Századok – 1967

Krónika - Ankét a történelemszemlélet és nemzeti kérdés tárgykörének újabb vitairodalmáról 1454

"KRÓNIKA 1459 Kosáry sajnálatát fejezte ki, hogy ilyenféle ielenségek miatt Perjés Gézával kell vitába szállnia, akinek Zrínyiről és különböző történetstatisztikai témákról írt, szakmai tanulmányait sokra tartja, és akinek jószándékát sem óhajtja kétségbe vonni. Nemeskürty könyvének téves koncepciója és forrásadatainak labilitása azonban nem adhat alibit arra, hogy sértett nemzeti önérzet címén a magyar uralkodó osztályok mentegetésóvel próbálkozzunk (pl. úgy, hogy más uralkodó osztályok sem voltak jobbak, mindet önérdek vezette, legfeljebb jobb eredménnyel), meg nacionalista hagyományaik felmelegítésére vállalkozzunk. Perjés cikkeiből és megnyilatkozásaiból, egyre növekvő mértékben, akaratlanul is ily mozzanatok bukkannak elő, párosulva módszertani tévedésekkel (pl. hogy a parasztok nézeteit prédikátorok szövegeiből lehetne minden további nélkül megismerni), helytelen összehasonlításokkal (hogy XIV. Lajos Franciaországa nem járt I. Lipót Habsburg-monarchiája előtt), a történelem ésszerű, tudományos megismerésének erősödő tagadásával, az emóciók előtérbe helyezésével, tekintet nélkül a haladás mozzanatára. Kosáry a továbbiak során konkrét példákon mutatta ki e tüneteket, utalva arra, hogy éppen Zrínyi esetében viszont, amelyet Perjés valóban kitűnően ismer, Perjés is elveti a nacionalista legendákat — sőt túlzottan, az érdemek egy részét is. Borús József kandidátus, a Történettudományi Intézet munkatársa hozzászólásának első részében Sztálin nacionalizmusával foglalkozott. Utalt arra, hogy a problémát Molnár Erik felvetette — részben a marxizmus és nemzeti kérdés kapcsán —, de a vitában nem történt erre reflektálás. Hangsúlyozva a kérdés fontosságát — Sztálin személyiségével kapcsolatban is — elemezte az e vonatkozásban használható nyugati emlékiratokat. Végül órtókelően foglalkozott Sztálinnak a 30-as és 40-es években tett nacionalista jellegű megnyilatkozásaival. Hozzászólása második részében Molnár Erik kezdeményező szerepét méltatta a nacionalizmus-vitában. Kiegészítve a vitaindító referátumot ismertette, hogy Molnár Erik már a 40-es évek végén írott munkáiban, pl. a jobbágy honvédő szerepével kapcsolatban az illúziókkal szemben foglalt állást. Borús József szerint Molnár Erik nélkül a nációnál izmus-vita nem lehetett volna ilyen mély, problémafelvetéseiben ilyen gazdag. Vitatkozott Benczédi László referátumának azzal a megállapításával, mely szerint az 1935-ös Komintern-irányvonalat Molnár Erik „az internacionalista marxista álláspont taktikai engedményének tartotta". Molnár Erik szembeszállt azzal a felfogással, mely szerint az 1935. évi Komintern-határozatok stratégiai változást idéztek volna elő, s leszögezte, hogy a Komintern megtalálta a körülményeknek megfelelő helyes új taktikát. Befejezésül polemizálva Szabó Bálintnak a Népszabadságban megjelent írásával, bizonyította Molnár Eriknek a kérdésben elfoglalt egyértelmű állásfoglalását. Benczédi László válaszában hangoztatta, hogy a vitaülés őt megerősítette optimizmusában; hiszen történettudományunk, mely valójában konzervatív volt eddig, most emelkedik ki a történelemből azzal, hogy — tudományhoz méltóan — már nem azonosul vele. Majd hangsúlyozta, hogy az ankét szerves része volt annak a hosszantartó tisztulási folyamatnak, amely ma a magyar társadalom egészében zajlik. Befejezésül a hozzászólók által felvetett néhány részletkérdéssel foglalkozott, s ennek keretében főként Perjés Géza és Kosáry Domokos egyes megállapításait vitatta. Székely György egyetemi tanár elnöki zárszavában pozitívan értékelte a Történelmi Társulat kezdeményezését, a történelemszemlélet ós nemzeti kérdés sikeres ankétja megrendezését. Méltatta Benczédi László alapjában helyes felvetéseit, gazdag előadását, jó válaszát. Hangsúlyozva a kérdés sokágúságát, kiemelte annak a ténynek jelentőségét, hogy a felszólalók közül ketten: Bartha Antal a szovjet vitairodalom bevonásával, Borús József Sztálin felfogásának elemzésével a vitakérdést még szélesebb körbe helyezték. Ez is bizonyítja feladataink kiterjedt voltát, a kérdéskomplexumnak a szomszéd népek viszonylatába való kiszélesítése, az irodalmukban való tájékozódás szükségességét. A vitaülés nyereségei között emelte ki a kérdés filozófiai (Ágh Attila), pszichológiai (Szabó Miklós), gazdaságtörténeti (Berend T. Iván), ideológia- és politikatörténeti megközelítéseit. Hangsúlyozta, hogy a bonyolult kérdéskört csak — a vitában is tapasztalt — modern módszerek birtokában, új szaktudományos kutatások, továbbá adatok alapján, szóles egyetemes beágyazásban ós az érdekelt tudományágak tervszerű együttműködésével lehet tisztázni, nem utasítva el a helyes, társadalomtudományi igényű írói hozzászólásokat. Itt a kérdések kifejtésében már negyedszázada és ma is szerepet vállaló Darvas Józsefet, Balogh Edgárt említette példa gyanánt. Megállapította, hogy igazi vitát Perjós Géza, Szűcs Jenő ós Kosáry Domokos problémákat felvető hozzászólásai jelentettek, amelyek lehetővé tették — egymással is — a további vitát. Az ankét igazolta, hogy a kérdéskomplexum ínég nem érett meg a lezárásra — a vitaülésnek nem is ez volt a célja —, konkrét kutatásoknak kell a bizonyítéko-