Századok – 1967
A történelmi társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története 233
238 GLATZ FERENC kutató társakat, igyekezni a történettudományos munkákat az olvasókkal megkedveltetni. A „közönség" ebben az értelemben valóban csak olvasott, vagy — néhány jelenlevő — felolvasást hallgatott. A megalapítandó társulat alapszabálytervezete és a „dunántúliak" működésének szűkszavú leírása is érzékelhetővé teszi az egymásmelléállítás jogosságát, melyet talán minden egyébnél megfoghatóbban magyaráz az a tény is, hogy az első — február 2-i és 4-i — üléseken részt vevő történészek — Henszlmann és Wenzel kivételével — a Dunántúli Történetkedvelők közé tartoztak.35 Ipolyi Arnold pedig, az értekezletek összehívója és elnöke, éppen a „dunántúliak" új patrónusa.3 6 Nem túlzott tehát azt állítani, hogy a Társulatban évek óta hol lazább, hol szorosabb együttműködésük szervezeti kereteinek megvalósulását látták:3 7 A „dunántúliak" és a Történelmi Társulat első tervezete között további kapcsolatok is kimutathatók. Nemcsak a szervezeti felépítés, hanem — amit az erre vonatkozó elképzelések takartak — a Társulat célját tekintve is. Már fentebb mondottuk, hogy a társulat e formájában olyan intézmény valósult volna meg, melynek rendes tagjai közé tudományos rostálás alapján lehetett jutni, s mely céljának mindenekelőtt „a hazában szétszórt szakférfiak közös erővel" történő támogatását tartotta.38 Az elképzelések azonban ennél tovább mentek: mint a javaslathoz legkövetkezetesebben ragaszkodó Pesty Frigyes és Ráth Károly közölt leveleiből is kitetszik, határozottan és nyíltan az Akadémián kívüli erőket — azaz az Akadémián kívülre szorult történészeket — akarják egyesíteni. Látszik ez már akkor is, mikor Pesty és Ráth állandóan a Kisfaludy Társaság példájára hivatkozik,3 9 mikor a Különvéleményben az Akadémia párhuzamos példaként szerepel „az állítólagos céhszerű szervezés mellett" stb.4 u De a változtatások ellen harcolva Pesty Frigyes ezt világosan meg is fogalmazta: „Az akadémián kívül álló erők egyesítéséről azonban szó sem lehet, ha az utóbbi javaslat (ti. az eredetitől eltérő—G. F.) elfogadtatik."41 Ez a szándék, ez a célkitűzés tehát ismert volt, S a Társulatra vonatkozó ilyen elképzelések mögött ismét a „dunántúliak" többéves tapasztalatait, Akadémiához való viszonyuk alakulását kell felismernünk. Utaltunk az 50—60-as évek akadémiai vezetésének irányára. Ezen az arisztokrata szellemű vezetésen csak enyhe változtatást hozott, hogy a hatvanas évek elejétől Deák körének mind jelentősebb politikai befolyása volt a tudománypolitikai vezetésben is. Noha az 1858-as választásokon tettek bizonyos engedményt a „liberálisok", a „protestánsok" javára, s bevettek néhány 35 Vő. Nagy Imre: i. m.; Mann Miklós: A Dunántúli Történetkedvelók Társasága. Kézirat. 36 Ipolyi Arnoldot 1866 őszén a korábban anyagi és elvi okok miatt kivált Paur Iván helyére a Dunántúli Történetkedvelők felkérték: vegyen részt a Hazai Okmánytár kiadásában. (Esztergomi Prímási Levéltár. Ipolyi levéltár. A továbbiakban: EPL. Ipolyi lvt.) R. 113. Ráth Károly—Ipolyi Arnold 1866. szept. 20.) Ipolyi — aki a „dunántúliakkal", különösen Fraknőin keresztül már korábban is kapcsolatban állt, pénzzel is támogatta őket — vállalja is a kiadásban való részvételt: az Okmánytár III. kötetének dedikációját ő írja, s kötetenkénti 60, illetve 100 forintjával is jelentősen segíti Ráthékat. (Ld. MTAKK. Ráth Károly levelezése I. Ipolyi Ráthhoz írott levelei és EPL. Ipolyi lvt. R. 114., R. 116., R. 117., R. 119.) 37 Vö. még Várkonyi Ágnes: i. m. 109. 1. 38 Források 12. B. 39 Források 3., 12. B. 40 Források 12. В. 11 Uo.
