Századok – 1967
Közlemények - Káldy-Nagy Gyula: Adatok a levantei kereskedelem XVII. század eleji történetéhez 138
146 KÁLDY-NAGY GYULA adása okozott. Ez a válság, mint azt más források alapján fentebb említettük, 1628-ban ért véget, amikor a selyemkivitel a vámnaplók szerint a négy év előttinek háromszorosa lett. Az európai kereskedők közül legtöbben a franciák keresték fel az alexandrettei kikötőt: 1624-ben 37, 1626-ban 60, 1627-ben 103 és 1628-ban 81 francia kereskedő nevét jegyezték be a vámnaplókba. Ezek közül 41 rendszeres kereskedelmet folytathatott Szíriában, mert nevük az utolsó három év során ismételten előfordul a vámnaplókban. Nagyon gyakran vámoltatta el áruját Jehan Venture, aki Aleppóban lakott, míg testvére, Gabriel Venture Marseilleben vezette az üzleti házat.71 A nevek azonosítása alapján Aleppóban 17 francia kereskedő, illetve kereskedelmi ügynök lakott.7 2 Rajtuk kívül azonban még volt 14 olyan kereskedő, akinek szintén gyakrabban került áruja elvámolásra, ezek közül néhány talán Alexendretteben működhetett, mint kereskedelmi ügynök. A „kapudán"-ok, hajóskapitányok között ugyancsak voltak mintegy tízen, akik rendszeresen kereskedhettek. Többen voltak viszont olyanok is, akik csak igen kevés áruval jöttekmentek, feltehetőleg ezek matrózok voltak. A francia kereskedők áruikból főleg tarbukot (fezt) szállítottak Szíriába: 1624-ben 12 072 darabot, 1626-ban 24 430 darabot, 1627-ben 20 102 darabot és 1628-ban 13 260 darabot. Szövetféléből legtöbbet egy bizonyos fajta egyszerű posztóból (csokai yekta) hoztak: 1624-ben 112 véget, 1626-ban 439 véget, 1627-ben 938 véget és 1628-ban 804 véget.7 3 Jelentős volt még a papírbehozataluk: 1624-ben 260 bála, 1626-ban 297 bála, 1627-ben 271 bála és 1628-ban 64 bála. Nagyon megnövekedett a börzsönyfa (festékanyag) kereskedésük: 1624-ben 1812 menn, 1626-ban 2234 menn, 1627-ben 2013 menn és 1628-ban 5057 menn. A fentieken kívül még igen sokféle árut hoztak Alexandrettebe, úgymint: selyemszövetet, taftot, szatént, velúrt, rövidárut, ónt, vasdrótot, vaslemezt, ólmot, ólomsörétet, puskaport, higanyt, míniumot, rézrozsdát, borkövet, antimoniumot, levantei halkábítót, euphorbiumot, ólomfehérfestéket, cinkoxidot, karmazsint, korallt, dohányt, cukrot, mézet, gyömbért, szegfűszeget, borsot és mandulát. Árubehozataluk alakulása szerint 1624-ben 1827 gurus, 1626-ban 4685 gurus, 1627-ben 2263 gurus és 1628-ban 1669 gurus vámilletéket fizettek. Áruszállításuk csökkenése mellett azonban növekedett a készpénz behozataluk; amely 1624-ben 160 653 gurus, 1626-ban 371 070 gurus, 1627-ben 374 602 gurus és 1628-ban 522 416 gurus volt. Kivitelük főleg selyemből, gyapotfonálból, fehérítetlen pamutvászonból, szattyánbőrből, mesinbőrből, gubacsból, gyógynövényekből stb. állt. Ezek után az áruk után Alexandretteben 1624-ben 1671 gurus, 1627-ben 2048 gurus és 1628-ban 2180 gurus bélyeg-illetéket fizettek. Aleppóban hat holland kereskedő tevékenykedett, nevük mind a négy vámnaplóban szerepel.7 4 Árubehozataluk, amely fűszerfélékből, dohányból, vegyianyagokból és fémárukból állt, szinte jelentéktelennek mondható, ha az áruik után fizetett vámilletékeket összegezzük: 1624-ben 600 gurus, 1626-ban 825 gurus, 1627-ben 131 gurus és 1628-ban 123 gurus. Ugyancsak csökkent a készpénzbehozataluk: 1624-ben 46 948 gurust, 1626-ban 150 079 gurust és 1627-ben 9609 gurust jelentettek be a vámháznál, 1628-ban azonban semmit sem.7 5 A holland kivitel (gyapotfonal, selyem, gubacs) ugyancsak minimális lehetett, mert nagyon kevés bélyeg-illetéket fizettek be: 1624-ben 536 gurust, 1627-ben 265 gurust és 1628-ban 264 gurust. Ruggiero Romano az 1619—1622-es gazdasági krízisről szóló tanulmányában már rámutatott arra, hogy a holland kereskedelem a Földközi-tengeren az 1610-es években történt villámszerű előretörés után az 1620-as években egyszerre megtorpant.76 A velencei kereskedők közül 1624-ben 5, 1626-ban 14, 1627-ben 10 és 1628-ban 17 vámoltatta el áruját Alexandretteben. Közöttük volt 12 olyan kereskedő, akinek áruszállításait 1626-ban és 1628-ban ismételten bejegyezték a vámnaplókba. A velencei kereskedők közül azonban még azok is, akik csak alkalomszerűen jöttek Alexandrettebe, viszonylag több árut hoztak magukkal. Meglepő a szövetbehozataluk, noha a Köztársaság aleppói konzuljának 1625. évi jelentése szerint a holland és az angol kereskedők nagy mennyiségű szövettel árasztják el Aleppót, és mivel azokat alacsonyabb áron adják, H K. Heeringa: i. m. deel I, 567. 1. "A. Boppe: Journal et correspondance de Gédoyn „Le Turc" consul de France à Alep 1623—1625. Paris. 1909. 159.164. és 175. 1. Ebben a forráskiadványban több olyan Aleppóban lakó francia kereskedő neve megtalálható, akik az alexandrettei vámnaplókban mint áruszállítók szerepelnek. " Marscilieben a XVI. század végén készítettek egy gyengébb minőségű szövetet, a „seizains"-t, mellyel a Közel-Keletet látták el, ld.JF. Braudel, P. Jeanin, J. Maumet, R. Romano: Le déclin de Venise au XVIIíme siècle, megjelent: Aspetti e cause délia decadenza economica veneziana nel secolo XVII. Venise. 1961. 63. 1. A török vámszedő által „csoka-i jektá"-nak, egyszerű posztónak nevezett szövet tehát feltehetőleg a „seizains" nevű szövet volt. "H. Wätjen: i. m. 186. I., neveik megtalálhatók K. Heeringa: i. m. 536. í. és az alexandrettei vámnaplókban. " A hollandok 1629-ben ismét hoztak be készpénzt, de akkor is csak 39.500 reált, ld. II. Wäijen: i. m. 150.1. "R. Romano: Una erisi economica: 1619—1622, 491. L
