Századok – 1967
Történeti irodalom - Bibliographia historiae rerum rusticarum internationalis 1960–1961 (Ism. Zimányi Vera) 314
TÖRTÉNETI IRODALOM 315 makban, tehát az ipari forradalom előtti korszakban az adott társadalom túlnyomóan mezőgazdasági jellegű volt, a lakosság 80 — 90%-a (sok helyen még nagyobb hányada is) mezőgazdasági munkával foglalkozott. Ez alól még a legfejlettebb polgársággal, nagy városokkal és virágzó nemzetközi kereskedelemmel rendelkező államok sem voltak kivételek. Bármennyire csábító feladat a polgári fejlődés kutatása, ha ezzel egyidejűleg nem fordítanak kellő gondot a társadalom túlnyomó többségét kitevő agrárnépesség vizsgálatára, az így nyert kép egyoldalú és megtévesztő lesz, a városok csillogása elvakítja a szemlélőt és eltakarja előle az önellátó gazdálkodáson csak nagyon korlátozott mértékben túlnőtt parasztháztartások millióit. Az emberiség egész történetét végigkíséri a természettel folytatott küzdelem a megélhetési eszközökért. Európa a XVIII. század elejéig szenvedett országos méretű, pusztító éhínségektől (és az ezek nyomában fellépő járványoktól), ezt követően mintegy másfél évszázadon keresztül országos méretekben már csak lappangó éhezés, tartós alultápláltság jelentkezett, míg az ipar fejlődése segítségére nem sietett a mezőgazdaságnak és hosszas vajúdás, a városi proletariátus mérhetetlen szenvedése után az éhezés veszélye (békés körülmények között) végképp elhárult az európai társadalmakról. Napjainkban viszont egész sor gazdaságilag gyengén fejlett, volt gyarmati ország járja-küszködi végig ugyanezt az utat, keresvén a módokat, hogyan lehetne a termelőerők fejlődésének meggyorsításával ez újonnan függetlenné vált államokban is minél előbb biztosítani a lakosság elemi szükségleteinek kielégítését, az éhség elhárítását. Nem véletlen, hogy latinamerikai, távolkeleti és egyre fokozódó mértékben afrikai szakemberek is elmélyülten kutatják az európai gazdasági és társadalmi fejlődés, elsősorban agrárfejlődés kérdéseit, hogy segítséget nyerjenek saját vajúdó problémáik megoldásához. Ez új államok új szakemberei is hallatják hangjukat a nemzetközi tudományos életben; ez világosan kitűnt a közelmúltban lezajlott müncheni és bécsi nemzetközi történészkongresszuson, ill. konferencián. A tudományos közvélemény ilyen igényei mellett alapvetően fontos szükségletet elégít ki a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szerkesztésében megjelent nemzetközi agrártörténeti bibliográfia. Az „Agrártörténeti Szemle" korábbi nemzetközi bibliográfiai munkássága nyert méltó elismerést, amikor külföldi szakkörök a Mezőgazdasági Múzeumot kérték fel az egyre nélkülözhetetlenebbé váló nemzetközi bibliográfia szerkesztésére és kiadására. A magyar tudomány jelentős sikereként könyvelhetjük el, hogy egy ennyire a nemzetközi érdeklődés középpontjában álló feladat elvégzésére magyar szakköröket kértek fel. A Múzeum, amely kötetenként szándékozik közzétenni egy-egy év tudományos termését, a további munka során neves külföldi szakemberek és tudományos intézmények közreműködésével fog dolgozni. Az első kötet az 1960—61. évben megjelent nemzetközi agrártörténeti munkákat (könyveket ós folyóiratcikkeket) tartalmazza: az itt közölt több mint 3250 mű közel 2900 szakembernek 90 ország agrártörténeti kérdéseivel foglalkozó munkáját sorolja fel. A gyűjtőkör elhatárolásakor a legszélesebben értelmezték az „agrártörténet" fogalmát. A bibliográf ia eloszavabol megtudjuk, hogy nemcsak a földmuveles, növénytermesztés, kertészet, ültetvényes gazdálkodás, rét- és legelőgazdálkodás, állattenyésztés, valamint az üzemgazdasági rendszerek történeti vizsgálatával foglalkozó munkákat vették fel a kötetbe, hanem azokat is, amelyek az élelemgyűjtögetés, a halászat, a vadászat és az erdészet, vagy a mezőgazdaságot kiegészítő, ill. a termékeket feldolgozó iparok témakörét tárgyalják. Helyet kapott a bibliográfiában valamennyi mezőgazdasági munkafolyamatról (pl. szántás, vetés, betakarítás, t akarmányozás stb.), valamint a munkaeszközökről, továbbá az alkalmazott agrotechnikai és zootechnikai módszerekről szóló történeti munka. A munkaeszközök (kézi szerszámok, munkagépek, energiaforrások és erőgépek, szállító eszközök) történetével foglalkozó tanulmányokat szintén felvették a kötetbe. Fontos helyet juttattak a bibliográfiában a társadalmi viszonyoknak: a paraszti élet, a földbirtoklás és földhasználat rendje, a szociális és kulturális viszonyok, az agrárjog és agrárközigazgatás, a művelődés és mezőgazdasági szakoktatás, valamint az agrártudományi kutatómunka történetével foglalkozó műveknek is. — Gyűjtésüknek nem szabtak időhatárt: a legrégibb időktől napjainkig minden korszakra kiterjedt az érdeklődésük. Figyelmüket a rokon tudományágak agrártörténeti részleteket tartalmazó eredményei sem kerülték el. Nyelvi határt sem állítottak fel: közlik a bármely nyelven publikált munkák adatait, sőt a nem német, francia, spanyol vagy olasz nyelven megjelentek címének angol fordítását is. A bibliográfia címleírást ad, annotációk nélkül. A címanyagot viszonylag nem túl részletesen tagolt tárgyi csoportosításban közlik, a következő köteteket is hasonló csoportosításban, egységes szerkezettel kívánják megjelentetni.