Századok – 1967
Történeti irodalom - Allianz Hitler–Horthy–Mussolini (Ism. Tilkovszky Loránt) 283
286 TÖRTÉNETI IRODALOM Mindenekelőtt korrigálnunk kell azt az állítást, hogy a kötetben olyan dokumentumok foglalnak helyet, amelyek nagyobbrészt itt publikáltainak először. Valójában e kötet 136 dokumentuma közül mindössze 25 volt eddig publikálatlan, a többi megtalálható legnagyobbrészt a „Magyarország és a második világháború" című kiadvány 3 hazai és a Szovjetunióbeli orosznyelvű kiadásában, illetve a „Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936 —1945" című kiadványsorozat eddig megjelent három kötetében; egy kisebb hányaduk a „Horthy Miklós titkos iratai" című kötet magyar és angolnyelvű kiadásában, Karsai Eleknek a Gömbös—Hitler találkozó iratait közzétevő, angol nyelven is megjelent publikációjában, az Ádám Magda által az Acta Historicában francia, Kerekes Lajos által német nyelven közölt iratok között. A hiányolt szerkesztői tájékoztató rámutathatott volna, hogy e kötetnek nem az a feladata, hogy nagyobbrészt eddig publikálatlan iratokat tegyen közzé, hanem hogy az 1933 —1944 közti magyar külpolitikát dokumentáló iratokból sokoldalú és gazdag válogatást nyújtson át a külföldi olvasónak — német nyelven ilyen átfogó jelleggel először. Egy ilyen tájékoztatás előrebocsátása esetén kevésbé lenne visszás, hogy — a „Horthy Miklós titkos iratai" című kiadványból átvett iratok egy részétől eltekintve (ahol viszont sokszor a levéltári jelzet közlése marad el) — — mindenütt csak a levéltári jelzetek vannak feltüntetve, eddigi — egyes esetekben többszörös — publikásuk adatainak feltüntetése nélkül. Pontosabbá kell tennünk továbbá azt a megállapítást, miszerint e kötet diplomáciai dokumentumokat tartalmaz. A diplomáciai iratok (a magyar külügyminisztérium politikai osztályának általános és reservált iratai; a szám jelosztály, mindenekelőtt a berlini és római magyar követekkel folyt táviratváltások anyaga; Szabó László római magyar katonai attasé tevékenységével kapcsolatos iratanyag) mellett ugyanis — hasonlóan a „Magyarország és a második világháború" című kötet esetében követett eljáráshoz — helyet kaptak a magyar külpolitikát megvilágító nem-diplomáciai iratok is, mint minisztertanácsi jegyzőkönyvek — (lelőhelyük megjelölése, különösen a 131. és 132. dokumentum esetében, pontatlan) — kormányzói kabinetirodai iratok, naplófeljegyzések (Hóman) és egyebek. Feltétlenül felvilágosítást igényelne az olvasó a hiányolt szerkesztői tájékoztatótól arra vonatkozóan, hogy mi az a részben a Külügyminisztérium levéltárában, részben а Кáday-levéltárban fellelhető „Szentiványi-kézirat", amelyre már a bevezető tanulmány is oly sokszor utal, s magyarázatot vár arra, hogy miért e diplomáciatörténeti kézirat szövegéből emel ki — ott in extenso idézett — iratokat még abban az esetben is, ha az egykorú dokumentum fennmaradt, és esetleg ki is van adva, mint e kötet 101. és 118. dokumentuma esetében (vö. „Horthy Miklós titkos iratai" 56. és 73. dokumentumával); továbbá, hogy miként lehet valamit ,,eredeti"-nek minősíteni, ha az, mint a 118. dokumentum, a Szentiványi-kéziratból vétetett ? Hasonló forráskritikai problémák várnának válaszra a Kállay Miklós emlékiratából (Hungarian Premier, New York, 1954) kiemelt 121. dokumentum, a Nagybaczoni Nagy Vilmos könyvéből (Végzetes esztendők, 1946) kiemelt 133. és 134. valamint a Pesti Hírlapból idézett 135. és 136. dokumentum esetében. Valóban a „legfontosabb és legérdekesebb" iratok lettek-e beválogatva a kötetbe? Örömmel adhatjuk azt a választ, hogy igen sok fontos dokumentumot tartalmaz, és az anyag egészében véve rendkívül érdekes. Különösen sikerültnek tekinthető több átfogóbb jellegű, nagyobb áttekintést nyújtó dokumentum szerepeltetése. Megállapítható viszont, hogy a magyar államférfiaknak a német és olasz vezetőkkel kialakított közvetlen kapcsolatairól, levélváltásaikról, tanácskozásaikról valló dokumentumok sokkal hézagosabban és esetlegesebben szerepelnek ebben a kötetben, mint címe után ítélve az olvasó gondolná. A „Horthy Miklós titkos iratai" című kötet vonatkozó anyagából még tíz-tízenkét, a „Magyarország és a második világháború" című kötetből még négy-öt olyan dokumentumot említhetnénk fel, amelyek beválogatását e szempontból hiányolhatjuk. A magyar külpolitika dokumentáltsága a kötetben nem hézagmentes, különösen feltűnő, hogy 1942-ből egyetlen irat sem szerepel. A délvidéki vérengzésre közvetlenebb forrásokat lehetett volna hozni, mint a bűnösök perével kapcsolatos 1943 decemberi feljegyzést, amely itt az iratok kelte szerinti rendezési elv megtörését is eredményezi egyben. A bevezető tanulmánynak az az említett helyes törekvése, hogy rámutasson a Hort hy-rendszer szerencsétlen és bűnös külpolitikájával szembeforduló belső erőkre, a dokumentum-részben — Bajcsy Zsilinszky egy levelétől (115. dokumentum) eltekintve — nem nyer megfelelő alátámasztást. Helyes lett volna a „Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből" című kötetből (1964) néhány dokumentum átvételével ennek az igen lényeges kérdésnek nagyobb hangsúlyt adni. A Magyarország külpolitikájáról szóló tanulmány technikailag nincs megfelelő kapcsolatba hozva a dokumentumrésszel. A tanulmány által felhasznált akták köre szélesebb ugyan a kötetben közölteknél, de többségük mégis megtalálható magában a
