Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 165 következik be. így Európa több nagy, évszázados fejlődési irányokat meghatározó válságon, illetve az ahhoz vezető és az abból kibontakozó fázisokon ment keresztül. A segítséget az embernek a természettel szemben folytatott küzdelmében a termelőerők fejlesztése nyújtja. Csak így tudja a mezőgazdasági népesség önmaga eltartásán kívül az egyre nagyobb számú városi lakosságot és az egyáltalán nem termelő nemességet eltartani. A preindusztriális társadalmak e eirculus viticsust csak többé-kevésbé tágítani tudják, de áttörni nem. A mezőgazdaság, a falu részére a döntő segítséget csak a város, illetve az ott kialakult tudományos-technikai felfedezések alkalmazása nyújtja : ugrásszerűen emelkedik a mezőgazdasági termelékenység és lehetővé válik, hogy a társadalom termelésben résztvevő elemeinek kevesebb mint a fele foglalkozzék mezőgazdasági terfneléssel. Az így felszabaduló erőket az egyre szélesedő ipari termelés szívja fel; mindez eddig soha el nem ért prosperitáshoz vezet, amely a társadalom egészének magasabb életnívót biztosít és sokkal több ember megélhetését teszi lehetővé. Mivel a preindusztriális társadalmakban a lakosság 80—90%-a mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, a francia gazdaságtörténeti iskola a falu, a mezőgazdaság történetének vizsgálatát állítja kutatásainak központjába. S amint ez a müncheni gazdaságtörténeti konferencia egyik fő referátumában elhangzott: e koncepció szerint a falusi népesség története azonos a falu elnéptelenedésének történetével. A társadalom fejlődési irányának, a fejlődés színtjének ós fázisainak vizsgálatához elengedhetetlenül szükséges a népesség alakulásának a kutatása, vagyis a történeti demográfia művelése. A másik alapvetően fontos terület a termelőerők fejlettségének és fejlődésének s különösképpen a mezőgazdasági termelékenység alakulásának a nyomonkövetése. A harmadik legfőbb tennivaló az árak és bérek alakulásának a kutatása. Az árstruktúrák vizsgálata — közvetve — lehetővé teszi a termelőerők fejlődésének a vizsgálatát. Tehát demográfia, termelékenység és árak-bérek, s e három kölcsönös viszonyának, egymásrahatásának vizsgálata azok a fogódzó pontok, amelyeknek segítségével a francia gazdaságtörténeti iskola a társadalmi struktúrák változásait, fejlődését kutatja. Nagy figyelmet szentelnek a termelőerők fejlődésében korszakonként bekövetkező válságoknak, amely krízisek mindig mélyreható társadalmi válságot idéznek elő, az osztályharc kiélesedésével, az osztály-erőviszonyok eltolódásával és politikai válságokkal egybekötve. Gondosan elemzik mindennek a tudatformákban, a magas kultúrában és a néphiedelmekben tükröződő változásait is. Periodizációjukban ezt a gazdasági fejlődésben nyomon kísérhető vonalat követik. Mivel azonban ezt a fejlődést egyben jelentős társadalmi változások és politikai események is kísérték, e periodizáció nem tér el döntően attól a korszakelhatárolástól, amely a hagyományosan fontosnak tartott politikai eseményeket vette alapul. A továbbiakban a holland Slicher van Bath a Nyugat-Európa agrárfejlődéséről szóló könyvében alkalmazott korszakbeosztást ismerteti: Az önellátó mezőgazdasági fogyasztás korszaka; A részlegesen önellátó mezőgazdasági fogyasztás korszaka (kb. 600—kb. 1160; ezt a direkt mezőgazdasági fogyasztás korszakának nevezi); A részlegesen önellátó indirekt mezőgazdasági fogyasztás korszaka (kb. 1160—kb. I860; a lakosságnak aránylag kis hányada önellátó, míg az egész nem-mezőgazdasági népesség, sőt részben a mezőgazdasági népesség is szükségletei kielégítését piacon keresztül biztosítja). A XIX. század közepét látja tehát döntő korszakhatárnak. — Az 1150 előtti korszakot korai feudalizmusnak, az 1150 —1550 közöttit késői feudalizmusnak, az 1550 utánit modern korszaknak nevezi. — Az egyes részlettanulmányok nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az egyes társadalmak fejlődése között még Nyugat-Európán belül is jelentős fáziseltolódások voltak, valamint jelentős különbségek mutatkoztak a különböző államokban elért fejlőlődési nívóban is. Az újabb francia eredményeket az Histoire Générale des Civilisations sorozatban foglalták össze az 1950-es évek közepén. E munka alapbeállítottsága és fő mondanivalója megfelel a francia gazdaságtörténeti iskola képviselői mai felfogásának. A III. kötet tárgyalja — három alapvető szakaszra osztva — a középkort: 1. A keleti civilizációk fölénye, előtérbe állása, V—X. század; a római világ romjain a népvándorlás után létrejött új államalakulatokat vizsgálja, majd a Karoling-kcri felemelkedés után e nyugati területek hanyatlását konstatálja, Kelet egyidejű előretörése, megerősödése mellett; a Közel-Kelet és az ázsiai civilizációk a X. században fejlődésük tetőpontján vóltak; Bizánc és a szláv államok is megerősödtek; 2. A feudális Európa, a török Izlám és a mongol Ázsia korszaka, XI—XIII. század; Európa hatalmas előretörésének rajzát, a feudális társadalom és a gazdasági fellendülés bemutatását nyújtja. Technikai újítások a földművelésben, nagy népességnövekedés hatalmas területek művelés alá vételét vonta maga után, a jobbágyok tömegesen mentek el erdőt irtani, mocsarakat lecsapolni. A fellépő nagy munkaerőhiány a helybenmaradottak gazdasági és jogi helyzetét is javította. A javak és az emberek