Századok – 1967
Közlemények - Káldy-Nagy Gyula: Adatok a levantei kereskedelem XVII. század eleji történetéhez 138
A LEVANTEI KERESKEDELEM TÖRTÉNETÉHEZ 141 diába, 600 bálát Angliába, 1500 bálát Velencébe és 3000 bálát Marseillebe vittek, a többi 400 bálát pedig Genovába, Luccába, Firenzébe, Messinába stb.3 2 Az angolok, mivel nem volt elég tőkéjük, azt javasolták a hollandoknak, hogy a perzsa selyem megvásárlását közösen bonyolítsák le. Ehhez azonban a két társaság (az angol és a holland) tőkéje együttesen sem lesz elegendő — írják a hollandok az előbb idézett tudósításban —, ha csak nem lehetne Perzsiában fűszert, cukrot, textíliát stb. eladni, ami most Ormuzban történik, ahonnan Arábiát és Törökországot ellátják; amennyiben ezt az üzletet a portugáloktól sikerülne elvenni, a perzsiai selyemkereskedés nagyon előnyös lenne. A tervezett közös akcióból azonban nem lett semmi, ezért a perzsa sah kénytelen volt a selymet kisebbnagyobb tételekben eladni, így például 1622 szeptemberében 40 bálát küldött Bruszszába.3 3 Nagyobb mennyiségű selyem szállításáról adott hírt 1623-ban a velenceiek angliai követe: három hajó 800 bála selymet hozott Kelet-Indiából, amely feltehetőleg perzsa selyem volt, mert a spanyol kövét azt állította, hogy az áruk nagy részét Ormuzban szerezték zsákmányként.3 4 A hollandok 1623-ban külön kereskedelmi szerződést kötöttek a perzsákkal; a rendelkezésünkre álló források szerint, 1624-ben 500 bála selyem megvételére vállalkoztak.3 5 A perzsa sah azonban, hogy a törökökkel a háborút folytatni tudja, mindenképpen nagyobb mennyiségű selymet akart eladni, ezért 1626-ban már évi 8000 bála selyem eladását kínálta az angoloknak, olyan feltétellel, hogy a felét készpénzzel, felét pedig szövettel, ónnal, ólommal és egyéb áruval fizethetik, de az angoloknak egyrészt most sem volt elég tőkéjük, másrészt nem tudtak volna mit kezdeni ennyi selyemmel, mert saját évi szükségletük 600 bálánál nem volt több, más országba pedig legfeljebb, ha 2000 bálát tudtak volna eladni.3 6 A perzsa sah az angolokon kívül a franciáknak, a hollandoknak és a spanyoloknak szintén felkínálta a selyemkereskedelmet, de nem járt sok sikerrel. így 1628-ban már olyan híreket közöltek, hogy Bagdadból 500 bála selyem érkezik Aleppóba, melyből 150 bálát a perzsa sah adott el, és úgy látszik, írta a Velencei Köztársaság konstantinápolyi követe, hogy a selyem nagyobb részt ismét a szokásos régi úton, Aleppón fog áthaladni, mert a perzsa sah s az angolok és a hollandok között különféle ellentétek támadtak.37 A selyem tehát megmaradt Aleppónak ós a fűszer kivételével még sok másféle áru is, így az 1620—1630-as években még mindig igen virágzó város volt.3 8 Az ezekben az években ott járt Fermanel útleírása szerint Aleppó Levante legnagyobb forgalmú, legélénkebb kereskedő városa, ós ezt annak az árumennyiségnek köszönheti, ami Perzsiából, Indiából, Tatárországból és az Abesszin Birodalomból árad ide. Ez a kereskedelmi forgalom igen népessé teszi a várost; mintegy 200 000 ember él itt. Az utcák legtöbbike, különösen ahol sokan járnak-kelnek, bazárul szolgál. A városban igen sok karavánszeráj van, melyek közül egyesek az árukat szállító karavánok befogadására szolgálnak, minthogy ilyenek gyakran érkeznek ide.3a Sok karaván közlekedett Aleppó és Iszfahán között. Aleppóból Iszfahánba öt főútvonal vezetett: az első északi irányba, Biredzsik — Urfa — Diarbekir — Van — Tebriz — Iszfahán, a második Moszul — Hamadan — Iszfahán, a harmadik Ana — Bagdad — Iszfahán, a negyedik, a legtöbbet használt út, Bagdad — — Baszra (innen lehetett menni Ormuzba hajóval) — Iszfahán, az ötödik pedig a nagy sivatagon keresztül, Bagdadon át egyenesen Iszfahánba vitt.40 A nyugati áruk Aleppóba főleg legközelebbi kikötőjén, Alexandretten (török neve Iskenderun) keresztül jutottak el. Alexendrettet még a korábbi években itt járt utazók, Dandini és Moryson is egyaránt szegényes és igen egészségtelen levegőjű helynek írták le. Szerintük nem volt itt több 20— 22 háznál, és csak a kereskedők házai épültek kőből, de a kikötőbe érkező kereskedők, amint tehették, hajóikból kirakodtak és Aleppóba siettek, ahová karavánokkal három nap alatt jutottak el.4 1 A kereskedők az érintkezést Aleppó és Alexandrette között galambokkal küldött híradással gyorsították meg, amit különösen fontosnak tartottak egy-egy 33 П. Dunlov: Bronnen tot de Geschiedenis der Ostindische Compagnie in Perzie, deel I. 's-Gravenhage. 1930. 11. 1.; T. Muri szerint (A Discourse of Trade. London. 1621, repr. in New York 1930, 11. 1.) Aleppóból ez időtájt egy millió font selymet hoztak Európába. 33 F. Dalsar: Türk sanayi ve ticaret tarihinde Bursa'da ipekçilik. Istanbul. 1960. 184. 1. "Calendar of State Papers Ventian, Vol. XVIII, 95. 1. A perzsa sah ugyanis egy angol flotta segítségével 1623-ban a portugáloktól elfoglalta Ormuzt, Id. J. H. Parry: The Age of Reconnaissance. London. 1963. 199. 1. "G. Berckel: i. m. 163. 1. TM Calendar of State Papers Venetian, vol. XIX, 502—503. 1. 37 Uo. vol. XXI, 54. 1. 33 Az aleppói selyemkereskedésnek a perzsa selymen kívül a helyi selyemhernyótenyésztés szintén bázisul szolgálhatott; William Biddulph Alexandrette környékén 1600-ban nagy selyemhernyóraktárakat látott, levele közzétéve: Hakluyt, extra ser. vol. VIII. (Glasgow. 1905). 256—257. 3. 3" .Vf. Fermmel: Le voyage d'Italie et du Levant. Rouen. 1687. 266. 1. 40 P. Mattxon: Histoire du commerce Français dans le Levant au XVIIe siècle. Paris. 1897. 377.1. " J. Dandini: Voyage du Mont Liban. Paris. 1675. 198. 1. és F. Moryson: i. m. vol. II, 68—69. 1. — Aleppó másik kikötője Tripolis volt, de onnan csak nyolc nap alatt érhettek el a karavánok Aleppóba. Az 1609—1612. években azonban mindig ezt a kikötőt kellett használni, mert az alexandretteit a törökök bezárták.
