Századok – 1967
A történelmi társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története 233
240 G LATZ FERENC Február 7-én már megváltozott összetételű társaság ült össze. Az ülésen megjelentek — nem tudni kinek a javaslatára történt a meghívás — Csengery Antal és Toldy Ferenc, az Akadémia elismert tekintélyű vezetői, s meghívták az ülés elnökéül az emigrációból nemrég hazatért, s talán hazai tekintélyének csúcsára érkező Horváth Mihályt is.48 Ugyanakkor már hiányzott a „dunántúliak" vezetője, Ráth Károly. Thaly felolvasta az előző üléseken elfogadott alapszabálytervezetet, s „az értekezleti elnök Horváth Mihály felszólítá a jelenvoltakat annak pontról pontra való megvitatására".49 A vitában Csengery (és Toldy) az alapszabály két leglényegesebb pontjában javasolt változtatást: töröljék el a szakmai megkötés adta megkülönböztetést, bárki léphessen be a Társulatba, aki megfizeti az 5, illetve az alapítói 100 forintot; másrészt minden tag egyenlő beleszólást nyerjen a Társulat ügyeinek vezetésébe, legyen választó és választhatósági joga. Az eredeti tervezet és e javaslat összevetése azonnal meggyőz bennünket, hogy az új indítvány világosan ós határozottan szembehelyezkedett a régi alapelveivel.5 0 Nézzük érvelésüket. Talán nem kis igazuk volt Csengeryéknek, amikor arra hivatkoztak, hogy a Társulatnak szem előtt kell tartania a gazdasági illetve a pénzalapokat.5 1 Ha csak a „dunántúliak" anyagi nehézségeire gondolunk, hogy milyen ráfizetéssel adták ki publikációjukat, hogy a Hazai Okmánytár egy-egy kötetére alig-alig találtak vevőt, s hogy éppen a hatvanas években hoz a Kisfaludy Társaság is olyan határozatot, melyben kérik elnöküket, Eötvös Józsefet, igyekezzék alapító és pártoló tagokat szerezni a gazdasági nehézségek leküzdésére,52 akkor ténylegesen felmerülhetett a kérdés: vajon a létrehívandó Történelmi Társulat tervezett országos hatósugarú működését nem akadályozzák-e majd az anyagi nehézségek? A kérdés jogos volt, de a válasz e tekintetben legalább annyira az: „nem lehet olyan nagy ösztön a társulat iránti részvétben és támogatásban", ha a tagok szavazási és választási jogot nyerhetnek — mondja Pesty Frigyes. S az ilyen módon szervezett Földtani Társulat példájára hivatkozva mondja, hogy „a társulatnak ily alapon szervezése nem biztosítja a közönség nagyobb mérvbeni támogatását".53 S hogy Csengeryék javaslata mennyire nem a gazdasági alap megszilárdítását célozta elsősorban, ezt az mutatja, hogy a vita folyamán a következő, február 15-i ülésen, éppen ebben a kérdésben ajánlkoznak engedményt tenni. Belenyugszanak abba, hogy a választáskor válogassák meg a jelentkezőket (tehát ne lehessen mindenki tag !), s ily módon a vezetés a szakférfiak kezében maradjon (ne legyen a vezetésbe beleszólása bárkinek, aki fizet !).54 Ahhoz azonban végig ragaszkodtak, hogy mindenki egyforma jogokkal rendelkezzék a Társulatban, ne legyen különbség a történészek ós a „közönség" között. S ebben állt igazán szemben a második javaslat az elsővel. Amíg az eredeti tervezet С 4 8 Horváth Mihályt Toldy Ferenc levélben értesítette a meghívásról. Márki Sándor: Horváth Mihály. 398. 1. 49 Századok 1867. júl. 2. 1. 50 Források. 2., 12. B. A változtatási javaslat lényegében Csengery nevéhez fűződik. Mind Thaly, mind Ráth későbbi elszórt megjegyzései „Csengery projectumá"-ról szólnak (Thaly Kálmán—Ráth Károly 1867. ápr. 26. MTAKK Ráth Károly levelezése II.; OL. Thaly cs. lvt. Levelezés. Ráth Károly—Thaly Kálmán 1867. máj. 31.) Ugyanezt erősíti meg a Csengeryről mondott társulati emlékbeszéd (Századok, 1883). 51 Források 12. B. 8. 52 Kéky Lajos: i. m. 106 — 107. 1. 63 Források 12. B. 54 Források 5., 12. A.
