Századok – 1967

Krónika - A közép-európai várostörténet kérdései a Lengyel–Magyar Történész Vegyesbizottság varsói ülésszakán (Székely György) 1464

1468 KRÓNIKA 1454 óta királyi Poroszországnak nevezett terület városait vette tárgyalási alapul, a lengyel mérettel nagy, európai mérettel közepes nagyságú városokat (Gdansk 20—30, Torun 10—20, Elblítg kb. 10 ezer lakossal). A terület, ahol feküdtek, 1454-ben felkelt a lovagrend ellen, a lengyel uralom alá visszakerülésért. A változásokat nagyrészt a toruni béke (1466) erősítette meg. Igy a XV. század első felére a lovagrendi, második felére a lengyel királyi politika eltérő módszerei is lemérhetek e három város szélesen értelmezett önkormányzatának beható, részletesen bemutatott vizsgálatával. A XIII—XIV. században kiépített katonai-centralizált német lovagrendi államban a német többségű igazgatással bíró városoknak sem jutott sok kiváltság, szélesebb rendi jog. A lovagrend a városi falakon belül épített várakat, tartott erős Őrséget. A lovagok a komtur befolyása alá helyezett újvárosok alapítását (Torun 1264, Elblq.g 1337, Gdansk 1380) a korábban erősebben kiváltságolt, de a XV. század derekáig ezt kiterjeszteni nem tudó óvárosok ellen használták fel vetélytársként. A városok ilyen széttagoltsága a XV. század első felében is megmaradt. A lovagrend regále-jognak tekintette a malmok állítását, a borostyánkőkereskedelmet, a pénzverést. A XV. század első felében növekedtek az ellentétek a lovagok és a nagy porosz városok között (a grunwaldi vereség után a lengyel királynak hódoló Gdansk súlyos bírságolása, az 1416-i népfelkelés leverése után a gdanski tanácsválasztás lovagi ellenőrzés alá helyezése), ezért csatlakoztak a lovagrend porosz rendi ellenzékéhez (1440). Az előadás részletesen elemezte a nagy városok szerepót az 1454. évi rendi fegyveres felkelésben a lovagrend ellen, ill. a lengyel királyhoz küldött hódoló követségben.3 A lengyel király iránti nagy szolgálatok Gdansk, Torun és Elblqg viszonyát kedvezően határozták meg új urukhoz, privilógiumbővítést kívánhattak. Kereskedelmi téren ezt 1454-ben meg is kapták. Az elnyúló háború költségeinek tetemes részét Gdansk (15%), Torun és Elbl^g viselték, s 1457-ben az önkormányzat terén nagy királyi kiváltságokat kaptak. A városrészeket egy testté olvaszthatták össze (Torun és Gdansk 1457, Élblqg 1478). Az egész városi erődítés a városi hatóságok kezébe került, pénzverési jogokat kaptak; megkapták a városok területén volt lovagrendi malmokat. A nagy porosz városok egy-két évtized alatt behozták elmaradásukat önkormányzatuk kialakításában. Befejezésül az előadás kiemelte a tárgyalt fejlődós más országok várostörténetével analóg, de eltérő vonásait is. A munkaértekezlet tanácskozásait bezárva Székely György hangsúlyozta, hogy az ülésszak jelentős szerepet játszott a két országban folytatott várostörténeti kutatások szempontjából, s hozzájárult a közép-európai országokban végbement fejlődés számos közös kérdésének megvilágításához, tisztázásához. A bizottsági tárgyválasztás annál időszerűbb volt, mert Lengyelország abban az időpontban ünnepelte a második toruni békekötés (Drugi Pokój Torunski, 1466. október 19.) félévezredes emlékét, idézte fel a lengyel millennium felezőpontját. Ez a bókeegyezmóny zárta le azt a tizenhárom esztendős fegyveres küzdelmet, amely megtörte a német lovagrend lengyelországi hatalmát. A meggyengült lovagrend elvesztette hódított területeit, Torun város lengyel fennhatóság alá jutott, a lovagrend Kelet-Poroszországa a lengyel királytól függő hiibérterületté vált. Ezzel a nyugati lengyel és a pomerániai városok történetében, a lengyel tengeri érintkezésekben jelentékeny változások érlelődtek. Ezért a Varsói Nemzeti Múzeum nagy anyagot mozgató ezredéves kiállításán belül joggal súlypontot képeztek e területekre, városokra vonatkozó történeti és művelődéstörténeti dokumentumokból. A delegáció nemcsak az újjáépített fővárosban fordulhatott meg, ahol már új felhőkarcolókat és a pragai oldalon modern villanegyedet láthatott, de eljutott vidékre is. Az út alkalmas volt az ülésszak tematikájához kapcsolódó kósőközépkori lengyel városfejlődés érzékeltetésére. Október 19-én ós 20-án a magyar delegációt vidéki útra kísérték Tazbir és Kozmiúski. A delegáció megtekintette Golqh későrenaissance templomát, Pulawy városát (Czartoryski-kastély és mezőgazdasági könyvtár), Kazimierz Dolny városát (renaissance lakó- és gabonaraktárépületek), végül Lublin városát (műemlékek, tudományos intézmények, modern lakótelepek). A XV—XVI. századi, a Keleti-tengeri kikötők felé irányuló visztulai gabona-, fa-, só- és vaskivitel, valamint a textil-, festett bőr-, bútor-, üvegárubehozatal, továbbá a sörfőzés virágoztatta fel Kazimierz Dolnyt, ahol a műemléki helyreállítás eredményeit is megcsodálhattuk a renaissance épületeken, a főtér rekonstrukcióján.4 Lublin is a XVI. században érte el, hogy vásárai nemzetközi méretűvé lettek (Fekete-tengeri forgalommal is kapcsolatban). 3 Vö. Aleksander Gieysztor — Stanislaw Herbst - Boquslaw Leénudorski: Millennium. Le millénaire de la Pologne. Varsovie, 1961. 42, 49. 1. és Tadeusz Petrykowski: Toruü. Poznan, 1957. 15. 1. •Vö. Mikolaj St. Pajdowski — Andrzej Késik: Kazimierz Dolny. Lublin. 1965.