Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 169 Juskov (У. I. 1946. 4.) és К. Bazilevics (V. I. 1946. 7.) reagált. I. Szmirnov és Mavrogyin szerint Ivan Kalita kormányzati módszerei és az Arany Horda adópolitikája nem szolgálta a termelőerők fejlődését; a XIV—XV. században nem következett be agrotechnikai fordulat; a fő osztályképlet változatlan maradt. P. Szmirnov a paraszti osztályharcot reakciósnak tartja. Mavrogyin támadta P. Szmirnov antinacionalista koncepcióját: a technikatörténeti gondolatot elveti, de elismeri az agrotechnika fejlődésének jelentőségét, továbbá azt, hogy a tatár adószedésnek összpontosítása a moszkvai fejedelem kezében vitathatatlan előrelépés volt. Juskov szerint: 1. meg kell határozni az orosz állam kialakulásának kronológiai kereteit; 2. a nyugat-európai és az oroszországi fejlődésben lényeges az eltérés; 3. vizsgálni kell a centralizációs folyamatban a néptömegek szerepét és 4. a centralizációs folyamat vizsgálatával párhuzamosan a nagyorosz nép kialakulását is nyomon kell követni. Bazilevics szerint Szmirnov a mezőgazdaságra korlátozza a termelőerők fejlődésót, pedig „a centralizáció és az utóbbi társadalmi, politikai kísérő jelenségeinek okát a városiasodásban kell keresni". Szerinte Kelet- és Nyugat-Európában a fejlődés minden lényeges mozzanata azonos. De amikor a tényekhez fordul, a centralizáció szakaszait jól elkülöníti: „1. A XIV. század első felében a moszkvai fejedelemség megerősödik; 2. feudális koncentráció, a vazallusi állapot fokozatosan alattvalói állapottá vált; 3. a centralizált orosz állam kialakulása, a fejlődés teljesen nyugati típusú, csak azzal a különbséggel. . ., hogy a centralizáció tisztára feudális alapon történt." Ezzel lezárult — az orosz központosítás kronológiai keretét és tartalmát illetően — a periodizációs vita előtörténete. A főkérdések a kérdéses folyamatot illetően megoldatlanok maradtak: „1. tud-e, kell-e szakítania a szovjet történetírásnak a XIX. századból átörökölt sémákkal; 2. miben kell keresni azokat a minőségileg új jelenségeket, amelyek a centralizációhoz vezettek ... ; 3. azonos-e a nyugati és keleti fejlődés, más szóval az orosz történet periodizációjának kronológiai ós tartalmi kérdései hogyan függnek össze az európai történet periodizációjával" ? Grekov (V. I. 1946. 8 — 9.) az orosz parasztság történetének periodizációjáról szólva arra figyelmeztet, hogy csak a XVI. század közepétől nyomul előtérbe a pénzjáradék és a robotoltatás. A XVI. század egész Európában a nagy átalakulások kora. Az eltérő fejlődés fő oka az orosz belső piac növekedésében — városiasodás, paraszti átrétegeződés — keresendő, s e tény és az államszerkezet változása között szerves összefüggés van. Az átalakulás központi alakja a paraszt, s Marx földjáradék-elméletét kell a periodizáció alapjává tenni. A Moszkai Történettudományi Intézetben 1948 végén lezajlott vita (V. I. 1949. 4.) vetette meg annak a periodizációs vitának az alapját, amelyet annakidején történészeink figyelemmel kísértek. Az előző korszak problémáira nem szükséges visszatérni, a vita lényege ui. a moszkvai állam szerepének problémája köré csoportosul. Sz. V. Bahrusin szerint (V. I. 1949. 4.) a periódushatár-megvonási elvek: 1. a társadalmi-gazdasági, 2. a felépítményi, a politikai jelenségek összhatásából keletkező jelenségeket kell figyelembevenni, tehát a több tényezőt magában foglaló periodizációs kritérium mellett foglalt, állást. A XV. század második fele és a XVII. század első fele közé tette az orosz központosított állam korát. A. D. Udalcov elmarasztalta a periodizálás kettős elvét, s ökonomiai materializmussal vádolta Bahrusint. Tyihomirov lényegében egyetértett vele, de hangsúlyozta a földművelés, az agrotechnika fejlődésének fontosságát egyes periódushatárok kijelölésében. Sz. Juskov (V. 1.1950.1.) a centralizáció kezdeteit már a XIV. század közepén felfedezni véli, s e szerinte hosszú folyamat Rettegett Ivánnal fejeződött be. A központosított állam és az orosz földek egyesítésének folyamatát Juskov szerint a rendi képviseleti államforma kialakulása kísérte. A rendiség lényege szerinte „nem a cári hatalom korlátozása, hanem folyamat, amelyik a központi kormányszervek kialakulásához vezet, s előkészíti az abszolút monarchia állami szerveinek kialakulását. A nemesség történeti hivatását abban látja, hogy az megtisztítja a talajt az abszolutizmus számára, szemben a bojárokkal és a fejedelmekkel." Mások egyetértettek Bazilevics ama véleményével, hogy a centralizáció kezdete a XV. század nyolcvanas éveire esik. A leglényegesebb számunkra a kérdéses korszak periodizációs elveinek a számbavétele. Zimin (V. I. 1950. 3.) a periodizáció alapelvének az osztályharc elvét javasolja. Pjankov (V. I. 1950. 5.) az uralkodó réteget látja a folyamat központi alakjának. Miller (V. I. 1950. 11.) a felépítmény jelenségeire hívja fel a figyelmet. Hangsúlyozza: „az elmaradottság az orosz történet legkomolyabb jelensége, s a periodizációban az elmaradottság okainak kifejezésre kell jutniok. Szerinte ezeket az okokat a mongol uralomban kell keresni... ; a nagy nemzeti tragédiát figyelembe kell vennie a periodizációnak". Bazilevics fő elve viszont a jelenségek kategóriájának és nem maguknak a jelenségeknek a fontossági foka. I. Szmirnov (V. I. 1950. 12.) az osztályharc elvének egyedüli alkalmazását is elma-