Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 199 A továbbiakban a referátum a fenti periodizációnak megfelelően tárgyalta és elemezte a főbb gazdasági-társadalmi folyamatokat, s taglalta pártunk politikájának új vonásait. Az ellenforradalom fegyveres erői leverése után a munkáshatalom megvédésének, megszilárdításának, a párt újjászervezésének, a termelés beindításának, a gazdaságpolitika és irányítás új alapokra helyezésének kiindulópontja az ellenforradalom okainak tisztázása volt. A munkáshatalom gyors konszolidálódásának és további eredményeinek egyik forrása a proletárdiktatúra lenini elvének helyes értelmezése, a konkrét történelmi viszonyokra való következetes alkalmazása volt. „A demokrácia és diktatúra viszonyának helyes kezelése és gyakorlata alapvető elvi kérdés volt — mondotta Vass Henrik. — És ami bonyolulttá tette ezt: proletárdiktatúrát megvédeni a proletariátus többségének aktív ( !) támogatása nélkül, olyankor, amikor a tudat és az érdek részben szembekerül egymással. Arra a kérdésre, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, kézenfekvő az a válasz, hogy éppen a magyarországi fejlődés bizonyította be konkréten a lehetőségét. De azért a lehetőség kérdése mégsem tisztán akadémikus kérdés. Nálunk nagyon speciális körülmények között került sor erre a helyzetre. De általános kérdés, hogy kisebbségi helyzetben meg lehet-e védeni a proletárdiktatúrát. Lenin válasza erre az volt, hogy lehet, ha a döntő helyen és időben túlerőt tudunk biztosítani és ha pótlólag — az áttörés adta erőt is felhasználva — a tömegbázist ki tudjuk szélesíteni; lehet előlegezett energiákkal dolgozni, de az előlegre a fedezetet haladéktalanul elő kell teremteni. A forradalmi diktatúra gyakorlásának együtt kellett járnia a szocialista demokrácia állandó fejlesztésével, a szocialista törvényesség megszilárdításával." E kettő dialektikus egységének helyes értelmezése és gyakorlata teremtett alapot a munkáshatalom erősítéséhez, a bizalom növekedéséhez, a szétzilált termelés beindításához és viszonylag gyors felfutásához, valamint a dolgozók jogainak érvényesítéséhez ós a közéletben való részvételük kiszélesítéséhez. A proletárhatalom erősítése azt követelte a párttól, hogy intézkedései ne sértsék a tömegek igazságérzetét, de ugyanakkor ne hódoljon be a tömegek átmeneti hangulatának, hanem mindenkor azok érdekeit tartsa intézkedései meghozatalánál az alapvetőnek. Vezető szerepének érvényesítése 'során a párt nem az adminisztratív vezetést, hanem az eszmei-politikai irányító munkát helyezte előtérbe. Egyfelől fellépett azok ellen a szektás nézetek ellen, amelyek a párt vezető szerepét csak akkor látták biztosítottnak, ha minden poszton kommunisták ülnek, a munkásosztályvezető szerepét pedig azonosították a vezető szervekben résztvevők számával, másfelől visszautasította a párt vezető szerepének szükségességét tagadó, vagy többpártrendszer visszaállítása mellett kardoskodó jobboldali nézeteket. Az 1957. június 27 — 29-i országos pártértekezlet után az osztályharc előterébe a gazdasági, politikai és kulturális építőmunka, feladatai kerültek. A gazdasági építés és ennek politikai hatása szempontjából elsőrendű jelentőségűek voltak azok a változások, amelyek 1956 decemberétől kezdve a gazdaságirányítás rendszerében bekövetkeztek. A referátum részletesen taglalta az ide vonatkozó intézkedéseket: a kötelező tervmutatók számának csökkentését, a nyereségrészesedési rendszer bevezetését, az 1957 és 1959 között foganatosított bér- és munkaügyi intézkedéseket, a helyesebb népgazdasági arányok kialakítására irányuló tevékenységet, a szabad árufelvásárlás rendszerének bevezetését a mezőgazdaságban, s mindezek hatását a termelésre, a munkások ós alkalmazottak politikai magatartására, valamint a munkás-paraszt szövetség alakulására. Majd jellemezte az 1958 — 1960-as évekre szóló hároméves tervet, s a termelés gyors felfutását az adott tervidőszakban. A proletárdiktatúra ós a gazdasági élet konszolidálása után — mondotta Vass Henrik — 1958 végén előtérbe kerültek a szocialista építés meggyorsításának követelményei, a társadalmi-politikai küzdelmek fő kérdése a szocialista termelésiviszonyoklétrehozása lett az egész népgazdaságban. A párt, a munkásosztály, s az egész dolgozó nép szükségszerűen új feladatokkal került szembe. Közülük legfontosabb a mezőgazdaság szocialista átszervezésének folytatása és meggyorsítása volt. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének folytatását ós meggyorsítását az ipar és a mezőgazdaság termelésének színvonala közt kialakult éles ellentmondás, s általában a szocialista szektor és a kisárutermelői szektor közt fennálló ellentmondás megoldásának szükségessége követelte meg. Ezenkívül az a tény is, hogy nemzetközi síkon a két világrendszer közti békés gazdasági verseny került a kapitalizmus és a szocializmus erői közti nemzetközi méretű osztályharc homlokterébe. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyszer s mindenkorra megszűnt a kizsákmányolás lehetősége, megszűnt a kapitalizmus visszaállításának gazdasági ós társadalmi alapja.