Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 463 nek inkább megfelelő.41 A Thuróczi (V5 )-kódex önálló, máshol már nem található bejegyzése négy mondatra terjed. Ezek ritmikus megoszlása a következő: 2 velox, 1 dispondaicus, 1 jellegtelen. Ebből a ritmusképletből csak arra lehet következtetni, hogy a V5 ezen önálló szövege is XIV. századi, mert kétségtelenül ritmikus. Tehát a 212. fejezet egyik variánsának szövegezése sem mutat „egyöntetű kifogásolhatóságot" a ritmus szempontjából az előző fejezetekhez képest. A formai elemzés amellett szól, hogy a kritikai kiadás 211. és 212. fejezete egyaránt homogén a megelőző fejezetekkel, azok ritmikus megfogalmazottságával. Horváth János lexikai és frazeológiai bizonyítékokkal is igyekszik elkülöníteni a 211—212. fejezeteket az előzőktől. Ezt írja: „Szókincsükben is elütnek a Krónika előbbi fejezeteitől (pl. a 211. fejezetben comitiva [kíséret], továbbá mortis debito obedire szokatlan kifejezések, a 212. fejezetben pedig a költői, de a Krónikában másutt elő nem forduló terre gremio conditum kifejezés)."42 A 196. fejezetben a mortis débita persolverunt és a 207-ben a mortis debitum solvit kifejezés található. Igaza van Horváthn&k: a terre gremio conditum (est) sehol másutt nem fordul elő a krónikában, csak a V5-kódex 212. fejezetében. Ehelyett az Acephalus terre gremio commendatur alakot hoz, amelyről láttuk, hogy eredetibb. Am ez a kifejezés előfordul a krónika 197. és 205. fejezetében is ! (Ez utóbbiban a Sambucus-kódex szövegvariánsa hozza.) A formai elemzésből adódott eredményeket feltétlenül szükséges a tartalmi vizsgálat kontrolljának alávetnünk, a formai bizonyítékok mellé tartalmi érveket is fel kell sorakoztatnunk, noha ez — a két fejezet annalista jellege miatt — nem könnyű. Domanovszky kutatásaiból tudjuk, hogy az Endre királyfiról is megemlékező 211. fejezet feltételezhetően 1345 szeptembere, Endre meggyilkolása előtt keletkezhetett.4 3 Hasonlóképp közvetett módon állapítható meg a 212. fejezet keletkezési ideje is. A 205. fejezet után ugyanis az Acephalus kódex terjedelmes betoldást közöl Telegdy Csanád esztergomi érsekről. Ez a szöveg csak az A-ban van meg, még a vele igen szoros rokonságban álló kódexekből is hiányzik, s így nem alaptalan az a feltevés, hogy ezt a betoldást az A-kódex írója eszközölte. Kétségtelen, hogy az A-kódexben lévő az eredetibb szöveg. Ennek tökéletes veloxát a V5 kódex XV. századi másolója, aki a ritmikus prózát már nem érezte, elronthatta, valószínűleg grammatikai ihletésre. Az előző mondat praes. perf. act. „migravit" alakjához idomította a praes. perf. pass, „conditum est"-et, fülével már nem érezvén, hogy ritmikus mondatvóget ront el. 3. mondat: XXXII annis, XI XXX-ta II. annis. mensibus et VII. diebus. (planus) (jellegtelen) Az A-kódex planusa itt voltaképp érdektelen, hiszen a V5 abszolút mondatvégén is tóm van. 4. mondat: honorifice gloriose coronarunt. coronarunt. (velox) (dispondaicus) A szinkópált igealak feltótlenül tudatos ritmizáltságra mutat. A V5 XV. századi scriptora itt „csak" dispondaicusra rontja az A-kódex szabályos veloxát. 41 Vö. másképp Domanovszky Sándor: A Budai Krónika. Századok, 1902, 731. 1.: ,A végfejezet három változata közt épen ezt a legbővebbet, melyet a Kaprinai-codex [= a Thuróczi-kódex XVIH. századi másolata — K. Gy.] tartott fenn, vélem az eredetinek, melyből az Acephalus-codex ós a Sambucus-codex rövidebb alakjai keletkezhettek..." 42 Horváth: Stílusproblémák. 260. 1. 43 Domanovszky Sándor: SRH I. 226. 1.
