Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
10 T. M. ISZLAMOV tűzött napirendre olyan kérdéseket, amelyek túlmentek a gazdasági kapcsolatok keretein.2 8 Az osztrák fél programja egészében a következő volt: 1. meg kell újítani, alkotmányosan szabályozni kell a Magyarországgal fennálló vámtarifát és kereskedelmi kapcsolatokat; 2. az ún. cukor surtaxe megszüntetése; ez az 1903-ban Magyarország követelésére bevezetett kiegészítő cukor-vámtétel ugyanis nemcsak hogy az osztrák cukorgyárosok érdekeit sértette, hanem az osztrákok úgy tekintettek rá, mint felettébb kétséges kimenetelű kísérletre és veszélyes precedensre a két országot elválasztó vámhatár bevezetésére. 3. Meg kell kísérelni a vám- és kereskedelmi közösség 10 évnél hosszabb időre, 20 — 30 esztendőre való biztosítását. Egyesek a kereskedelmi kérdéseknek még a „pragmatizálásáról" is ábrándoztak, vagyis ugyanolyan közös üggyé nyilvánításáról, mint amilyen a külügy vagy a hadügy. 4. Fel kell emelni a közös költségek magyar részarányát, az ún. kvótát legalább 2%-kal. Az osztrák kormány programjának lényege és főcélkitűzése tehát láthatóan az volt, hogy tartósan szabályozzák a gazdasági kapcsolatokat és biztosítsák a gazdasági egységet, mint Magyarország partikuláris törekvései letörésének legjobb és legmegbízhatóbb eszközét. Az osztrák kormánnyal ellentétben a magyar kormány előre kidolgozott program, határozottan megfogalmazott célkitűzés nélkül fogott hozzá a tárgyalásokhoz. Helyzetüket még csak nehezítette, hogy a kormány tagjai között jelentős nézeteltérések álltak fenn a közelgő tárgyalások legfontosabb kérdéseiben. Senki számára sem volt titok, hogy a miniszterelnök mindig lelkes híve volt a Magyarország és Ausztria közötti szoros politikai és gazdasági kapcsolatoknak, s nem tudott olyan politikai vonalat követni, amelynek a kapcsolatok bármilyen lazítása vagy éppen elszakítása lehetne a következménye. Határozottan ellenezte nemcsak az önálló vámterület létrehozását, hanem a közbülső vámok felállítását is. A kormány állásfoglalására közvetlen befolyást gyakoroltak az üzleti körök képviselői. A feltétlen dualista érzelmű Kornfeld Zsigmond, a Hitelbank elnöke, az ismert pénzember pl. az ellentétek áthidalására törekedett, és azt javasolta, hogy Magyarország és Ausztria a külországokkal szemben megállapított vámok 1/3 -át szedje egymástól. A belügyminiszter szintén a Monarchia és a dualizmus híve volt, de elengedhetetlennek tartotta a kiegyezés revízióját Magyarország javára, végső esetben — ha a nyelvi követeléseket nem teljesítik — gazdasági tekintetben is. Andrássy megengedhetőnek vélte közbülső vámok bevezetését, mint a „legkisebb rossz" elfogadását a közvélemény megnyugtatására és a birodalom széthullásának megakadályozására. A függetlenségi párt két minisztere — mint ismeretes — kormányba lépésük előtt igen radikális és messzemenő követelésekkel lépett fel, s így Bécsben arra számítottak, hogy a vámközösség alapján a kiegyezés hosszabb időre (20 évre) szóló megkötésének legnagyobb akadályozója a kereskedelemügyi miniszter, Kossuth lesz. De hamarosan „kiderült, hogy Kossuth nem áll útjában a vámközösség meghosszabbításának, ha a hadsereg magyar részében 28 így, a kormányelnökök egyik első találkozásán Wekerle azt az eléggé meglepő ajánlatot tette, hogy folytassanak tárgyalásokat „mindenről", arra célozva ezzel, hogy célszerű lenne általános megegyezésre jutni, ami nemcsak a gazdasági, hanem a politikai és katonai kérdésekre is kiterjedne. Lásd: Allmayer-Beck: i. m. 173. 1.
