltevésekre vagyunk kényszerítve. Legvalószínűbbnek az a hipotézis látszik, hogy előbbi annalistánk 1312-től 1333-ig terjedő adatokat vitt bele krónikafolytatásába, tehát e „soriba" röviden, egy-két mondatos tudósításban, a tény puszta közlését tartva szem előtt, megemlékezhetett az 1330. év fontos eseményeiről: a Záhmerényletről és a Bazaráb elleni hadjáratról is. Egy másik, az adatokból ki-106 SRH I. köt. 491. és 490. 1. 107 Ezt mutatja alábbi kis táblázatunk: A krónikában hibás: így helyes: a) Károly Róbert második 1319 novemberében; felesége 1318-ban halt meg (uo. 490.1.); b) Csák Máté 1318-ban halt 1321-ben. meg (uo.). Itt kell megjegyeznünk: valamennyi krónikánk 1318-ra teszi Máté halálát, azonban az A-kódex írója, már leírván ezt a .hibás dátumot, a margón 1321-re javítja (SRH I. köt. 490. 1.): ez pedig Máté halálának helyes évszáma. Ha e margójegyzet valóban a scriptortól származik (és nem későbbi kéztől), úgy ebből két következtetés adódik. Az egyik az, hogy az, Acephalus írója még bizonyára emlékezett erre a dátumra, s a hiba gépies átmásolása után eszmélvén, a margón javított. Ez is igazolja, hogy valóban helyes volt a XIV. század közepére tennünk e kódex keletkezését. Másik következtetésünk az A-kódex írójára vonatkozik. E javítás bizonyos önálló ítélőképességet, gondolkodást, kritikus szemléletet tételez fel. Ennek alapján megerősítve látjuk ama valószínű feltételezésünket, hogy az Aeephalus kódexben bizonyos részeket (az 1342-es bejegyzést feltétlenül) írója önálló munkájának vettünk. 108 Domanovszky Sándor: A magyar királykrónika. 27 — 29. 1.
