Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1424

1434 FOLYÓIRATSZEMLE 1434 zer erős fenntartással fogadta tanítványa, Rát Mátyás állásfoglalását. — FABÓ IRMA: A radikális sajtó kialakulása: Világ 1910—1914 e. írása sajtótörténeti gazdag adatközlése mellett a hazai szabadkő­művesség XX. századi történetében is hiteles eligazítást ad. — TARDY LAJOS: Egy XVI11. század végi magyar újságíró és könyvtáros élete és működése c. köz­leménye Dobsa Ferenc rendkívül válto­zatos politikai állásfoglalású életútját is­merteti. Dobsa egyházellenes volt, ugyan­akkor hű embere Eszterházy püspök­nek. Egyházi patrónusai halála után Jénában tanult, majd Pétervárott foly­tatott orvosi gyakorlatot. Végül „sza­bad eszmékért Szibériába száműzetett". 82.óvf. (1967) 1. sz. —MÁLYUSZ ELEMÉR: A Thuróczy-krónika ЛТ. századi kiadásai c. tanulmánya szerint az augsburgi vál­tozat a brünni alapján készült, az eredeti kézirat ismerete nélkül. A „második Attila" jelző megfogalmazását a szerző nem tulajdonítja Thuróczynak. Az augs­burgi kiadás rajza szerinte hazai eredetű. A költemény versfőiben évszám van elrejt­ve. Mályusz összevetette a brünni szö­veget Domanovszky forráskiadásával; ered­ménye: „A Thuróczy-kiadás alapjául szol­gáló krónika-variáns ahhoz áll a legkö­zelebb, amelyet Domanovszky V3 jegy­gyei jelzett." Főképpen a nevekből bizo­nyítja ezt. — DEZSÉNYI BÉLA: A Magyar Kurír és a cenzúra 1787 —1793 c. tanul­mánya első sorban Szacsvay Sándor szerepével foglalkozik. Kiemeli antikle­rikális publicisztikáját. Megvilágítja a cenzúra-bizottság működését. A szerző végül is ismerteti Grossinger Rudolf éle­tét és tevékenységét. — TURCZEL LAJOS: A csehszlovákiai magyar folyóiratirodalom kezdetei c. közleménye értékes adatokat ismertet a csehzlovákiai magyarok poli­tikai történetéről is. 2. sz. SINKA ERZSÉBET: A Kelet Népe 1935—1939 c. tanulmánya — az írás elsődlegesen sajtótörténeti célkitűzése mel­lett — megvilágítja a népi írók egyik csoportjának a belpolitikai élethez való viszonyát. Adatokkal ismerteti az akkori Kisgazda Párt és a Kelet Népe kapcsola­tát. — KTNDLOVITS KÁLMÁN: Régi Iro­dalmi Szemle (Staré Noviny Literarneho Umeni) c. közleménye a XVIII. századi szlovák egyházi értelmiségnek a felvilá­gosodás eszméit terjesztő folyóiratát is­merteti. — H. MAGYAR NYELV LXXII. évf. (1966) 2. sz. — RÁSONYI LÁSZLÓ: A Kis­kunság középkori helyneveihez c. tanul­mányában öt török személynévi ere­detű kiskunsági helynevet magyaráz. A Szó- és szólásmagyarázatok rovatából történeti érdeklődésre tarthatnak számot a következők: GRÉTSY LÁSZLÓ az 1811-ben telepített debreceni szőlős-, ill. gyü­mölcsöskert, a ,Sestakert' nevének első tagját a latin sexta-val hozza összefüg­gésbe. Az elnevezés szerinte a jelzett föld­terület kiosztásának, felparcellázásának ma már ismeretlen módozatára utalhat. — KUNSZERY GYULA két megoldási javas­latot is tesz nyelvünk rejtélyes eredetű, sokat vitatott mesés országnevével, a Ber­gengóciával kapcsolatban. Az egyik sze­rint a svéd Gotia tartomány és a szem­közt levő norvég kikötőváros, Bergen nevének összekapcsolásából keletkezett vol­na. Második magyarázata szerint a görög Boiótia tartomány latin Beócia nevének madárnyelvesített debreceni diáknyelvi változata rejtőznék benne egy ilyen fej­lődési soron át: Beócia > (madárnyelve­sített) +Bergergócia > Bergengócia. — A Nyelvtörténeti adatok rovatban PAPP LÁSZLÓ GYULA 400 évvel ezelőtt, Zrínyi Miklóssal egyidőben elesett vitéz kapi­tányának, Marinith Horváth Ferencnek 1566. június 6-i végrendeletét, TÖRZSÖK GYULA 1622-ből egy kolozsvári ötvös­műhely szerszámkészletének jegyzékét, KOVÁCS ISTVÁN pedig nagyszombati szó­történeti adalékokat közöl betűhív írás­ban. 3. sz. — DEME LÁSZLÓ Egy meggyőző magyarázat a beszéd eredetéről címen Grace Andrus de Laguna amerikai antropoló­gusnak új elméletét és módszerét méltatja. A szerző nem a nyelv eredetét, fejlődé­sót teszi vizsgálata tárgyává, hanem a beszédet. Elemzésében nem a beszéd formája vagy szerkezete a kiindulópont, hanem funkciója. A beszéd társadalmi funkciója — az állati kiáltással teljesen megegyezően — a csoporttagok tevékeny­ségének koordinálása. Az ember ősének fáról való leköltözése, a felegyenesedés, a kéz felszabadulása, a szerszámok fel­használása, majd készítése, a vadászat, az utódnevelés megváltozott formái és körülményei stb. az ember számára az állatinál jóval hajlékonyabb és hatéko­nyabb jelzésrendszer kialakítását tették szükségessé, ha mint közösség fenn akart maradni. Megfelelőképp koordinálni kel­lett az egyéneknek mint csoporttagoknak a tevékenységét. Ezt a fő megállapítást G szerző a nyelvstruktúra részletes elemzésével is alátámasztja. — BENKŐ LORÁND: Az anonymusi hagyomány és a Csepel név eredete c. kétrészes tanulmánya tagadja az Árpád feje­delem állítólagos kun lovászmesterére vonatkozó anonymusi hagyomány hite­lességét s a szigetnek Anonymus nyomán

Next

/
Oldalképek
Tartalom