Századok – 1967

Krónika - Ankét a történelemszemlélet és nemzeti kérdés tárgykörének újabb vitairodalmáról 1454

"KRÓNIKA 1455 történészvita kibontakozását váltotta ki. A vita következő — 1965—66-ra rögzíthető — szakaszában az átfogó történetszemléleti kérdések kerültek az eszmecsere középpontjába. Olyan nagy fontosságú kérdések, mint az elmúlt 400 éves magyar társadalomfejlődés fő tendenciáinak megítélése, az objektív ós szubjektív történeti erők szerepe, történetszemléletünk optimizmusának vagy pesszimizmusának kérdése jelzik a vita e periódusának főbb csomópontjait. A legújabb — részben publicisztikai — vitairodalom a nacionalizmus elleni küzdelem és a szocialista hazafiság ápolásának jelen és jövő feladatát, ezek tisztázását foglalja magába. E szakaszban nagy teret kapott történelemtanításunk és történeti nevelésünk kérdése, a hazafiság értelmi és érzelmi összetevőinek aránya, valamint az a kérdés, hogy vajon történelmünk illúziók nélküli, realista látása, avagy a nemzeti múlt dicső fejezeteinek hangsúlyozása szolgálja-e jobban a szocialista nemzeti tudat fejlesztését. A vitaindító a továbbiakban utalt a történészviták progresszív fő tendenciájára, arra a tudati folyamatra, amely összhatásában mélyrehatóan átalakítja társadalmunk gondolkodását. Szaktudományos vonatkozásban megállapította, hogy a nacionalista történetszemléleti maradványok kiiktatása a magyar társadalomfejlődés törvényszerű menetének a korábbiaknál pontosabb, összefüggőbb és egyben távlatosabb felfogásához segíti hozzá marxista történettudományunkat. A szaktudományos hatás mellett a történészviták legfőbb értelmét abban foglalta össze, hogy történetszemléletünket végre egyértelműen a szocializmus magaslatára emeli. Történetszemléletünk illúzióktól való i megszabadulása és reálissá válása, mondotta, a munkásosztály felfogásának következetes érvényesülését jelenti a történeti múlt látásában. A viták negatív melléktendenciáival is foglalkozva, megállapította, hogy a zavarok, félreértések a történetszemléleti kérdések és a hazafias-nemzeti érzés, illetve öntudat mai, szocialista követelményeinek a kelleténél szorosabb összekapcsolásából származtak. A vitaindító utalt Molnár Erik cikksorozatának bizonyos egyoldalúságára, továbbá az 1950-es évek történetszemléletének arra a mulasztására, hogy a szocialista világnézet és a nemzeti öntudat egyesítését nem kapcsoltuk össze a nacionalista tudatelemek kritikájával. Benezódi László a továbbiakban azt a kérdést elemezte: mi a történészek helye, mi a problémák történész-megközelítésének a funkciója az országos eszmecserében. E vonatkozásban hangsúlyozta, hogy a vita szétáradása több olyan nézetet is felszínre hozott, amelynek tisztázása elsőrendűen történettudományunk feladata. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a problémák eredményes megközelítésének további útja: új kutatások, mélyreható elemzések és monografikus feldolgozások elkészítése. „Mai ankétunk is akkor lesz igazán hasznos és előrevivő, ha a történetszemlóleti kérdések és a nemzeti problematika további elmélyült kutatására fog ösztönözni." A vitában elsőként hozzászóló Bartha Antal kandidátus, a Történettudományi Intézet munkatársa felhívta a figyelmet a nemzetközi móretekben folyó nacionalizmuskutatások ós eszmecserék tapasztalataira. Részletesen — a tudománytörténeti előzményekre is utalva — ismertette a szovjet történészeknek a Voproszi Isztorii hasábjain zajló vitáját a nemzet definíció, a nemzetet alkotó tényezők meghatározásáról. Polemizálva Mód Aladárnak a Valóságban megjelent cikkével, kifejtette, hogy a szovjet vita jelenlegi stádiuma még nem teszi lehetővé lényegbevágó következtetések levonását. Hiszen a szovjet történészek „még keresik megfigyeléseik közlésének formáit és tudományos kategóriáit". Bartha Antal véleménye szerint csak a problémák exponálása tekinthető oly eredménynek, amely felhasználható lehet vitáinkban. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a folyamatban levő szovjet vitának — általa ismertetett — tudománytörténeti előzményei ós a nemzetközi tudományos élet eseményei igazolják, hogy a marxista történettudomány „halaszthatatlan egyetemes történeti jelentőségű feladat megoldása előtt áll, s ezt vállalja is". A hazánkban zajló marxista történetszemléleti tisztázódás pedig beletartozik a nemzetközileg történő korszerű vizsgálatokba. Ágh Attila, a Filozófiai Intézet munkatársának véleménye szerint a szocialista hazafiság kérdése elvont ós spekulatív marad mindaddig, amíg nem tisztázzuk a szocialista nemzet fogalmát. A szocialista hazafiság fogalma is csak azáltal nyerhet elmélyült tartalmat, ha meg tudjuk határozni: a szocialista nemzet mennyiben minőségileg magasabbrendű forma a polgári nemzethez képest, hiszen éppenséggel ebből következtethetünk a szocialista nemzetek közötti viszonyra. A hozzászóló rámutatott annak fontosságára, hogy a nacionalizmus ós a szocialista hazafiság kérdését a konkrét nemzeti összefüggésekben szükséges vizsgálni, azaz keleteurópai vonatkozásban. A magyar nacionalizmus nemcsak általában jelentkezett, hanem konkrétan is, mindenekelőtt a kelet-európai népekkel szemben, míg pozitív tartalma