Századok – 1967

Krónika - A közép-európai várostörténet kérdései a Lengyel–Magyar Történész Vegyesbizottság varsói ülésszakán (Székely György) 1464

1466 KRÓNIKA a differenciáltabb majna-frankfurti, baseli, heidelbergi, wroclawi, az egyszintű kutnáhorai, az elmarad tabb soproni, kolozsvári, stockholmi ós moldvai városokbeli iparági fejlődéssel. A magyar iparosság és zsellérség előretörését a budai német és magyar kettős plébániaszervezeten is lemérte, összevetve a brnoi morva és német, a krakkói német és lengyel kettős plébániaszervezettel. Budát, Krakkót, Kassát a német főplébánia és a helyi nyelvű kápolnabeli prédikátorok jellemezték, amint Prágában is a kétnyelvű népnek kétféle prédikációs nyelv felelt meg. De a németek céhpolgárokat is adtak, így a német és magyar polgárság barátságban élhetett. Az előadó behatóan elemezte a budai tanács alakulását, amelyhen már 1385-ben a német bíró mellett (i német, 5 magyar (nemes és deák !), 1 szláv tanácstag ült. A XV. század eleji budai patrícius-ellenes megmozdulást az 1350-i prágai mozgalom mellé állította. Mindkét helyen hiába tért vissza a tanácsba a győztes patriciátus, egyeduralmát nem őrizhette meg. Mindenesetre a német patríciusok egy része még Mátyás király alatt is részese a városi hatalomnak. így még 1433-ban is a budai németek hatalmáról szól forrásunk (Bertrandon de la Broquière), amint ilyen panasz hallik Prágáról a cseh évkönyvírónál 1412-es esemény kapcsán s a svédországi állapotokról az 1400-as években. A német patriciátus elleni ideológia plébániaszervezetük és konfraternitásuk ellen is kiterjedt — ezt a huszitizmus előtti De Theutunicis bonum dictamen panasza a német fraternitások pénzfelhasználásáról és az 143(>-i magyar támadásterv a még sokáig német jellegű Krisztus teste konfraternitás vagyona ellen egyaránt mutatja. Az előadó részletesen elemezte az 1439-i budai felkelést, az 1439 utáni budai német—magyar biróváltakozást, ós a felerészben megosztott tanácsot, az 1441-ben említett budai magyar és német városi kommunitásokat, majd ezeket a jelenségeket egybevetette az 1381-i zsolnai német—szlovák, az 1458-i kolozsvári szász— magyar, a már IV. Károly alatti berouni német cseh, az 1379-i plzefti félig cseh tanáccsal. Amint (a már 1408-ban cseh többségű prágai óvárosi tanácshoz képest) nem jelent előretörést az 1413-i cseh—német felerészben megosztott prágai óvárosi tanács, úgy az 1439 utáni budai állapotok is egyszerre jelentik a magyar polgári siker és a német patríciusi pozícióban maradás egyensúlyát. Az előadás bemutatta a budai plebejusság társadalmi-politikai fontosságát, Hunyadi László kivégzésének a németeket nem kompromittáló körülményeit, majd a bíró- és esküdtlistákat vagyoni adatokkal kiegészítő okleveleket elemzett. Ez utóbbiak rendszeres feltárását jelölte meg eszközként, hogy az adókönyvekkel dolgozó cseh kutatás szintjét megközelíthessük, hogy hozzájárulhassunk a közép-európai város társadalmi struktúrájának feltárásához. Ezért is szükséges az összehasonlító módszerek kidolgozása. A hozzászólások még szélesebi) keretbe helyezték a témát. Malowist professzor az 1300 körül kialakuló különbségeket hangsúlyozta Közép-Európa városaira nézve. Hasonlóságok vannak, de a társadalmi mozgalmak jobban differenciáltak. A Hansa, a svéd, a flamand városok igen súlyos harcai a polgári rétegek között nem mindig nemzetiek, a nemzeti momentumot nem lehet nagyon aláhúzni. Lübeck ós más Hansa-városok harcait nem a patríciusok és kézművesek küzdelme jellemzi, hanem a járadékéivezővó vált és az új kereskedő patrícius csoportok harcai. Ahol a patriciátus német, ott erősebb a nemzeti aspektus: a XIV. század közepén bekövetkezett svédországi tanácsmegosztási régebben német, ma svéd győzelemnek tekintik. Az első győzelem az, hogy a tanács fele svéd, fele német. A XV. századi további harc során a Hansa-embereket kiszorítják, de a svéd polgárok németek maradnak. Elsősorban tehát Hansa elleni harc volt ez. Lengyelországban egyáltalán nem volt nemzeti harc, a XI V. század eleji krakkói wójt-felkelés azért sem volt nemzeti jellegű, mert a patriciátus asszimilálódott. Majd német patríciusok is segítették anyagilag a német lovagrend ellen a lengyel királyt. Jóllehet tehát el volt eresztve bizonyos nemzeti elem, ez nem alapprobléma, csak aspektus. Herbst professzor azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti elem csak a reformáció után került elő a társadalmi küzdelemben. Lwówban és másutt a rutén jellegű elem felel meg ennek. Gieysztor professzor hangsúlyozta, hogy a vonatkozó irodalom jellege miatt érzékenyek vagyunk a nemzeti kérdésre, mégis a gazdasági-társadalmi tényező mellett beszólni kell a nemzet i kérdésről, tudatról a kósőközépkorban. A társadalmi csoportok nyelvileg is le voltak határolva, volt szubjektív tudat is. A krakkói felkelés mégiscsak felvetette a nyelvi megkülönböztetést, sőt szétválasztást. Sziléziában is a gazdagok voltak németek. Az osztály- ós a nemzeti tudat egybeesett — a község képviselete és a nemzeti (német) kérdés. Volt örökletes bíró, nemes is, pl. Poznan vidékén. A lengyel városok összetételét kevéssé ismerjük. A hozzászóló ezután módszertani kérdéseket vetett fel: a nyugati nagyvárosok arculatával vagyimk tisztában, azok szervezetét vetítjük a többire, a német történelem polgárvárosai szerepelnek előtérben. Hangsúlyozta a falu fontosságát, Erdélyt az új város és új falu kapcsolatának klasszikus területeként jelölte meg. Méltatta a magyar vároealaprajz-, városi úthálózatkutatás eredményeit, a tipikus eredmények kibontását igényelte. A forrásproblémákhoz annyiban csatlakozott, hogy Mazóvia alig