Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

EOLYŐIRATSZEMLE 353 Kzek 1932 január—februárjában érték el a tetőpontot, ekkor a szlovákiai megmozdulások a cseh országrészekben ugyanakkor lezajló mozgalmaknak kb. 34%-át tették ki (addig arányuk ennél jóval csekélyebb volt), s viszonylag több volt a radikálisabb fellépések aránya. A mozgalom leverésében a burzsoázia fokozódó terrorja mellett nagy szerepet játszott az, hogy a kommunista párt továbbra is ragaszkodott addigi irányvonalához, hogy a szociáldemokrácia a főellenség. — RUDOLF KRAJCOVIÖ: Helynévkutatások és történelmi-társadalmi problematika (75 — 84. 1.) válaszol Matús Kuöera vitacikkére (A koraközépkori szlovákiai szolgáló-népesség szervezetének problémáihoz, ismertetését ld. Századok 1965. 4 — 5. sz. 1011.1.), nyelvészeti szempontból védi álláspontját, és úgy látja, hogy már a IX. században megvan a lehetősége a lakosság foglalkozásából létrejövő helynévnek, bár itt a régészet eredményeitől vár újabb érveket. — A folyó-I irat közli fordításban WACLAW FELCZAK: A nemzetiségi kérdés befolyása az 1848-as magyar forradalom társadalmi arculatára (85 — 99. 1.) c. tanulmányát a Kwartalnik Historyczny 1963. 2.számából(ld.Századok 1964. 1 — 2. sz. 295. 1.). — L. F. ismerteti Siklós András: Az 1918 —1919. évi magyarországi forradalmak. Források. Feldolgozások c. könyvét, (130 — 131. 1.), CHM. Ilánki György : Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről c. könyvét (133 — 134. 1.), A. SK. Rendeffy László: Magyar geodéziai irodalom 1498 — 1960. Bibliográfia c. könyvét 1 (136. 1.), F[RANTI§EK]B[OKES] a csehszlovák—magyar irodalmi kapcsolatokról készült tanulmánykötet cseh nyelvű kiadását (140-142. 1.). 1966. 2. szám. — LUBOMÍR LIPTAK: A szlovák állam és a fasisztaellenes mozgalom 1939—1943 (161 — 219. 1.) részlet a Szlovákia története c. munka készülő III. kötetéből. Kitekintést ad a két világháború közti időszakra, amikor Szlovákiában erős volt az ellenzék, a kommunista párt mellett a magyar nemzetiségi pártok és főképp a Hlinka-fóle néppárt. Utána ismerteti a szlovák állam politikai fejlődósét, a konzervatív Tiso-féle és a teljesen fasiszta Tuka-féle csoport belső harcát, amely 1940 nyarán a salzburgi megbeszélések alkalmával Tukáók első győzelmét eredményezte, s 1941 őszén a zsidóságnak vallási helyett faji alapon való elkülönítésével a fasiszta irányzat teljes uralmát hozta. Az uralkodó csoport így egyre jobban eltávolodott a társadalomtól. Az illegalitásba szorult kommunista párt propagandával, sztrájkokkal és bérharcokkal, 1941 júniusa óta pedig szabotázscselekmények szervezésével folytatta a harcot a kormányzat ellen. A polgári ellenállási csoportok száma igen csekély volt, tevékenységük kizárólag információk továbbadására és az üldözöttek megsegítésére korlátozódott. A néppárt ügyesen tudta a társadalmi ellentéteket letompítani, a szlovák falut a háborús nehézségek még alig érintették, így az ellenállás társadalmi bázisa szűk volt. A kommunisták és a többi csoport közt nem volt együttműködés. A kommunista párt látta, hogy a régi Csehszlovákiához való visszatérés lehetetlen, de helytelen módon Szovjet-Szlovákia jelszavát vetette fel, a polgári csoportok viszont mereven ragaszkodtak a München előtti köztársaság helyreállításához. Bizonyos együttműködés csak 1941 nyarán kezdett kialakulni. Polgári részről Vavro Srobár lépett fel kezdeményezőként, aki Benes irányelveit próbálta megvalósítani. 1943 végén a karácsonyi egyezménnyel az ellenállás különböző csoportjai megalakították a Szlovák Nemzeti Tanácsot. — L'UDOVÍT HOLOTÍK: Harc a köztársaság jellegéért — a forradalmi Galgóc 1920 (219 — 250. 1.) részletesen ismerteti a mezőgazdasági munkásság forradalmi fellépését március—április, ill. június és augusztus folyamán, amikor már a hatalom átvételének a kérdése is felvetődött. A munkásosztály azonban még gyenge volt, az állam jellegét a cseh burzsoázia szabta meg. A cseh államhivatalnokok galgóci eljárása kiábrándította a szlovák értelmiséget. Az események elemzése alapján a szerző úgy látja, hogy ekkor már nem lehet beszélni az állam jellegéért folytatott harcról, ekkorra már eldőlt, hogy a csehszlovák köztársaság burzsoá állam lesz. — MÁBIA VYVÍJALOVÁ: Törekvések a nyelvi egyesítésre az 1820-as években és Ondrej RoSáni (251 — 263. 1.) a korabeli kísérletek bemutatása után, amelyek az ún. ócseh nyelv szlovákosítása alapján próbáltak egységes szlovák irodalmi nyelvet megteremteni, részletesen tárgyalja a Selmecbányái bányaakadémiát végzett Ondrej Bosáni (1766 — 1831) kísérletét. Bosáni műszaki szakértőként nem tudott elhelyezkedni, ezért 1807-től a nagyváradi jogakadémián működött, mint a görög nyelv tanára. Az idegen környezetben szlovákra fordított. Az általa alkalmazott nyelv nagyjából a Bernolák-féle nyelv helyesírását és nyelvtanát használta fel, sok tájnyelvi sajátossággal, s a cseh helyesírásból átvett elemekkel. Alapul a nyugat-szlovák nyelvjárás helyett a középszlovák nyelvjárást vette. — ONDBEJ STOJKA: Az egyetemes és a nemzeti történélem oktatásának állása a közép- és szakiskolákban (264—269. 1.) az 5. szlovák történész-kongresszuson tartott előadás, 23 Századok 1967/1—2