Századok – 1967
Történeti irodalom - Magyarország története I–II. 1849-től 1918-ig (Ism. Diószegi István) 273
TÖRTÉNETI IRODALOM SZABAD GYÖRGY: AZ ABSZOLUTIZMUS KORA MAGYARORSZÁGON 1849-1867; A DUALIZMUS KORA (1867-1918) ELSŐ' RÉSZ: A KIEGYEZÉSTŐL A DUALIZMUS VÁLSÁGÁNAK KEZDETÉIG 1867-1890 HANÁK PÉTER: A DUALIZMUS KORA (1867-1918) MÁSODIK RÉSZ: A MONARCHIA ALKONYA 1890-1918 MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE I-II. (Budapest, Gondolat Kiadó. 1964. II. köt. V—VI. fejezet, 5-130. ill. 131-279. 1.) A bírálónak, aki az abszolutizmus és dualizmus koráról írt fejezetek vizsgálatára vállalkozott, első szavaival a művészi teljesítmény iránti elitmeréséről kell számot adnia. Szabad György és Hanák Péter tollából az írott szó ereje és szépsége árad. Hegy a kilejezósek történelmi levegőt teremtő árnyaltsága, vagy a leírások lényeget kidomborító plasztieitása, a szereplő személyek típust teiemlő egyénítése vagy az egymásra bukó történések virtuóz elrendezése kapja meg jobban az embert ? — nehéz megmondani. Szabad Györgyöt olvasva talán inkább az előbbi, Hanák Pétert lapozgatva inkább az utóbbi impressziók az erősebbek. A Magyarország története hasábjain mindenesetre két történetírót üdvözölhetünk. A történetrót, akinek már-már elfoglalta helyét szakosodó tudományos világunk fő figurája: a specialista. Bizonyára a történeti megismerésnek is törvényszerűsége, hogy az egésztől a rész, az általánostól az egyes leié halad. Korántsem ilyen szabályszerű, mégis vitathatatlan: a történetírás,mint irodalmi mùlaj,ezt a tendenciát alaposan megsínylette. A kutatási eredményekről számotadó értekezések hovatovább az egzakt természettudományi beszámolókhoz váltak hasonlatossá, amelyekből a művészi alkotásnak még az igénye is kilúgozódott. Ennek pedig végelemzósben maga a tudomány is kárát látta. Nemcsak azért, mert a részletekbe merülve sokszor az egészet elveszítette szeme elől, hanem mert arisztokratikus elzárkózottságával önön társadalmi létjogosultságát is veszélybe sodorta. Hogyan lehetett az a történettudomány az élet tanítómestere, amelynek nyelvét csak a kiválasztottak értették, amelynek csak a szakmabeliek számára volt mondanivalója és az élettel legieljebb bonyolult áttételeken keresztül érintkezhetett? Valamikor a históriamondás hajnalán történettudós és történetíró egy és ugyanazon személy volt. Az egyre mélyebbre hatoló megismerés e kétarcú történész helyébe a modern kor egyoldalú szakkutatóját állította. A tudós és az író munkaköre elvált egymástól. Ismereteink mai állapota azonban éppúgy szükségessé teszi magasabb szinten történő újraegyesülésüket, ahogy annakidején hasadásukat kiváltotta. A történettudomány, ha hivatását be akarja tölteni, nem térhet ki e feladat vállalása elől. A Magyarország története Szabad György és Hanák Péter által írt fejezetei e tekintetben reménykedéssel t öltik el olvasójukat. Történelmünk általuk tárgyalt hetven esztendejét a bukott nemzeti szabadságharc és az induló új polgári forradalom fogja közre. Benne nemcsak a kibontakozásában hamar megrekedt polgári társadalom régi és újkeletű ellentétei sűrűsödtek össze, hanem a nemzeti lót nemzetiségi kérdéssel terhelt problémái is összetorlódtak. Kibontásuk és magasabb egységben történő elrendezésük rangos tudc'si feladatnak számított azóta, hogy a fejlődés logikája e hét évtizedből zárt egységet csinált. A feladat nagyszerűsége már három történészgenerációt megihletett, de a leginkább felkészültek erejéből is csak a magyar belpolitika-történet megrajzolására tellett. Kétségtelen, hogy szerzőink, akik ma az összegezésre vállalkoztak, az elődöknél előnyösebb feltételek mellett kezdhettek munkához. Nemcsak a korábbi próbálkozások tapasztalataira támaszkodhattak; a másfél évtizede szisztematikusan végzett részletkutatások eredményei is rendelkezésükre állottak. A szűkebb értelemben vett egyéni kutatómunka mélyreható ismeretei nélkül azonban meddők maradtak volna e kétségkívül értékes tapasztalatok.Szerzőink nemcsak birtokában voltak az egyéni tapasztalatoknak, hanem éppenséggel a legjobb alapról indultak. A gyökeréket kiásva, illetve a növekedést végigkövetve, mint specialisták korábban egy-egy gazdasági-18 Századok 1967/1—2
