Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Urbán Aladár kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 411

412 KRŐNIKA ellenség elé csak alaposan felkészített egységeket engednek, s végül Batthyány utasítást adott ki, hogy az alakulatoknak legalább 10 hétre táborban kell maradniok. Az intézkedések sorát az augusztus 13-i miniszterelnöki rendelet zárta le, amely kimondta, hogy a hosszabb szolgálatra önkéntes nemzetőröket kell kiállítani. Mivel válható volt, hogy a király a honvéd zászlóaljak szaporításához nem fog hozzájárulni, Batthyányék a szervezés során hallgatólagosan tudomásul vették a cenzus teljes mellőzését, s a nemzetőrségbe szép számmal áramlottak be az eddig kirekesztett mesterlegények, napszámosok, cselédsorsú elemek (az ismert összeírások szerint ezek aránya 75%-ra tehető). Ez tehát lényeges osztályösszetótelbeli változást jelentett a nemzetőrség soraiban. Ha figyelembe vesszük, hogy e zászlóaljak nagy része ősszel honvéd zászlóaljakká szerveződött, világossá válik, milyen jelentős fordulatot jelentett a nemzetőrség létrehozása. Urbán Aladár megállapítja, hogy a kormány e lépésével nagy rugalmasságról és egyben következetességről tett tanúságot, majd ismerteti az augusztus végi miniszteri rendelet nyomán kialakított 4 kerületi tábor (Vác, Szolnok, Arad, Pápa) szervezési munkálatait, melynek eredményét az is jelzi, hogy l'ákozdnál a sereg 40%-át a néhány hete kiállított önkéntes nemzetőrség alkotta. Disszertációjának második felében a magyar honvédsereg kialakulását, szervezését, összetételét elemezte. Már áprilisban, a szerb mozgolódások megélénkülésének idején a kormány gondolt a sorkatonaságot kiegészítő önkéntes haderő megszervezésére, amelyet vagyoni cenzus nélküli toborzások útján „rendes nemzetőrség" néven májusban létre is hívtak. (Érdekes, hogy a baloldal ekkor — a teljes katonai függetlenség követelésére összpontosítva — nem tulajdonított jelentőséget ennek.) A tervek szerint ezen alakulatok — melyeket nyár közepére már mindenütt ,,honvédek"-nek neveztek — csak a katonasági helyőrségi szolgálatokat látták volna el, s szervezetileg a Nemzetőrségi Tanács, illetve Batthyány közvetlen parancsnoksága alá tartoztak. A megindított toborzások a rendes sorezredi hadfogadó kormányok (YVerbe-Kominandos) és a hatósági toborzó biztosok együttműködésével történtek. Noha munkájukat sok probléma hátráltatta — elhelyezési gondok, a magassági mérték okozta nehézségek — június közepére mégis Pesten, Debrecenben, Szegeden betelt az előirányzott létszám. (Annak, hogy a toborzás elsősorban az alföldi megyékben hozott szép eredményeket, szerző szerint a gazdasági érdekeltség mellett a Habsburg-ellenes harcok hagyományainak továbbélése volt az alapja.) A kormány ekkor — nem számolva annak lehetőségével, hogy más helyen lassabban ós kisebb sikerrel járnak majd a toborzások — sietősen leállította e területeken azt, ami nagy hiba volt részéről, mivel visszafogta a néptömegek lendületét. Az augusztus közepére besorozott kb. 9500 honvéd önkéntesnek társadalmi összetétele a következő volt: 60% paraszt (elsősorban szegényparaszt), 25 — 30% iparos, mesterlegény, kb. 10% értelmiségiekből, birtokos elemekből állott. Életkoruk 80%-ban 18—25 év között volt. A felszerelés és a kiképzés jóval kisebb gondot jelentett volna, mint a nemzetőrség esetében, ha a szerb felkelés nem sürgeti a kormányt. A ruhák anyaga — melyek varratási költségfedezetét Kossuth teremtette elő — az óbudai katonai raktárakból került ki, a fegyvereket a budai, eszéki, temesvári fegyvertárakból szerezték. A kiképzés hátráltatója volt, hogy az első zászlóaljak nem rendelkeztek kellő számú megfelelő tiszttel. Gondot jelentett a fegyelmezés, az új szolgálati szabályzat bevezetése is. A miniszterelnök által kinevezett tisztek — ez törvényesen a nádor joga volt — összetételének vizsgálata azt mutatja, hogy többségük a megyei birtokos nemességből került ki, s noha nagy részük nyugállományból illetve sorezredi szolgálatból került új beosztásába, sokan voltak, akik néhány hetes katonáskodás után nyerték el a tiszti rangokat. A zászlóaljak szervezését áttekintve megállapítható: a Batthyány-kormány nagy tehertétele volt, hogy a tábornoki kar, valamint a honvédsereg főparancsnokságának kinevezésében olyan — egyébként megfelelő szakértelemmel bíró — régi törzstisztekre volt kénytelen támaszkodni, akik szeptemberben, a legnehezebb időkben elhagyták a kormány szolgálatát. A létrehozott 10 honvéd zászlóalj tábori szolgálatának körülményeit, táborbaszállásuk helyét, első ütközeteiket nyomon kísérve Urbán Aladár megállapítja, hogy a honvédség és a nemzetőrség jól megállta helyét. Disszertációjának mintegy összefoglalásaként leszögezi, hogy a Batthyány-kormány — hangsúlyozva a miniszterelnök érdemeit — a nemzetőrség és a honvédség megszervezésével lerakta az önálló hadügyi szervezet alapjait, e hadszervezési eredmények az angol és francia polgári forradalmak mércéjével mérve is jelentősek és azt jelentették, hogy a kormány felkészülten igyekezett vál'ni az ellenforradalom megmozdulását. Borús József kandidátus abból indult ki opponensi véleményében, hogy bár 1848— 49 történetéről könyvtárnyi munka látott eddig napvilágot, a forradalom és szabadságharc éveinek hadtörténeti kérdései még csak igen kis részben nyertek feldolgozást: „A szabadságharc katonai története régóta óhajtott szintézise elkészítésének nélkülöz-