Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

340 FOLY <3 IRATSZEMLE get szerzett, földbirtokos, majd szerzetes lett a spanyol gyarmatokon, s vallásos hite és humanista meggyőződése alapján szállt szembe a spanyol gyarmatosító módszerekkel, az indiánok kiirtásával. V. Károly udvarában először látszólag megértésre talált, valójában persze az udvar csak az abszolutizmus számára kényelmetlen eonquistadorokkal akart szembeszállni, ezért engedélyezte 1520-ban Venezuelában Las Casas tervei szerint egy keresztény földműves település létrejöttét, de az indiánok kiprovokált felkelése után a kísérletet abbahagyták. Las Casas még évtizedeken keresztül próbálkozott az udvarnál, hiába. Munkái azonban pontosan megörökítették a spanyol hódításembertelenségeit. — Z. I. ROMANOVA: A gazdasági integráció Latin-Amerikában : az ellentétek újabb szakasza (73 — 83. 1.) elsősorban a közgazdasági irodalom alapján foglalkozik a két integrációs szervezettel, a 9 országot egyesítő latin-amerikai szabadkereskedelmi szövetséggel és az 5 kis országot tömörítő közép-amerikai közös piaccal. Az előbbi rriegszervezésénél a hazai nagyburzsoázia érdekei játszottak szerepet, az utóbbinál az USÁ katonai érdekei is. 19G1 óta a szabadkereskedelmi társulás övezeten belüli forgalma nem nőtt meg. Az integráció hozott bizonyos gazdasági növekedést, de elsősorban a szervezetben részt vevő erősebb államok számára, ezért a gyengébbek ellenállása nő, s így új ellentétek jönnek létre. Kétségtelen viszont, hogy ez az integráció egyúttal a függetlenségért vívott harc egyik formája is. Biztos, hogy ezideig nem sikerült az integráció alapján valamiféle jelentős iparosítás. De a hazai munkásosztály mégis jelentősen megnőtt. Az amerikai és a nyugat-európai monopóliumok egyre élesebb harcba keverednek egymással ezen a területen. Az integrációnak még ebben a tőkés, vagyis torz ós ellentmondásos formában való megvalósulásában is vannak pozitív vonásai. — N. I. LEBEGYEV: A „felsők" válságának érlelődése Romániában a második világháború éveiben (84 — 94. 1.) 1943-tól kíséri figyelemmel ezt a folyamatot, amikor a háborús gazdasági nehézségekhez az egyre nyilvánvalóbb katonai és politikai nehézségek is csatlakoztak. Az Antonescu-kormány a nacionalizmus felszításával próbálkozott, hogy elhárítsa a veszélyt, ezért megnőtt a román—magyar határincidensek száma. Antonescu egyes kérdésekben önálló álláspontot foglalt el (Olaszország), ezért Hitler elhidegült tőle, bizalmatlan lett. A király kapcsolatot teremtett Maniuval ós Brátianuval, a hivatalosan beszüntetett „történelmi pártok" vezetőivel, s Antonescu tudtával és beleegyezésével kezdett tárgyalásokat Kairóban a nyugati szövetségesekkel. 1944-ben a kommunist a párt is elfogadtaa király -lyal való együttműködést, abban a reményben, hogy ez meggyorsítja az ország felszabadulását. Májusban zajlott le a királyi palotában az első tanácskozás a kommunista párt képviselőinek a bevonásával. A király és az ellenzéki pártok vezetői egyszerű államcsínnyel akarták az országnak a szovjetellenes háborúból való kilépését megoldani, a párt azonban a népi felkelés tervét vetette fel. 1944 nyarára a forradalmi helyzet kiéleződött az országban. — I.A. ZAK: A nyugati hatalmak és a német kérdés a bécsi kongresszuson (95—106. 1.) bemutatja, a nagy irodalmi anyagot orosz diplomáciai levéltári anyaggal kiegészítve, hogy az egyes német államok uralkodó körei nem kívánták Németország egyesítését, a nagyhatalmak sem, különböző meggondolásokból. A német nemzeti érdekeket Stein, Scharnhorst és Gneisenau képviselték. — A. M. NYEKRICS: A titkos háború útvesztőiben (107 — 114. 1.) befejezi a második világháború alatti kémkedésre vonatkozó eseménytörténeti közlését. •— A/í'olyóirat részleteket közöl az 1821 — 1829 közt Braziliában járt orosz expedíció résztvevőinek a naplóiból és egyéb feljegyzéseiből (115 — 127. 1.). — JULIO LE RIVEREND: A történettudomány Kubában (128 —140. 1.) az 1899 — 1958 közti korszakot tekinti át, a legfontosabb munkák bemutatása kapcsán utal arra, hogyan terjedt el már ekkor a materialista történetfelfogás. — A. I. MOLOK összefoglalóan ismerteti a párizsi kommiinnel foglalkozó újabb francia munkákat. — A. N. SLEPAKOV az újabb irodalom alapján beszámol arról, milyen jelentőséget tulajdonít az amerikai történetírás a bevándorlásnak az USA történetében (148 — 156. 1.) — N. ISZTORIJA SZSZSZR 1966. 2. szám. — V. JA. ZEVTN, E. V. KLOPOV, В. М. JAKOV-LEV: A szovjet társadalom történetének néhány problémája V. I. Lenin műveiben. Az összes művei új anyaga alapján (3 — 26. 1.) az 55 kötetes új kiadás köteteinek sorrendjében vizsgálva az eddig ismeretlen anyagot, kiemelik, hogy Lenin hangsúlyozta az Októberi Forradalom szocialista jellegét, ezért lehetetlennek tartotta a visszatérést a polgári demokráciához. 1918 tavaszán a proletárdiktatúra jelentőségét emelte ki. Harcolt a bürokratizmus ellen, szükségesnek látta a nagyfokú tapintatot a nemzetiségekkel szemben. A gazdasági fejlődésben a koncessziók mellett nagy szerepet szánt a burzsoá eredetű fogyasz-