Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

208 TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 208 Akik ma vezető állásúak és értelmiségiek, azoknak kereken 40 százaléka munkás származású és kereken 26 százaléka paraszti származású. A mai munkásoknak csak 46 százaléka származik munkáscsaládból, a többi — durván számítva — még egy nemzedékkel ezelőtt paraszt volt. A legstabilabb a legalsó réteg: aki ma paraszt, annak az apja is szinte minden esetben paraszt volt. A vezető állásúak és értelmiségiek azonban szintén nagy csoport. A munkás- és parasztszármazásúak aránya e csoport nem minden alcsoportjánál, illetve nem mindenfajta vezető állás és értelmiségi foglalkozás esetében olyan jó, mint e nagy csoport átlagos összetétele. Társadalmunkban a közelmúltban nem két irányú, hanem csak egyirányú mozgás volt. Felülről nem süllyedtek lejjebb, s akik lejjebb voltak, azok jutottak feljebb. Társadalmunkban ma nagy súlya van az átmeneti rétegeknek. Azoknak, akik újonnan jöttek jelenlegi helyükre, vagy éppenséggel e pillanatban is útban vannak, átmeneti állapotban vannak a különböző rétegek között. A több keresővel rendelkező családok 70 százaléka a keresők foglalkozása alapján különböző rétegekhez tartozik. Az egyik vagy másik társadalmi réteget tisztán képviselő családok aránya — a több keresővel rendelkezők esetében — csupán 30 százalék. Társadalmunk tehát ilyen szempontból is rendkívül vegyes, de úgy, hogy az egymáshoz közel eső rétegek párosulnak egymással, a szélső rétegek viszont nem találkoznak. A társadalmi szervezetben is az úgynevezett extenzív fejlődés tükröződik. A felemelkedés fő útja kétségtelenül az volt, hogy óriási tömegek kulturális színvonal és jövedelmi szint, valamint életmód szempontjából viszonylag alacsonyabban levő rétegből magasabb rétegbe kerültek. Szemben ezzel az extenzív szakasszal — mondotta Mód Aladárné — egy általunk intenzívnek nevezett, de mindenesetre az eddigitől lényegesen eltérő jellegű szakaszban az egyén felemelkedésének a fő útja nem egyik rétegből a másik rétegbe való átkerülés kell hogy legyen, hanem arra van szükség, hogy minden réteg, mint adott réteg felemelkedhessek. A társadalmi szerkezet és a vele kapcsolatos társadalmi tudat alakulása is azt húzza alá óriási erővel, hogy milyen elkerülhetetlen szükségszerűség egyfelől egy hatékonyabb gazdaságvezetés, gazdasági irányítás kialakítása, másfelől milyen rendkívül nagy szükség van szocialista demokratizmusunk kiszélesítésére, mint amely elkerülhetetlen előfeltétele egy másfajta és hatékonyabb gazdálkodás kibontakoztatásának. Kiss Tibor, a közgazdaságtudományok kandidátusa ,,Magyarország és a KGST" címmel tartotta meg korreferátumát. Bevezetésként arról beszólt, hogy a gazdaság és politika összefüggése nemzetközi méretekben sokkalta bonyolultabban és nagyobb mértékben van meg, mint nemzeti keretekben. A KGST tevékenységére is hat mindaz, ami a szocialista világrendszeren belül történik, hat a tőkés országokkal folytatott gazdasági verseny és a nemzetközi politikai helyzet alakulása, s hat a KGST országok belső politikai és gazdasági helyzete. Az extenzív fejlődés eddig nemcsak Magyarországra, hanem a többi KGST országra is jellemző volt. Mindegyikük arra törekedett, hogy az abszolút, vagy latens munkanélküliséget gyors iramban felszámolja; emiatt valamennyiük a munkaigényesebb ágazatok fejlesztésére törekedett. Emellett valamennyiük bizonyos mértékig tőkeszegénységgel küzd, ami abban mutatkozik meg, hogy a KGST országai egy főre eső nemzeti jövedelme csak mintegy 40 — 50 százaléka az európai kapitalista országok átlagának. Ezért mindegyik KGST ország arra törekszik, hogy a kevésbé tőkeigényes, a kevésbé beruházásigónyes ágazatokat fejlessze. Az extenzív fejlődés szakaszában, amikor a feldolgozó ipar még jelentős nyersanyagtartalékokra támaszkodhatott, ez a fejlődés gyors ütemben folyhatott, s az együttműködés is kevésbé volt zökkenőkkel tarkított. Mivel azonban az extenzív fejlődés lehetőségének végére értünk, az egyes országok ilyenfajta fejlődése a KGST országai közti együttműködés ellentmondásainak bizonyos kiéleződésével járt együtt. Ezek után Kiss Tibor arra tért rá, hogy mit jelent Magyarország népgazdasága számára a KGST országokkal való együttműködés. Valamely ország exportjának volumene s szerkezetének fejlődése döntő módon befolyásolja a népgazdaság szerkezetének alakulását. Különösen kis országok esetében. A fejlett országok export struktúrájában a gépek kivitele dominál; nyersanyagok vagy élelmiszerek alig szerepelnek benne. Magyarország nyersanyag- és élelmiszerkivitele 1938-ban exportjának 81,5 százaléka, 1966-ben pedig 46 százaléka volt. Gépkivitelünk viszont az ország exportjának 1938-ban 9,3 százaléka, 1960-ben 23 százaléka, 1966-ben pedig már 32,7 százaléka volt.