Századok – 1967

Történeti irodalom - Szántó György: A nyugateurópai munkásmozgalom új vonásai (Ism. Esti Béla) 302

302 TÖRTÉNETI IRODALOM tendenciákkal, a törvénykezéssel és a gazdasági élet alakulásával. Érdekes az a kép, ame­lyet az 1940-ben már a háborús körülmények közepette kibontakozó nagyméretű sztráj­kokról kaphatunk, továbbá az az utolsó két részfejezet, amelyben a szerzők kimutatják, hogy a szélesedő sztrájkok miként olvadtak be a bolgár nép antifasiszta fegyveres harcába, illetőleg annak vógkifejlésóbe: az 1944. szeptember 9-iki győztes felkelésbe. A kötetet név- és földrajzi helységnévmutató egészíti ki, továbbá egy részletestáblá­zat, amely szakmák, illetőleg helységek szerint mutatja ki a sztrájkokat. JEMNITZ JÁNOS SZÁNTÓ GYÖRGY: A NYUGATEURÓPAI MUNKÁSMOZGALOM ÚJ VONÁSAI (Budapest, Kossuth Kiadó. 1965. 296 1.) Szántó György könyve összefoglaló munka. Ilyen jellegű művet írni a nyugat­európai munkásmozgalom mai helyzetéről bátor vállalkozás. Elsősorban azért, mert az összefoglalás alapjaként felhasználható tanulmányok száma nemcsak a hazai, hanem a külföldi irodalomban is kevés, a téma sok kérdése feldolgozatlan. Különösen hiányzik az 1948 —1956 közötti időszak munkásmozgalmának kritikai elemzése. A dokumentumok „kívülről" nehezen hozzáférhetőek, a feladatot tulajdonképpen csak az egyes nyugati pártok teoretikusai, történészei valósíthatják meg minden vonatkozásban kielégítően. Ez a munka folyamatban van, különösen Franciaországban és Olaszországban mutat fel jelentős eredményeket. Az összefoglalás nehézsége továbbá abban áll, hogy kibontakozó­ban levő folyamatokról van szó, melyek alakulását számtalan tényező befolyásolja, ezek hatóerejét pontosan felmérni lehetetlen, annál is inkább, mert az egyes jelenségeket számbavevő statisztikák sem teljesek, arról nem is szólva, hogy pontosságuk felülvizsgá­lása, forráskritikai elemzése ugyancsak túlmegy az adott iehetőségek határán. Mégis, Szántó György könyve nemcsak bátor, hanem rendkívül hasznos munka, hézagpótló jelentőségű, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a ,,Nyugat"-ról alkotott összkép teljesebbé, igazabbá váljék. Ezen túl: teoretikus mélységű elemzései korunk legfontosabb probémájának, a szocialista forradalom új perspektíváinak megértését segítik elő. Bevezetőben a szerző kifejti, hogy Nyugat-Európa mint politikai és gazdasági fogalom nem fedi pontosan a földrajzi fogalmat; idesorolja pl. a dél-európai Olaszorszá­got is. E felfogás alapján viszont indokolatlannak tűnik Spanyolország, Portugália ide­sorolása, másrészről a gazdaságilag és politikailag jobban ideillő skandináv államok kirekesztése. A könyv második fejezete a nyugat-európai munkásmozgalom második világhá­ború előtti történetének vázlatát tartalmazza. E rövid áttekintésben Szántó György jól érzékelteti a munkásmozgalom egyetemességét, az egyes országok munkásmozgalmának kölcsönhatását, az általános és a sajátos dialektikáját a munkásmozgalom és a tudomá­nyos szocializmus fejlődésében. Ugyancsak ki kell emelni a jobboldali és baloldali opportu­nizmus elleni kétfrontos harc jelentőségének hangsúlyozását, különösen a két világháború közötti időszakban, a népfrontpolitika kialakulásával kapcsolatban. Persze e rész vázlat­jellegéből következő tömörség, summázottság néhol veszélyeket is rejt. Úgy érezzük, hogy egy-egy megállapítást, jóllehet egészében igaz, árnyaltabb kifejtés híján félreérthet a nem elég alaposan tájékozott olvasó. így például igaz, hogy a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusa a húszas évek végén érlelődő válság következtében kialakuló történelmi helyzet és az első világháborút követő forradalmi fellendülés mechanikus azonosítása alapján több tekintetben hibás irányvonalat tűzött ki; igaz, hogy a népfrontpolitika irányvonalának kialakítása történelmileg késett; a német fasizmus uralomrajutását nemcsak a szociáldemokrata opportunizmus, hanem a kommunista pártokban megle­vő szektásság is megkönnyítette. De mindehhez hozzákívánkozik annak megmagyará­zása^, hogy az ú j történelmi helyzet felismerése, a munkásmozgalom számára ebből adódó új feladatok kijelölése, az új irányvonal elfogadtatása a mindig jelentkező maradi vagy tévutakra kerülő elemekkel szemben időt, sok időt igénylő tudományos, politikai, harci feladat, amit csak a legritkább esetben sikerül késés nélkül, időben elvégezni. A teljes igazsághoz továbbá az is hozzátartozik, hogy a szociáldemokrata pártok opportunizmusa ós a kommunisták szektás hibái sem teljesen azonos minőségű tényezők. Igen jó, rövidsége ellenére is hiánytalanul árnyalt a második világháború alatti ellenállási mozgalmak jellemzése. Ennek alapján teljesen érthetővé válik a háború utáni

Next

/
Oldalképek
Tartalom