Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

178 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 183 hogy a pásztor-társadalom válságát mi idézte elő. . . Annyi azonban bizonyos, hogy ezt a belső folyamatot, amelynek irányát megszabták a feltételek, de pontos időtartamát aligha, valami szinkronizálta más, olyan, hasonló helyzetű országok fejlődésével, amelyek Magyarországgal nagyjából egyidőben, de a pásztor-termelőmód magyarországi válságától függetlenül jutottak el az államalapításhoz. . . Európa e peremvidékein, aligha véletlenül, nagyjából éppen ekkor, időben egymáshoz közel alakultak meg a korai feudális államok és velük a keresztény egyházak, vagyis a gazdasági-társadalmi folyamat változásait olyan politikai fordulat tette nyilvánvalóvá, amely elég általános kelet-európai jelentőséggel bír." Székely György nyilvánvalónak tartja, hogy a belső határokat illetően „alkalmazni kell ölelkező periodizációt a magyar föld népeinek története és a magyar nép őstörténete vonatkozásában, amint az is világos. . ., hogy 890 táján, 970/1000 összefüggésében s a XII. század vógefelé belső korszakhatárok ezután is fognak adódni". — Egyetlen historiográfiai kérdéshez tett ezzel kapcsolatos megjegyzést: Géza nagyraértékelése nem László Gyula marxista igényű ós Szabolcs de Vajay külföldi munkájával kezdődött, hanem a megelőző marxista irodalom is ilyen meggyőződésnek adott hangot. De a historiográfia ebben a tekintetben is régebbre nyúlik vissza. Mályusz Elemérnek már a felszabadulás előtti munkásságában „ezen a ponton is a polgári irodalom olyan útkereső tetőpontja jelentkezik, amivel csaknem egyidőben a marxista kérdésfeltevés állt Géza jelentősége mellé. László Gyula fejtegetésének kiindulópontja ugyanis lényegében már. . . megfogalmazást nyert Molnár Erik szavaiban: »Gézát a külföld már Magyarország királyának tekintette« (Szentmiklósy Lajos: A feudalizmus kialakulása Magyarországon, Bp—Debrecen, 1942. 24—25. 1.). Ezek a régi periodizációs álláspontok volnának mindenekelőtt említendők Heckenast Gusztáv fejtegetéseiben, amelyek komplexebb, kifejtettebb folytatása László Gyula értékes tanulmánya." Perényi József szerint a honfoglalás főkorszakhatár, mert döntő változásokat hozott. „Egyes kutatók szerint — mondotta — a magyarság hatalmas állatcsordákkal kelt át a Kárpátokon, s mivel az új ország területén kevesebb legelő állt rendelkezésre, gazdasági és társadalmi válság állt be, aminek egyik megnyilvánulása a kalandozások, másik pedig a földművelésre való fokozatos áttérés. E nézet szerint valóban, a honfoglalás nem jelent törést a magyar társadalom történetében." Semmi okunk nincs azonban azt feltételezni, hogy hazánk területére a magyarság nagyszámú állattal érkezett. „S ha ezután gazdasági és társadalmi válság következett, akkor annak oka nem a legelők, hanem az állatok hiányában keresendő. A kalandozások egyik célját tehát a kincsszerzés mellett én nem a rabszolga-, hanem az állatszerzésben látom — hangsúlyozta Perényi József —, mivel a megmaradt ló- ós marhaállomány szaporítása természetes úton rendkívül lassú." Sok mindentől függött, hogy kinek sikerült gyorsabban szaporítani állatállományát hazánk területén, azaz kiemelkedő helyet elfoglalni a társadalomban. „A régi, honfoglalás előtti társadalmi helyzet csak az egyik és biztosan nem is a legfontosabb tényező volt. Szerintem az elszenvedett vereség s az új haza elfoglalása közben a magyar társadalom teljesen átalakult: nem maradtak meg a régi törzsek sem, nemzetségek sem, s ha az újak a régi nevét viselik is, nemaz előzők szerves folytatásai. . . 955 előtt tehát a földművelésre való áttérés aligha képzelhető el, inert nem volt szükség rá. Föld volt elég, inkább az állat hiányzott. — Ebben az esetben viszont nehéz Magyarországon fél század alatt egy földtulajdonra s földművelésre, földesúrra és jobbágyra épülő feudális állam kialakulását elképzelni. A magyar feudális állam kezdetei aligha hasonlítanak a cseh, lengyel vagy orosz kezdetekre." — „Úgy látom tehát — foglalta össze e kérdéskörben véleményét Perényi József —, hogy a honfoglalás külső erők által okozott törés a magyar társadalom történetében, amely azonban gyökeres változásokkal járt. Ettől kezdve a 955—960-as évekig ón egy speciális, csak a magyar történetben található alkorszakot állítanék be, amelynek azonban nem a földművelésre való áttérés előkészítése a jellemzője, hanem a bizonytalanság,-az útkeresés. S a folytatás, a század végén bekövetkező államalapítás sem lehet azonos a szomszédos földműves népek körében tapasztalható folyamattal. Általában a magyar gazdaság- és társadalomfejlődés a XII. század közepéig egy sor speciális vonást mutat a szomszédos államokkal szemben." Hartha Antal nem érezte megnyugtatónak azt az álláspontot, hogy a honfoglalás korával kell kezdeni a magyar nép történetének a tárgyalását. „Ezt az álláspontot — hangsúlyozta — nem azért tették magukóvá az ily értelemben felszólalók, mintha a honfoglalást társadalmi-gazdasági vonatkozásban korszakolónak tartanák, hiszen a periódushatárt a széles értelemben vett X—XI. század fordulóján vonták meg." — „Ha csak a honfoglalástól kívánjuk tárgyalni a magyar történelmet, de ugyanakkor nagyonis helyénvaló fenntartásokkal élünk az illető esemény szakaszoló jelentőségét illetően, akkor bizonyos nehézségekkel találjuk magunkat szemközt. Nagyon helyesen azt mondjuk, hogy a X.