Századok – 1967

A történelemoktatás kérdései - Bodó László: A hadtörténeti irodalom és az életrajzi kisregények szerepe a szocialista hazaszeretetre nevelésben 268

A HADTÖRTÉNETI IRODALOM ÉS AZ ÉLETRAJZI KISREGÉNYEK 269 mény formálásának folyamatában olyan követelmények teljesítésére szoktatja az ifjúságot, amelyek eredményeként a haza védelmére is képes állampolgárrá váhiak. E tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy a szocialista hazaszeretetre — és ebben a szocialista haza védelmére — nevelés összetett feladatának minden vonatkozásával foglalkozzunk. Mondanivalónkat leszűkítjük a hazafias nevelés ismereti, érzelmi bázisára, s majd ezt összekapcsoljuk a Zrínyi Kiadó gondozásában — az elmúlt három évben — megjelent művek ismertetésével. Tesszük ezt azzal a szándékkal, hogy a pedagógus olvasó tájékoztatást kapjon azokról az értékes és érdekes munkákról, amiket oktató-nevelő tevékenységében hasznosíthat. * A szocialista hazaszeretet elválaszthatatlan az internacionalizmustól. Internacionalizmusunk mélységének fokmérője a Szovjetunióhoz való viszony. A történelemtanítás során — különösen az általános iskola 8. és a középiskola 4. osztályaiban — adódik a lehetőség a szovjet nép heroikus erőfeszítéseinek bemutatására a Nagy Honvédő Háború éveiben, de ennek kapcsán a magyarországi felszabadító hadműveletek ismeretenyagának feldolgozása alkalmával is. Kitűnő forrásul szolgál a szaktanár felkészüléséhez а Р. N. Poszpelov elnökletével szerkesztett Nagy Honvédő Háború története eddig megjelent három kötete. (Az I—II. kötet 1964-ben, a III. kötet 1965-ben jelent meg, s további három kötete is hamarosan megjelenik.) Az első három kötet a háború kirobbanásának előzményeitől 1943 decemberéig dolgozza fel a második világháború történetét kitűnő szovjet történészek ós hadtörténészek közreműködésével. 1940 derekára a fasiszta Németország elérkezettnek látta az időt a Szovjetunió elleni támadás előkészítésére. A hitleri hadvezetés a szovjet—finn háborúból azt az alaptalan következtetést vonta le, hogy a szovjet fegyveres erők harcértéke alacsony fokú, és saját hadereje minden oldalú fölényben van a szovjet hadsereggel szemben. A Szovjetunió megtámadására való elkészülés egy éve alatt újabb ötven hadosztályt állított fel a fasiszta hadvezetés, és a gépesített, a páncélos magasabb egységek számát is megkétszerezte. Számíthatott Olaszország, Románia, Magyarország és Finnország katonai erejének egy részére, valamint a megszállt Európa technikai, gazdasági kapacitására. Az 1941. június 22-ét közvetlen megelőző napokban a hitlerista vezérkar befejezte a Szovjetunió határain a mintegy 1J0 hadosztály összevonását, felvonulását. Ezek a csapatok több mint ötvenezer löveggel és aknavetővel, csaknem négyezer harckocsival és ugyanannyi repölőgéppel rendelkeztek. Június 22-ón hajnali négy órakor — előzetes hadüzenet nélkül — a felvonult fasiszta hadsereg hatalmas tűzcsapást mért a szovjet védelem gócaira, s megindultak a páncélos és a gépesített csapatok. A váratlan támadás súlyos helyzetbe, hozta a Vörös Hadsereget. A katonai helyzet súlyosságához hozzájárult az is, hogy a határ védelmére rendelt magasabb egységek 50 — 70 km-re voltak a határtól, s csak kisebb előretolt erők vehették fel a harcot a betolakodókkal, s a magasabb egységek tüzéregységei lövészeti gyakorlaton vettek részt. E súlyos helyzet egyik oka volt az, hogy Sztálin, aki egyedül döntött a legfontosabb katonai ügyekben is, úgy vélte, hogy a közeli jövőben nem kell a fasiszta Németország támadásától tartani. így azokat a jelentéseket, amelyek az agresszióra hívták fel figyelmét, szándékos provokációknak minősítette. Hasonlóan vélekedett a kialakult helyzetről a Honvédelmi Népbiztosság és a vezérkar is. A nyugati katonai körzetek haditanácsai csak három és fél órával a német támadás előtt kapták meg a parancsot a harckészültség fokozására. Azt, hogy mindez milyen mórhetetlen veszteséget és szenvedést eredményezett, olvashattuk K. Szimonov „Elők ós holtak" című nagy sikerű regényéből. E nehéz viszonyok közepette mutatkozott meg a szovjet emberek, katonák, a harcoló csapatok parancsnokainak önfeláldozó hazafisága. A breszti erőd szinte minden védője példátlan hősiességről tett tanúságot. A szovjet—német fronton 1941 december elején vált a helyzet a legkritikusabbá.1 A hitleri csapatok mélyen behatoltak a Szovjetunió területére, Leningrádot blokád alá vették, Moszkva alatt harcoltak. A fasiszta vezérkar a háború első hónapjainak sikereiből azt a következtetést vonta le, hogy a Vörös Hadseregnek már nincsenek újabb erői, s egy Moszkva alatti megsemmisítő csapással felmorzsolják az utolsó harcalakulatokat is. 1 A Nagv Honvédő Háború története II. kötetét Mucs Sándor ismertette részletesen. — Lásd. a Századok 100. évf. 1966. 2—3. sz. 523—535. 1.