Századok – 1967
A történelmi társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története 233
A MAGYAK TÖBTÉNEIMI TÁBSUXAT MF.GAJAKUIÁSÁNAK TÖKTÉNETE 249 nak ki azon ellentétek körvonalai, melyek e szempontokon túl is belejátszottak a választmány összeállításába. A felekezeti ellentétek, úgy látszik, itt is tovább éltek. A Magyar Sión — a katolikus egyház folyóirata — már áprilisban megtámadja az alakuló Történelmi Társulatot, mondván, hogy a hazai tudományosság viszonyai között nincs semmi bizalma egy életképes, a vidékre is kiható Társulat létrehívása iránt, és attól tart, hogy az „valamely külön érdek előmozdításának" szolgál majd.11 6 Ezzel szemben felveti annak szükségét, hogy a katolikus egyház szervezze saját történetíróit, hogy elérhessék, ne kelljen „panaszra fakadnia a magyar kath. egyháznak, hogy nélküle folyván a tört. búvárlat, még a mellette szóló okmányokat is ellene szólaltatják a tendentiosus írók".11 7 Lényegében ez a katolikus tudománypolitikai vonalvezetés érezhető Ipolyi magatartásán is a választmány összeállításakor. Minden erejével azon van, hogy Knauz Nándort és Fraknói Vilmost, a két katolikus pap történetírót vegyék be a választmányba, s amikor azok a közgyűlésen nem jelennek meg, korholva írja Fraknóinak: „Azután mint Knauznak is írom panaszkodunk folyvást, hogy mindenütt hátraszoríttatunk a Calvinisták stb. által. Dehát nem magunk is vagyunk-e okai, midőn folyvást háttérbe tartjuk magunkat."118 Az így összeállt választmányi névsort a gyűlés elfogadta.11 9 A Társulat vezetése szempontjából még fontosabb kérdés völt az elnök megválasztása. Az eddigi üléseken elnöklő Horváth Mihály már történetírói tekintélye folytán is jogos várományosa lehetett az elnöki funkciónak, s annál meglepőbb, hogy mégsem őt, hanem gr. Mikó Imrét választották meg a Társulat elnökének. Nem ismerjük pontosan a Társulat élére kerülésének körülményeit, neve, személye mégis jelezte, hogy merre, milyen irányba fejlődött tovább a társulati vezetés. mek, engedélyek megszerzésében, mozgósították a helybéli „közönséget", s igyekeztek elintézni, hogy a helyi levéltárakat — nem egyszer a nehezen hozzáférhető nemesi családi levéltárakat is — „búvárolhassák" az összegyűlt történészek. (Ld. a kolozsvári és egri vándorgyűlések előkészítő munkálataival kapcsolatban Ipolyi Arnold és Szabó Károly Thalyhoz írott leveleit. OL. Thaly cs. lvt. Levelezés.) 116 Magyar Sión, 1867 ápr. 26.5. 1. C. B. G. (Csaplár Benedek): Nyílt levél a Magyar Sión szerkesztőjéhez. . . 249 — 273. 1. 117 Uo. 267. 1. 118 Ipolyi Arnold—Fraknói Vilmos 1867. jún. 24. OSzKK Levelestár. 119 Mátrai Gábort is javasolták választmányi tagnak, de az visszalépett a jelöléstől. Dobóczky Ignácz pedig nem kapott állítólag csak 20 szavazatot, tehát a szükséges 2l-es szótöbbség hiányzott (Pesti Napló, 1867. jún. 15.). A lapban egyébként megjelent egy cikk, melyben a szerző kifogásolta a szavazási formát a közgyűlésen, s azt, hogy a választmányba nem került be Toldy István, akit „többetérőnek" tart a választmány többi tagjánál. Szerinte a választásoknál nem szabadott volna előre elkészített javaslatokat készíteni, hanem mindenki nevét papíron kinyomtatva titkos szavazásra feltenni. A Társulattól egyébként „vaskalaposság nélküli" működést és „szabadelvűséget" kért (Pesti Napló, 1867. jún. 15.). Thaly Kálmán „Még egy szó a Magyar Történelmi társulatról" címmel válaszolt a támadásra, védte a választások demokratizmusát, a választmány összetételét, mondván, hogy a tagokat „szakképzettségre" való tekintettel javasolták. A vita azzal zárult, hogy az első cikk írója megígérte: óv végén majd összeírja a választmányi tagok tudományos publikációit (Pesti Napló, 1867. jún. 16.). Szabó Károly azért találja helyénvalónak a „hírlapi ellenvetést", mert szerinte beválasztottak a választmányba olyan vidékieket, akik „csak a számot szaporítják", s kihagytak olyan személyeket, mint Salamon Ferenc, akinek pedig ott lett volna a helye. (Szabó Károly—Szilágyi Sándor 1867. jun. 17. OSzKK Levelestár.)
